RókAmaru

Költözködősdi....

2009-09-19T17:12:00.001+02:00

La Li Ho!

Már vagy fél éve gondolkodtam rajta, hogy át kéne mennem a WordPress bandájába, de ugyebár nem nagyon szeretem a változást, úgyhogy mindig elvetettem az ötletet. Ámde! Egyre inkább érzékelem, hogy a Blogspot nekem túl kötött, úgyhogy szívfájdalom, de elhagyom ezt a blogot. Nem törlöm, és visszanézek rá majd mindig, de innentől nem frissítem.

Persze, kérdezhetitek: miért?

Mert a Wordpress-en témákba sorolhatom a bejegyzéseim, és ez nekem egy nagyon hasznos funkció lesz, mert már régóta szeretnék tutorial-okat írni, és zenékről, filmekről, könyvekről postolni, de ezen a blogon nehéz lenne utólag megtalálni őket. Odaát /a sötét oldalon XD/ visont oldalt kiválaszthatja a látogató a neki érdekes témát.

És még más egyebek, de azok csak kis extrák, nem a fő érvem. (Pl. látom a legutóbbi kommenteket, statisztikákat kapok és megnézhetem, melyek a legnépszerűbb írásaim.)

Úgyhogy kérlek titeket, ha továbbra is olvasni akartok, innentől a www.amaruchan.wordpress.com oldalon keressetek.

Béke Belétek: Amaru-chan ^^

Hiányoztam? :D

2009-09-08T19:02:00.002+02:00

Halihó, emberek!

Fú, annyi mindenről kell mesélnem nektek, hogy majdnem, mikor aztán kiderül, hogy mégsem mert igazából miazhogy. XD

Először is: Szar a kollégium. Eddigi éveimben én szerettem a kolit, mert jó kis hely. DE idén totál elkúrták. Tíz óra után nem telefonálhatok, laptopot nem hozhatok be, délután nem lehet fürödni (akkor se ha tesiről jössz) és reggel 9-kor el kell hagynod a szobádat, és du. 1-ig nem mehetsz vissza. (Szeretném megjegyezni, hogy szerdán az első 4 /azaz négy/ órám lyukas).

Normálisak ezek?!

Más téma.
Elekzdődtek idén az emelt tantárgyak. Én angol és magyar emeltre mentem.

Angol: Kiráááááááááály! Három éve először végre nem tudtam megcsinálni a feladatot órán! (nem azért, mert annyira penge vagyok angolból, hanem mert az előző tanárom túl egyszerűeket adott mindig.) Ültem órán, és ujjongtam, hogy "Nem bírom megcsinálni! Yeah!" Kicsit se néztek hülyének a többiek. XD
Mondjuk, az egyik teremben egy nem-igazán-angolos-csaj ül mellettem és egész órán kérdezget, hogy "Mit mondott a tanár? Ez mit jelent? Az miért úgy van?" -.-"
És végre haladunk az anyaggal. Kész megváltás ez a tanárnő. :)

Magyar: Rettegek a tan'tónénitől! De egyébként bírom, mert jófej, csak nagyon szigorú. De ez egyébként tök jó, mert így van esélyem egy jó érettségire. Nyelvtanból tök sügér vagyok, úgyhogy még az általános iskolás könyveimet is előástam, és ismétlek.
Irodalomból meg..... az agyamra megy Petőfi. Még azt is leírja a tankönyv, hogy melyik év hanyadik hónapjának hanyadik napján fingott nyílt utcán, és ez melyik utca volt. (Na jó, ezt mondjuk pont nem, de na.... értitek, ugye? XD) És persze tanárnő közölte, hogy ebben a félévben szívatni fog minket, mert azt akarja, hogy aki nem faktra való, az félévkor menjen szépen vissza középre. Édi, nem? :3

És ismét itt van nekem drága Fecókám, az én osztály-béli legjobb barátom. (Öri-bari XD)
Annyit baromkodunk, hogy az már fáj. Hétfőn is délután, ahogy sétáltunk vissza a koliba, annyira megröhögtetett, hogy nem kaptam levegőt. Persze ennek köszönhetően fél Szolnok hülyének nézett, főképp mivel csak annyit tudtam kinyögni, (vonyítva) hogy "Te fasz!".

Feri utólag mesélte, hogy mikor épp ezt visítottam, valami faszi ment mellettünk el, és igen szép ívben kikerült bennünket. Szívás. Remélem, azért nem okoztam szerencsétlen fickónak valami maradandó szellemi sérülést. :LOL:

Szóval, szolnokiak, vigyázat! Ha visító, vörös hajú diáklányt vesztek észre az utcán, mellette egy hosszú hajú sráccal, akkor meneküljetek. Nem vállalunk felelősséget magunkért. XD

Lilla néni kitalálta, hogy csináljunk a koliban ilyen Stand Up Comedy-délutánt, és Reni meg én lépjünk fel. Közöltük, hogy szó sem lehet róla, mert úgyis cenzúráznak minket. (Azaz nem szidhatom a koli vezetőt a hülye szabályok miatt). Azt mondta Lilla néni, hogy nincs cenzúra. Na, majd meglátjuk. Én szívesen lököm a sódert egy 20 percig, aztán vagy nevetnek az emberek, vagy nem, én tuti jót szórakozok majd a saját debilis kis poénjaimon. (Pl., hogy a kolis tanárok este tíz után Uri Geller nyomdokaiba lépnek, csak ők nem kanalat görbítenek, hanem telefonos-térerőt.)

Nemrég meg eszembe jutott, hogy azért süllyed a koli (mert állítólag ilyetén dolgot tevékenykedik), mert a koli-vezető este tíz után felszublimál a tetőre (kémia-szakos) és ott ilyen Mortal-Combatos (az ősz hajú nőci lila ruhában) - pózban lebeg, és figyeli, hogy minden lámpa le van-é kapcsolva, és hogy kiszökünk-é. De nem. Szóval benézte. XD

És ta-daaaaaammmm: Nincs idén már kémiám! Yaaaaaaay!

És új matek-tanárnőt kaptunk, aki már most utál engem. (Én is őt.) A mai órán sikeresen össze is vesztünk, minek eredményeképpen nem csináltam egész órán semmit, azon kívül, hogy pofákat vágtam, meg ásítoztam. Imádni fogjuk mindketten a hátralevő két évet. <3

És ne ejtsétek ki előttem azt a nevet, hogy "Flóra"! -.-"

A szobatársaim továbbra is királyak, Pöcsfej-Renivel még mindig nagyon bolondok vagyunk, Anna meg még mindig szuper-okos, Viki meg.... hát ő úgy "van". :D

Kételkedem benne, hogy sikerül a tervem, és tanár leszek valaha, de azért csak lesz majd valami. Ha tényleg tanár lennék, jól gondoljátok meg, hogy engeditek-e a gyereketeket abba a suliba, ahol én tanítok... XD

És nem tudok menni Miyavi-koncertre, mert csütörtökön lesz! T.T Ez szemétség...

Most asszem ennyit írok, mert mennem kell, ugyanis hivatalos vagyok a zene-terembe. Mostanság Icu (gitár-zongora) Csilla (népdalok), Fecó (dob) a magas gyerek (zongora-furulya-gitár), Fecó bolond öccse (állandó humorforrás) meg én (kornyikálás) együtt randalírozunk a zene-teremben. Jó poén. :)

Na, Béke Belétek, szurkoljatok, hogy bírjam az emelt magyart (nagyon nem akarok kiesni) és álmodjatok húdebeautifulosat!

Ama-chan

Rettegj, DeviantArt! XD

2009-08-18T17:59:00.003+02:00

La Li Ho!

Emberek, ezt nem hittem volna. Megváltozott a véleményem a DeviantArt-ról. Mikor legutóbb keresgettem ott, olyan szinten undorítónak tartottam, hogy az förtelem. Az volt az általános véleményem, hogy nem érdemes oda feltenni semmit, mert jön a sok fangirl, és ilyen hülyeségeket ír alá kommentnek, hogy "Nice, but pls draw 'em in yaoi!" És ettől hányok.

És láss csodát, rájöttem, hogy ez nem feltétlenül így van. Csak eddig pont kifogtam az ilyen kommenteket, mikor nézelődtem.

Hát, fogtam magam, és beregisztráltam. Az első képet feltöltöttem, és 11 másodperc múlva már jött egy komment, és totál értelmes volt! Az illetőnek válaszoltam, ő vissza, és elköszöntünk.

17 másodpercnél egy másik valaki betette a rajzomat a kedvencei közé, pedig százszor jobban rajzol, mint én. Annyira jól esett!

Ráadásul angol az oldal, és mivel ez a legismertebb nyelv, a kommenteket is így írja a legtöbb ember, szóval rengeteg szót tanulok. :)

És most alakítgatom a profilom, és töltögetem fel a képeket. Szóval, ha egyszer azt gondoljátok valamiről, hogy pfúj, ez szar, akkor azért később nézzetek vissza. Lehet, hogy kellemesen csalódtok.

Itt a link az én cuccaimhoz: http://amaruchan.deviantart.com/

Béke Belétek: Amaru-chan

Az emocionális buldózer jelentkezik!

2009-08-09T13:20:00.003+02:00

Ave, Menschen! XD

Első kérdésem: Havo debju? Hogy hínak? XD (Yeah, she's kind of idiot. - English-self)

Asszem leégett az agyam. Na de azért összeszedem ám magam, hogy mesélhessek nektek... :D
Ugyebár, ott szakadtunk el egymástól, hogy felhúztak a szar-blogok. Akkor folytassuk innen. Elmentem indiánozni, és hát, volt esemény. Hat pawnee letámadott, mikor egyszál magamban voltam a táborunkban, és kivágták a nyelvem, mert jeleztem a szomszéd tisztásnak. (Idióta pawnee-k, még a kultúrműsor se tetszik nekik.) Aztán el akartak rabolni, de persze nincs az a telibegyöngyözött bőrruha, amiért én elmennék a pawnee tisztásra. :D

Énekeltünk sok-sok-sok indiándalt, táncoltunk, és nagyon jókat beszélgettem Farkassal. És sikerült a nevem felét lefordítani. (Hosszú Alkony, ebből a hosszú az "Hanska" ... az alkonyt még nem tudom. XD)

Ja, és tudok cheyenne-nyelvjárással beszélni. Például a bemutatkozás: Héllé, é névém Kélémén Vévéén. Néjsz té mét jé. XD (Aki tudja, mi a második mondat eredetileg, az nagyon ügyes, és örüljön magának. )

Hja, életképek otthonról:

Nikike (húgom): "Vivi, neked melyik a bal kezed?"
Felemeltem az említettet, és közöltem: "Ez"
Mire ő: "De jó! Nekem is!" XD

Yvett(másik húgom) bejött a szobámba.
Én: "Yvette, terhes vagy?"
Yvette:"Nem!"
Én:"Akkor a Szentlélek, mi?"
Yvette: "Nem, a veréb, mint Szűz Máriánál."
------ egy perc hatás szünet ------
Párom: "Yvette, az turul, meg Emese."

Apa(Csütörtökön): "Yvette, kivitted a kukát?"
Yvette:"Hétfőn jönnek a kukások."
Apa: "És? Attól még kiviheted!"

Meséltem anyának,. hogy lesz egy róka-prémem. Erre apa:
"Na aztán majd jönnek a Greenpeace-esek, és jól agyonvernek."
Én: "Nem, mert itt vagy te, Moby Dick, és első feladatuknak azt fogják tekinteni, hogy téged visszamenekítsenek a tengerbe."
Apám: "Bunkó."
Én:"Kösz a bókot, évek óta gyakorlok."

Nyuszim nálunk volt most egy hetet. Állítólag jól érezte magát, tisztelem ezért, mert nekem ez nem megy nálunk. XD Aztán voltunk egy napot kedvenc-nagybátyámnál, és találkoztunk Dórival, Krisztivel, és van-citrom-gáborral. :P Ismát agyhalott papucsállatka szintjére jutottunk a kerti buli végére. (kerty-party "ty-vel" kell mondani! D)

és most itt vagyok szívcsücsköméknél, és majd még írok nektek sok érdekeset. Pl. külön a Bakonyról, meg másról is. Csak most így hirtelen, gondoltam szólok, hogy élek.

És hogy anyukám nem engedi, hogy Bűvös Kardot nézzek, pedig az jó mese, csak sajnos, ha megnézem, akkor kornyikálok egész nap.

Kár. XD

Na pá, bahbbháimmm:

Ama-chan

UI.: Princess 4ever, yeahhhhhhhhhhhhh..... (Fuckin' bitches....) :LOL:

Besavanyodott blogos pöcsök... Grráááá!

2009-07-08T23:04:00.003+02:00

Anyám, basszus, hogy mennyi idióta létezik! És bakter legálisan rohaszthatják az emberek agyát! Miről is beszélek itt, mint valami begazolt idióta? Hát a blog tulajdonos besavanyodott pöcsökről. (Ez meglepő a cím után, nem?)

Istenem, komolyan szánalom az egész. Az egyik hülye ír valami "überállatot" vagy "LOL"-t, és akkor megjelennek a pöcsök. Az egyik fele a pöcs-bandának azért ír mert szerinte is überállat, és akkor a post írójával együtt örülnek, hogy már megint mekkora NET-WINNER cucc ez, ha meg másik fajta pöcs, /aki totál nem ért egyet a bloggerrel/ akkor aztán hajderutyutyu, de 200%-on!

Egyszerű a recept. Írsz valamiről. Valami olyanról, ami "kényes téma". Rasszizmus, kövér emberek, nők jellemzése, animések, káromkodás, kurválkodás, és a kedvenc: politika. (szélsőjobb persze a favorit)

Na és utána vársz. És özönlenek a besavanyodott pöcsök, értitek? Özönlenek! Hát ilyet, baszd meg! O_________o

Komolyan agygörcsöt kapok, mikor ilyen blogokat találok. Most is volt egy gyöngyszem. A marhája összehord minden baromságot, és utána odaírja, hogy kussolj, és ne kommentelj, mert MINDENBEN neki van igaza. Hát anyját.

Ja, és ha anyázol, tutira megjelenik egy pöcs, aki "baromi toleráns, de az anyázást valamiért nem bírja". Beszarok. Én se bírom a cigifüstöt, de megszoktam! Na szerintem többet anyáznak az emberek, mint cigiznek, szóval, mókuskám, szar vagy.

Leírhatom, mert ez az én blogom! (Általában a postokat író besavanyodott pöcsök ezzel védekeznek a velük-egyet-nem-értő pöcsökkel szemben.)

Igen, tudom, hogy rengeteget káromkodok ebben a postban. Ha nem tetszik, olvasás közben fütyülj a csúnya szavaknál. (Lol, baszki, ez mekkora ötlet XD)

Szaródnak el a blogok. Vagy rögtön annak készülnek. Tök cool. Hoorray for the Net.

És most vígan ide írom, hogy I DID IT 4 TEH LULZ!

És máris nem szólhat be senki, mert egy sorral feljebb van a mentőövem. Szóval, benéztétek, pöcsök.

Aki nem pöcs, írhat. Már jó kedvem van. Röhögök. A pöcsökön. XD

Amaru-chan

UI.: Ha most jó ideig nem írok, meg nem válaszolok kommentre, nem befostam: táborban vagyok a Bakonyban.

Csak, ha érdekel egy idióta eszmefuttatásom...

2009-07-07T22:18:00.004+02:00

Vicces, mennyi mindenre rávesz az unalom. Például gondolkodom. XD De tényleg. Most emésztgetem azt a rengeteg infót, ami ebben az évben eljutott az agyam helyéig. (Tanévben, mármint. ^^") Egyébként véleményem szerint ebben az évben voltam a legképlékenyebb. Nem tudom miért. Talán tényleg igaz, hogy gimi közepén van még egy változási időszak a tinédzserek életében. (Wow, ez a mondat úgy hangzott, mintha okos lennék. XD) Naszóvalaszongya...

Megismertem egy maréknyi embert, és az a furcsa, hogy mindannyian tök egyéniek. (Ami manapság nagy szó... A suliban a diákok fele olyan, mintha futószalagon gyártották volna őket. Zéró egyéniség...)Szóval...

Megismertem egy első ránézésre szürke kisegeret, akiről aztán kiderült, hogy baromi jó humora van, iszonyúan nyugodt (és ezzel engem is sokszor lenyugtat), és egyszerűen édi.?

Aztán van egy zseni, aki alig tanul, és kedvenc helye a suliban a fizika szertár, imádja a törit, jó angolból, matekból, és még ki tudja miből, és imádja Leona Lewis-t és Christina Aguilera-t. (Kedvenc énekesnőim, mikor mondta, azt hittem, a nyakába ugrok.) Kitárgyaltuk, hogy Beyoncé is elég jól nyomja az ipart, és hogy a Single Ladies-klipben az egyik táncos transzi, és mégis ő táncol a legjobban. (Mint kiderült, az illető egy híres tánciskolát vezet, és rengeteg sztár klipjében koreográfus.) Ja, és ez a zseni fiú. Bailey's-ezni akartunk egy jót szülinapomon (ez sajna nem jött össze), és sci-fi történetekről szoktunk dumálni, meg könyvekről, mert ő is mániákusan olvas. És persze – mint a barátaim legtöbbjének – neki is baromi jó humora van.

Aztán... Ja, igen, egy iszonyat jó ruhakölteményekkel rendelkező goth-loli is bekerült az ismertségi körömbe, és nagyon imádom, mert aranyos, és néha kicsit szerencsétlennek tűnik, de ettől még aranyosabb lesz, és nagyon figyelmes. Észrevette, hogy szeretem a dobókockákat, és karácsonyra vett nekem egy dobókockás hajgumit, és varrt egy goth-lolis fejkötőt, ami kis dobókockákkal díszített.

A következő emberke egy kicsit nehezebben jellemezhető... Bonyolult személyiség, néha az az érzésem, hogy még ő maga sem tudja eldönteni, milyennek is tartja magát. Nagyon depis az átlag viselkedése, mégis süt belőle a kitartás, és persze a makacsság. Én kedves lánynak ismerem, de sokan félnek tőle, mert morcosan néz azokra, akiket nem ismer. (Többen figyelmeztettek, mikor először látták, hogy vele beszélgetek, hogy vigyázzak, mert szerintük az a lány undok, és összetöri majd a szappanbubi lelkemet... ez több szempontból is vicces. Első: a leányzó nem undok... velem legalábbis tutira. Második: annyira azért nem kell engem félteni... ismerek egy-két borzalmas embert, akik tényleg összetörik piciny lelkem, és láss csodát: élek! Harmadik: nem is ismerik őt, és máris sziklaszilárd véleményük van róla! És a negyedik, az alap felfogásom: Ha sosem szólsz hozzá egy elsőre mogorva emberhez, sosem látod meg a mosolyát.Továbbá azt is fontos megjegyeznem, hogy kémia-manó. (ezzel nálam az istenek közé emelkedik, mert én tök sügér vagyok robbantgatásból.) És irodalmár is. Szuper, nem?

Az utsolsó személy eléggé meglepett... mármint az, hogy hozzám szólt. Egyáltalán nem egy körben mozgunk. Több szempontból lehetetlen volt, hogy mi valaha is beszélgessünk. - Én "a" osztályos vagyok, ő meg nem.(Ez azért kizáró ok, mert az "A-sokat" mindenki utálja.)- Ő menő, én meg nem. (A lányok 90%-a odavan érte. Nekem nem jön be. :S)- Ő nem alacsonyodik le "magamfajtához" én meg nem akarok olyan lenni mint az "ő fajtája". (Ezt kifejtem bővebben is... Én a barátaimnak vagyok érdekes, de egyébként nem igazán. Nem vagyok bombanő, vagy iszonyú okos, vagy baromi gazdag, vagy botrányhős, vagy tanárgyerek, szóval semmi olyan, amiért a suliban többen is ismernék a nevemet. Na ő viszont a felsoroltakból többe is beletartozik. Ennek következményeképp eléggé undok és beképzelt tud lenni, de szerintem csak szerepet játszik. Mindjárt írom, miért.)Az első beszélgetésünk eléggé érdekes volt. Kémia előtt jött oda hozzám. Épp a házit diktáltam a füzetemből három osztálytársamnak (igen, kivételesen készen volt. Félek a kémia-tanárnőtől, naXD), amikor megjelent. Kérdezte: "Ráérsz egy percre?" Én meg azt hittem hallucinálok... körbe is néztem, de mögöttem már csak az ablak volt, tehát nekem szólt. Azért még mindig nem voltam biztos benne, úgyhogy rákérdeztem: "Én?" Bólintott. "Persze csak ha ráérsz." Ráértem. Odaadtam a füzetemet a többieknek, és félre vonultam vele.

Eléggé nyögvenyelősen kezdte a mondandóját. Ekkor tájt még csak azt tudtam róla, hogy menő, lányok-kedvence és beképzelt. És hogy szerintem nem is jó pasi, tehát nem tom mit esznek rajta. Ennek következtében nem voltam épp mézesmázas. Mikor már két perce csak ott tartott, hogy hát-ő-igazából-nem-akar-zavarni-engem-csak-nagyon-elakarja-mondani-hogy-neki-annyira-de-nagyon-hogy-az-nagyon- és-hogy-ugye-tényleg-nem-zavar... akkor úgy közbe szóltam, hogy "Szóval mit is szeretnél?" És akkor végre elmondta, hogy nagyon tetszett neki az angol novellám, amit a Heroes 3-játék alapján írtam. Azt mondta, ő is játszik az említett programmal, és nem is gondolta, hogy egy lány is szeretheti, meg hogy még novellát is ír róla, ráadásul angolul. És még azt is hozzátette, hogy ő is régóta akart már írni róla, mert szereti a Heroes-világát, de eddig nem csinálta még meg, és ez most olyan jó volt, hogy olvasott egy ilyet. Megköszöntem, aztán mentem, mert jött a kémia-tanár. Az órán szinte végig azon agyaltam, hogy biztos őrült vagyok. Az lehetetlen, hogy hozzámszólt, és hogy kedvesen szólt hozzám. Nem, ez kizárt. Biztos képzelődtem. Vagy elaludtam, míg diktáltam a leckét, és csak álmodtam. (MIÉRT VELE ÁLMODTAM?! O.o) Szerencsére a tanárnő nem szólított fel, pedig tutira fogalmam nem volt, hol tartunk, és szerintem ez látszott is rajtam. Még padtársnőm is közölte, hogy kiült az arcomra a "FATAL ERROR" felirat. Egyszerűen képtelenség, hogy a suli bunkójával dumáltam. Aztán elmentem ebédelni.

Már egészen belenyugodtam, hogy megbolondultam és képzelődök, amikor odajött hozzám a kajasorban. "Remélem nem kaptál miattam rossz jegyet kémián." – mondta. Baszd meg, nem vagyok őrült! O.o Tök jó. És tök szar. Tényleg beszélgettünk ezek szerint. Ne máááá XD Valahogy kinyögtem, hogy nem, nem szólított a tanár, aztán elfordultam, ő meg elment. Előre féltem a barátnőimtől. Mert tudtam, hogy félreértik majd az egészet. És úgy is volt. Egyikőjük konkrétan kijelentette, hogy Parajka (innentől nevezzük így) "rám van mászva" – grammatikai csoda RULZZZ...XD

Aztán pár hét eltelt, és egyszer Parajka mögöttem volt a kajasorban. És megint hozzám szólt. Sajnos itt végképp le kellett mondanom a lehetőségről, hogy csak képzeltem az egészet, vagy hogy hetek óta ébren alszom... és hülyeségeket álmodok. A téma a Heroes 3 volt, meg a novellám. Azóta olvasta magyarul, és állítása szerint lenyűgözte, mert ugye magyarul jóval választékosabb volt a szókincs. De az angol is nagyon jó lett szerinte. Aztán szóba jött – és itt nagyon ledöbbentem – hogy ő régebben próbálta az anyukájának ezt a játékot megmutatni, merthogy ő ugye szereti. De – és itt teljesen eltűnt az a beképzelt, fellengzős beszédstílusa, és elkezdte a földet bámulni – az anyját sosem érdekelte, és azt mondta, hülyeség az egész, és Parajka foglakozzon mással, ne ilyen marhasággal. Bazze, ez a nagy ló komolyan azon problémázik, hogy anyucinak nem tetszett a kedvenc játéka?! Jó, én megértem, hogy gyerekkori seb, meg biztos szarul esett, de.... na, értitek? Meg ki vagyok én, hogy nekem kezd el lelkizni. Mondtam neki, hogy ez nem az ő hibája, mert a szülőnek igenis figyelnie kell arra, hogy a gyereke mit szeret, és ha nem is tetszik neki, legalább meg kell hallgatnia. Asszem itt fogta fel, hogy olyat mondott el, amit nem is akart, és visszatértünk a novellámhoz, onnan meg a suliújsághoz, hogy olvasta, amiket írtam, és némelyik egész jó volt. (Legalább őszinte. Közölte, hogy volt, amit el se olvasott XD) Aztán én leültem, követett az asztalomig, és még zárásképp közölte, hogy na-szóval-tényleg-tetszett-neki. (Gondoltam magamban: ezt már mondtad párszor...) Megint megköszöntem. Még mindig ott ácsorgott. "Leülhetsz, ha akarsz." – mondtam. Idegesített, hogy én ülök, ő meg ácsorog tálcával a kezében. De – ahogy arra számítottam – nem ült hozzám. Az neki ciki lenne, hogy egy "A"-s lánnyal ebédel, gondolom. Azt mondta, már elígérkezett máshová, és egy másik asztal felé bökött. És tényleg, ott volt az a koránt sem kedves bagázs akikkel mindig együtt lóg. A társaság lány tagjai majd megöltek a tekintetükkel. A fiúk észre sem vettek. (Mondtam, hogy más világ ők meg én... a lányok se vettek volna észre engem soha, ha Parajka nem velem beszélget.)És azóta nem beszéltem vele. Továbbra is beképzeltnek és bunkónak tartom, de meglepett, hogy egy pillanatra olyan őszinte volt. (Vagy baromi jól színészkedik. Köztudott, hogy imádja magába bolondítani a lányokat, lehet hogy ez a sértett-kisfiú előadás is egy ilyen akció volt. Nem jött be. Egyszerűen nem az esetem. Ez van. :P)

Később a fentebb említett "ha-nem-szólsz-hozzá-sosem-látod-mosolyogni" lánnyal alaposan kibeszéltük. Ez a lány szerintem NAGYON utálja Parajkát.(Parajka is őt, mert a suliújság kapcsán szóba jött ez a lány, de ez a része a sztorinak ezen esetben nem volt lényeges.). Mikor elmeséltem neki, hogy mi történt, bölcsen hümmögött egyet, majd megállapodtunk abban, hogy azért ettől még nem váltottuk meg a világot. És tényleg nem. Talán még néha majd egymásra köszönünk, de beszélni nem hiszem, hogy fogunk.(Parajkával, mármint.) Ő elmondta, amit akart, én meg soha nem is akartam neki mondani semmit. Érdekes élmény volt, ennyivel is több élményem van az életemben, és néha mosolyoghatok rajta egyet. Köszönjük, Emese. :D

Szóval megismertem egy jópár embert, és közben próbáltam raktározni az élményeket, és magam maradni. Egyesek azt mondják, sikerült, sőt évek óta nem változom. Más valaki azt mondta, változtam. Bunkóbb lettem. Szerintem csak irónikus vagyok, bár a kettő nem áll messze egymástól, és nem is zárják ki egymást. Nagyon cinikus tudok lenni. Pedig általában vidám lánynak jellemeznek. Irónikus, nem? Pont, mint én... :D

Na, ennyit mára. Bocs ezért a terjengős gondolkodok-a-nagy-semmin bejegyzésért. Csak jól esett kiírni magamból.

Szép nyarat!
Ama-chan

UI.: Botyi kedvéért; Így érezték magukat az "Avatar" alkotói:

Avatar, Aang legendája

2009-06-24T14:32:00.017+02:00

La Li Ho!

Most egy nagyon imádott rajzfilm-sorozatomról fogok nektek áradozni, és titkon reménykedem, hogy többen is elkéritek majd tőlem a DVD-ket... :P Hát, kezdjük:

Történetünk (mert miért is ne) egy kitalált világban játszódik, ahol mindennek a négy elem egyensúlya ad erőt. A négy elemet persze az emberek képesek irányítani. (Már aki...) Ennek köszönhetően négy népre váltak szét. Egyetlen ember van, aki minden elemet képes irányítani, az Avatar.

Az Avatar mindig újjászületik, és mindig másik népnél. (Sorban: víz, föld, tűz, levegő)

Ahogy az az intro-ból kiderül, a négy nép békében élt, ameddig a tűz népe nem támadott. De támadtak, mert undok ganajgombócok. :P Egyedül az Avatar segíthetett volna (aki akkor épp a Tűz népéből származott, és Roku-nak hívták) de meghótt. Újjászületett, de a tűz népe (mivel tudta, hogy a levegőidomároknál lesz az új Avatar) lemészároltatta az összes levegőidomárt, mikor Aang (az avatar) még csak 12 éves volt. Ekkor még csak a levegőt tudta idomítani, menekülés közben beleesett a tengerbe, és majdnem meghalt, de bekerült az Avatar-állapotba (Világít a szeme, s az összes eddigi Avatar erejét és tudását megkapja) és lefagyasztotta magát, és az állatkáját, Appát. Így ült a hűtőben 100 évig, amikor Katara (Az uccsó déli vízidomárcsajszi :P) és Sokka megtalálták. És akkor kezdődik a buli!

100 év hűvös után Aang igencsak csodálkozik, hogy mi minden történt a világban. A tűz népe már eléggé elterjeszkedett, már csak két föld-város, Omashu és Ba Sing Se áll ellen, meg az északi víz-nép. Természetesen felkerekednek, hogy mestereket találjanak Aangnak.

Hogy nehogy egyszerű legyen a dolguk, a kitagadott tűz-herceg, Zuko kergeti őket, mert szentül hiszi, ha elkapja az Avatart, az apja, Ozai majd visszafogadja. Hogy neki se legyen egyszerű, őt meg a húga, Azula kergeti. És közben persze sok mindenkit megismernek. Boomie-t, a kicsit kerge, de remek föld-idomárt; Katara és Sokka nagymamájának volt szerelmét; néhány hippit(imádom őket XD); Toph-ot, a pici-de-erős földidomár lánykát (aki később a fémmel is minden probléma nélkül eljátszadozik.); egy eszelős víz-boszorkát (aki akarata ellenére is megtanítja Katarát a vér-idomításra) és még sok-sok embert.

Persze a tűz népe folyamatosan üldözi őket, és próbálják bevenni a még szabad városokat, ahol hőseink segítkeznek a védekezésben, Zuko háromszor legalább kitalálja, hogy ő-most-jó-ja-de-mégsem.... XD Azula beszerez magának egy elit csapatot, két leányzóból, Ty Lee-t és Mai-t, és persze hiába lesz mindenki egyre erősebb, fenáll a kérdés: Vajon Aang képes lesz-e megölni a Tűz Urát?

Ha még ez sem lenne elég, rengeteg szuper effekt van a rajzfilmben, látványosak a harcok, szépek a színek, és remek mozdulatokat alkalmaznak a szereplők(mivel minden nép mozdulatai egy-egy kínai harcművészetet idéznek.)
Ha érdekel, melyik nép melyik harcművészetet használja, tessék:
Víz Föld Tűz Levegő (katt)

És persze sok melléktörténet is van benne. (Mítikus szörnyikék, természet-istenek, a hold lelke stb.stb.)

Ja, meg a humor... hát az kész, én sikítozva röhögtem már néha. Sokka és Aang már alapból bohócok, Zuko annyira emo néha, hogy azon már csak röhögni lehet, Iroh (Zuko nagybácsija) sem teljesen normális, Toph totál laza, és mindig beszól valamit, meg persze a rengeteg helyzet-komikum. Jó és kész. :)

Még néhány szót egyenként a fontosabb szereplőkről:
Aang:
Levegőidomár (eredetileg) másodállásban Avatar. Minden élőt tisztel, éppen ezért vegetáriánus, és sosem öl meg semmit és senkit. Eléggé bohóc-alkat, folyamatosan valami csínyen jár az esze, bár mit várhatnánk egy 12 éves fiútól... (Jó, plusz száz év a frigóban.)

A népét kiirtották, múltjából egyedül a repülést segítő botja, és a nagy repülő izéje (valami állat, magyarul nemtommi, én angolul néztem) akit Appának hívnak. Később megtalálják a pici mókusszerű félig denevér szőrös valamit, aki meg Momo. XD

Appa:

Momo:

Katara: A déli víz-nemzet utolsó vízidomára. Anya-stílusa van, ezért néha ráripakodik a többiekre,de figyel is rájuk, és fogalkozik mindenkivel. Nagyon ügyesen használja a képességeit. A rajzfilm során megtanul gyógyítani és vért idomítani is (más emberek testét képes irányítani a bennük keringő vér /folyadék/ miatt.)

Testvére Sokka, aki karddal, és a nagy kedvencével, bumeránggal nyomul. (Meg a haditerveivel és a hülye vicceivel.XD)

Zuko: Na ő ugye az ellenség... aztán meg barát... aztán semleges... aztán majdnem megöli Aangot, aztán meg ő lesz a tűz-mestere Aangnak... bonyolult az élete, nézzétek meg a rajzfilmet, én nem írom le, mert belefájdul a fejem. XD

Tesója Azula, aki baromi erős, villámokat is irányítja, totál kegyetlen, és genyó, de azért imádom. :D

Nagybátyjuk Iroh, aki iszonyú édi bácsi, és baromi jó a humora. És imádja a jázminteát. XD

És végül, de nem utolsó sorban, Toph: Őt is nagyon szeretem. Eléggé kőbunkó, de kétség kívül a legjobb földidomárok közé tartozik. Vak, de ha a talpa földet érint, akkor mindent tökéletesen érzékel. A vakságával folyamatosan poénkodnak, többek között ő maga is. Makacs és nagyszájú, de segít a barátain. És menőőőőőő XD

Nos, remélem tetszett a kis beszámoló, próbáltam minél jobb képeket kiválasztani, és azt hiszem, érdemes megnézni ezt a rajzfilmet. Nem tucat, és nem lehet előre tudni, hogy mi fog történni. És iszonyú jó humora van, de tényleg! :D

Béke Belétek: Amaru-chan

Ezüst Liliom 1-4 + az 5. rész fele XD

2009-06-19T22:51:00.004+02:00

La Li Ho!

Ezt csak akkor olvassátok el, ha nagyon sok időtök van. XD Ja, és még valami: a főszereplő nem az én alteregóm. Benne vagyok a sztoriban, de csak mint mellékszereplő. Na oké... zúzzuk. :D

Ezüst Liliom

Girls be ambitious, you know, what I mean...

1. rész

Mikor ezt leírom, már nem tudok visszafordulni. Nem változtathatom meg, ami történt, nem mondhatom azt, hogy nem az én hibám volt… Nem is akarom. Csak azt szeretném, hogy maradjon valami, egy kis részlet, egy apró, halvány árnyék, ami jelzi, hogy valaha én is érző ember voltam…

- Hé, gyerünk már! Mi lenne, ha igyekeznél egy kicsit? – a bátyám idegesen rámolta az utolsó könyveket a táskájába, de én még nem voltam kész.

- Szabi! Várj meg! Ha itt hagysz, többé nem csinálok neked tejbegrízt!

- Áh… De idegesítő liba… Na jó, de siess már!

Igazából nem érdekelt, hogy a bátyám mennyire siet. Azt akartam, hogy pont akkorra érjünk a kapuhoz, amikor a foci-csapat tagjai is kijönnek. Ez volt az egyetlen, ami érdekelt az iskolában. Gimnáziumba jártam ekkor, az ikerbátyámmal együtt. Aznap volt a szülinapom, de ez eddig senkinek nem jutott eszébe. Furcsa, máskor a családom azért felköszöntött…

- Halihó! – a barátnőm boldogan integetett.

- Nocsak, a kis harmadikos ide mert jönni egy negyedikes félisten közelébe?

- Szabolcs, ne játszd magad… a húgodhoz jöttem, mint mindig. – Liza egy karakán lány, és nagyon utálta a bátyám, aki viszont szerelmes belé.

- Liza, tanulsz nálam? – kérdeztem, miközben már a kapu felé nyújtogattam a nyakam. Semmi. Még nem végeztek az edzéssel ezek szerint.

- Persze, de előbb gyere be velem az új butikba. Találtam egy olyan szép cipőt!

- Már megint? Nem kéne másra költened a pénzed? – korholtam cipőmániás barátnőmet.

- Liza, ha megveszem neked, tanulsz velem?

- Szabi, a világ összes cipőjéért sem tanulnék veled. Kopj le. – én persze csak kuncogtam.

Liza a legjobb barátnőm már óvoda óta. Évvesztes, ezért jár egy osztállyal alattunk. Miután kétszer is felképelte a bátyámat, végre odaértünk a kapuhoz. Ahogy sejtettem, a focisok épp ekkor érkeztek meg. Hárman közülük felénk jöttek. Peti, Liza aktuális párja, Krisztián, aki Liza volt barátja, és a bátyám haverja, és Ricsi, aki a bátyám. Ő már nem ide jár, csak lejön az edzésekre.

- Szasz, Szabi! Elrabolhatom a húgod? – vigyorgott Krisztián.

Szokás szerint a borzalmas deszkás cuccait viselte. Komolyan nem tudom elhinni, mi a jó abban, ha a nadrág ülepe a térdénél lóg valakinek?! Az agyonzselézett haját már inkább nem is elemzem...

- El is töröm a kezed! – felelte a bátyám miközben kezet ráztak.

- Hogy s mint, prücsök? – Ricsi megint összeborzolta a hajam….

- Megvagyok, köszönöm. De Krisztiánt leüthetnéd.

- Meglesz, kisasszony! – Ricsi nagyon rendes srác. Ha nem lenne a bátyám, ő lenne nekem a nagy Ő. Szerencsére testvérek vagyunk, és ez sokkal jobb. Nincs min összevesznünk, és mindig itt van mellettem.

Kimentünk a kapun, és itt szét is váltak az útjaink. Ricsi elment a munkahelye felé, Szabi és Krisz a pályára mentek, Liza és Peti pedig az én társaságomban, a butikhoz.

Az új üzlet tényleg ragyogóan szép volt. A cipő, amit Liza kiválasztott, az a cipő volt, amit a tavalyi koncertjén a kedvenc énekesnőm viselt. Egy fekete magas sarkú, fehér strassz-kövekkel a sarkán. Mikor megláttam, majdnem elsírtam magam. Liza kifizette álmaim cipőjét, és boldogan magához szorítva kijött az üzletből. Végülis, ő vette, az övé. Természetes, hogy örül neki. De pont előttem? Tudja, hogy ez miféle cipő… Ő is Chrissie Amergia rajongó. Nagyon szomorú lettem, ám ekkor…

- Tessék. – Liza felém nyújtotta a cipőt.

- De…

- Ugyan már! Szerinted megvenném ezt a cipőt a szemed láttára? Te is tudod, hogy én nem vagyok akkora Chrissie-fan, mint te. Boldog szülinapot, picur.

Azonnal elsírtam magam. Peti zavartan elfordult. Nem bírta az érzelmes dolgokat. Mi viszont úgy öleltük egymást a barátnőmmel, mintha ez lenne az egyetlen esélyünk, hogy kifejezzük, mennyire fontos nekünk a másik.

Akkor még nem tudtam, hogy tényleg ez volt az utolsó alkalom. Azt hittem, Liza mindig segít rajtam, és semmi sem állhat a barátságunk útjába. Azt hittem, legyőzhetetlenek vagyunk…

2. rész

Néha mindenki tévedhet. Nem csak dolgozatokban, vagy válaszokban. Tévedhetünk akkor is, amikor bizalmat nyújtunk valakinek, akinek nem kéne. Ha valaki kihasználja a bizalmunk, és a félelmeinkkel sakkozva tönkreteszi mindazt, amiben addig vakon hittünk, a legtöbben összeomlunk. Nem voltam soha egy erős jellem. Mostmár az vagyok...

Peti és Liza épp a búcsúcsóknál tartottak, mikor megjelent a bátyám, Ricsi. Csodálkoztam, hisz ilyenkor még dolgoznia kellett volna.

- Szia! Hát te meg ho... – kezdtem volna.

- Ne dumálj, menj be. – Ricsi mérges volt.

- Figyelj, majd holnap reggel jövök, vagy hívj fel este! – kiáltotta Liza, mielőtt eltűntem volna az ajtó mögött.

A bátyám betuszkolt az ajtón, ledobta a cuccait a földre, majd szinte rázuhant a kanapéra. Idegesen tördelte a kezeit, vagy az inge ráncait igazgatta. Barna szemei vádlón figyeltek, félhosszú haját füle mögé simította, majd rágyújtott egy szál cigarettára.

- V....valami baj van? – kérdeztem óvatosan.

- Baj?! Heh... heh... dehogy.

Kínos csend következett. Csináltam két bögre teát, és az egyiket a bátyám elé tettem. Imádja a teámat, most mégsem nyúlt hozzá. Már rég nem gőzölgött, mire megszólalt.

- Mióta vagy szerelmes abba az Ádám gyerekbe?

Kiesett a kezemből a bögre. Valaha még anyától kaptam. Emlékszem, ő maga festette rá a „Picur” feliratot... Ez volt az utolsó ajándéka.

- Remélem, vigyázol rá. Sokáig csináltam.Tudod, hogy nem valami jó a kézügyességem.

Emlékszem, milyen szépen tudott mosolyogni. Angyalnak tartottam őt, egy halhatatlan tündérnek, aki mindig vigyáz rám. Ahogy néztem az összetört bögrét, biztos voltam benne, hogy ez a védelem véget ért. Szinte éreztem, hogy kipukkan körülöttem a védelmező buborék, és mostmár szabad préda vagyok minden átok számára. Hülyeség, de tényleg így éreztem. Láttam magam előtt anyám gyönyörű haját, vékony, mosolyra húzódó ajkait, nevetőráncokkal teli arcát. Nagyon hiányzik. Mindig.
Üres tekintetem a bátyámra szegeződött. Az arca rideg és komoly volt, de a szemében szomorúságot láttam. Nem értettem miért beszél velem ilyen hangon.

- Nem... nem igazán értem, miről... – kezdtem.

- Ne nézz hülyének! Mióta koslatsz utána? – idegesen fújtatott. - Annyira... annyira jó lenne, hogy így rohansz utána? Hogy tetszhet pont az a görény?! A fenébe már... Pont olyan vagy, mint a többi ostoba liba!

- Sajnálom, ha csalódtál. – elcsuklott a hangom.

Nem bírtam visszafojtani a sírást, úgy tört elő belőlem, mint a vulkánból a pusztítás... Ricsi megijedt. Bizonyára nem akart ennyire megbántani. Át akart ölelni, de úgy tettem, mintha hányingerem lenne, és elrohantam a wc-re. Bezártam az ajtót, és leroskadtam a hideg csempére. A fülemben éreztem, ahogy dübörög a vér. Kilég, belég, kilég, belég. Semmi változás. Percekig zokogtam. Már épp lenyugodott a légzésem, mikor Ricsi megszólalt az ajtó túloldaláról.

- Én... Nem ezt akartam, csak... aggódom érted. Nem szimpi nekem az a srác. Együtt edzünk, és tudod.... hát... nem szeretném, ha a húgom vele lenne... mert olyan kis szemét... szóval... na, érted, ugye?

- Persze. – feleltem, és kiléptem az ajtó mögül.

- Ne haragudj, hugi. – mondta a bátyám, s olyan bűnbánást láttam a szemében, amiből tudtam, tényleg szégyenli magát.

- Ne aggódj, nincs harag. – elengedtem egy erőltetett mosolyt.

Ricsi visszarohant dolgozni, én pedig sétálni mentem. Muszály volt egy kicsit kiszellőztetni a fejem. Nem tudtam, miért félt ennyire Ádámtól... Ugyan én még sosem beszélgettem Ádámmal, de ott voltam többször is, mikor Lizával beszélgetett.

Emlékszem, akkor is úgy időzítettem, hogy pont jó időben érjünk a kapuhoz...

- Haaaa-liii-hóóóó! – köszönt Liza vidáman.

- Üm...Szia. – Peti lépett oda hozzánk, s ekkor még csak udvarolt Lizának. – Ráérsz esetleg? Nyílt egy új cukrászda, és gondoltam...hát...

- Édes vagy, Peti, de előbb beszélnem kell az uncsitesómmal. – igen, Ádám Liza unokatesója. – Mondjuk, ha mázlid van, és gyorsan ideér, akkor elmegyek veled.

- Máris megyek érte! – és Peti már ott sem volt.

Mire elképedhettem volna egyáltalán, már csak a távolodó alakját láttam. Az edzőcipője talpja már-már füstölt, úgy rohant.

- Mondd, hogy csinálod? – kérdeztem.

- Mit?

- Hát, hogy ennyi srác ragad rád.

- Nem tudom. – felelte Liza, s odébb fújta az arcába csúszott hajtincsét. – De már kezd idegesíteni, úgyhogy inkább összejövök ezzel a Peti gyerekkel, hátha akkor a többi békénhagy.

Nem feleltem, pedig megvolt a véleményem erről a hozzáállásról. Sajnáltam Petit. Rendes srác, és nagyon lelkiismeretes. Liza úgy fél éve tetszik neki. Tudom, mert nekem mondta el először. Kikérte a véleményem, hogyan környékezze meg Lizát. Persze fogalmam sem volt, és szokás szerint cserben hagytam valakit, aki számított rám. Jellemző.

- Itt is van. – Peti zihált.

- Szasz, Liz, mi kéne, ha volna? – Ádám is szuszogott, Peti bizonyára futatta visszafelé.

- Csak kérdezni akartam, hogy ráérsz-e holnap este. Anyuék össze szeretnék hozni a családi tini-brancsot.

- Nem biztos... Van egy lány, akinek tetszek, és vele lesz találkozóm.

- Ó, csak nem? Még a végén szerelmes leszel? – Liza jókat nevetett, pedig tudta, hogy szeretem Ádámot.

- Nem, dehogy. Megmondtam neki, hogy semmi nem lesz, de megkért, hogy legalább egyszer menjek el vele sétálni. Nem mondhatom le, biztos sírna.

Eddig jutottam az elmélkedéssel, ugyanis nekem jött valaki. Egy lány.

- Ó, basszus! Öh... ne haragudj... Jól vagy? – kérdezte.

- Persze... csak egy láb volt, van másik. – erre elnevette magát.

- Tényleg sajnálom. Öm... Meghívjalak egy sütire? Itt a sarkon van egy cukrászda. Az... anyukámé.

- Hát... Nem muszály, de nagyon örülnék neki.

A lány mosolygott egyet, és elindultunk. Vicces, Peti is épp egy cukrászdába hívta akkor Lizát.

- És... Megtudhatom, hogy kit gázoltam el? – kérdezte.

- Ó, persze! Bocsánat. Lervay Renáta.

- Dér Debóra. De szólíthatsz Zsebórának is.

Nevetni kezdtünk. Tetszett ahogy beszélt. A sok "Öh" és "öm..." kicsit zakaltottnak mutatta, de az arca teljesen nyugodt volt. Eléggé vadócnak tűnt a bakanccsal és az orrpiercinggel, de jól állt neki. Lilára festett haja volt, s a háta közepéig ért. Nem volt frufruja, de két hajtincsét elöl hagyta, a többit lófarokba kötötte.

- Menj csak be. – intett a cukrászda ajtaja felé.

- Nagyon szép üzlet.

- Szerintem undorító. Na mindegy. Mit kérsz?

- Egy islert. – leültem az asztalhoz.

A mai napig nem értem, miért utálta annyira azt a cukrászdát. A bordó falakon zöld indák kúsztak felfelé, s a plafonon kristályos fedéllel díszített spotlámpák várták őket. A bejárat mellett egy Aphrodite szobor fogadta a vendégeket, s minden sarokban egy-egy váza állt, bennük a legszebb virágcsokrokkal, amiket valaha láttam.

- Az isler a kedvenced? – kérdzte, s letette elém a sütit.

- Igen. – feleltem kicsit megszeppenve.

- Ez mókás. Nekem... Nekem is az volt. – erre felkaptam a fejem.

- Miért csak volt?

- Mert ... öm....csak anyukám islerét szerettem.

- De... ez anyukád cukrászdája.

- Név szerint igen... eh... „Natália Cukrászda”, de anyám... már nem itt dolgozik.

Itt elfordította a fejét. Kifelé bambult az ablakon. Hogy nézett-e is valamit, azt nem tudom, de arra világosan emlékszem, hogy mennyire szép volt a szeme, ahogy a fény tükröződött benne. Ha jó szögben esett rá, bordós-lilának tűnt. Gondolom, alkonyatkor még szebb lehet...

Ez első beszélgetésünk itt ért véget. Vagyis, majdnem itt. Búcsúzáskor elkérte a mailcímem, azt mondta, szívesen találkozna velem újra. Megadtam a címem. Így visszagondolva, nem tudom, jó döntés volt-e. Ha akkor nem találkozom ezzel a lánnyal, lehet, hogy most minden másként lenne...

3. rész

Sokat gondolkodtam már rajta, mi lett volna, ha csak egyszer is másként döntök, mint akkor. Talán, most nem menekülnénk, és talán emlékeznék rá, milyen volt boldognak lenni...

- Meddig húzzuk még? – Liza unottan feküdt az ágyon. Haja kócosan omlott mezítelen vállára.

- Ameddig ügyesek vagyunk.

- Lehet, hogy szakítanom kéne Petivel. Hány hónapja is csalom veled?

- Négy hónap és két hét volt tegnap.

- Pontos, mint a halál. – Liza sóhajtott. – Az a legrosszabb, hogy nincs lelkiismeret-furdalásom.

- Sosem baj, édesem. Ilyen éjszakák után nekem se lenne.

- Ott a pont. De ez így rohadtul nem jó. Miért pont nálad kell találkoznunk? Bármikor lebukhatunk.

- Csak nem félsz, Liz? – s ekkor benyitottam az ikertesóm szobájába.

Liza meztelenül feküdt Szabi ágyán, a takarót rántotta magára ijedtében. A tesóm mellette, én meg sokkban. Óriásit csalódtam a barátnőmben, legszívesebben ordítottam volna, a fejéhez vágtam volna, hogy mekkora... mondjuk ki, ribanc. De persze most sem volt merszem ezt tenni. Kinyitottam a szám, aztán becsuktam. A föld felé fordítottam a tekintetem, és zavartan hablatyolni kezdtem.

- É...én... Bocsánat, nem akartam zavarni. - és kirohantam a szobából, át Ricsiébe.

Ricsi a számítógép előtt ült, s egy kicsit sem lepődött meg, mikor berontottam hozzá. Már megszokta. Mindig hozzá megyek, ha valami felkavar. Odahúztam mellé egy széket, és a vállának döntöttem a homlokom.

- Na, mesélj. – mondta mosolyogva.

- Liza... Szabival... és én... de nem akartam!

- Huh... Akkor mostmár te is tudod. – erre felkaptam a fejem.

- Te... te tudtad? Miért nem mondtad el?!

- Mert nem akartam ezt a szomorú szempárt látni. – végigsimította az arcom, majd felállt, s az ablakhoz ment. – Négy vagy öt hónapja vannak így. Én már az eleje óta tudom, de megmondtam Szabinak, hogy egy féreg.

- Miért mentegeted magad? – halkan beszéltem.

- Nem mentegetem magam, picur. – Ricsi édesen mosolygott. – Csak elmondtam, amire kíváncsi vagy. Ne fintorogj, tudom, hogy ez járt a buksidban.

- Már szinte unalmas, mennyire ismersz.

- Ez nem igaz. – Ricsi elém lépett, s az arca pár centire volt az enyémtől. – A világ legérdekeseb kis tündérkéje vagy.

- Nem is. – suttogtam, s lehajtottam a fejem.

- Ne takard előlem ezt a szép arcot. – ujját az állam alá helyezte, s felemelte az arcom.

A másodpercek éveknek tűntek számomra. Ricsi mindig is kedves volt velem, de amit ekkor mondott, az minden eddigit felülírt. A bátyám a szemembe nézett a gyönyörű mélybarna szemeivel, s a szám felé közelítettek az ajkai. Tudtam, hogy ezt nem lenne szabad, de nem tudtam ellenállni. Lehunytam a szemem, kívántam azt a csókot.... De Ricsi a homlokomra adott egy puszit, majd elfordult, s halkan ennyit mondott:

- Kérlek, hugi, most menj ki.

- R...Ricsi...

- Kifelé!

Összerezzentem, és kirohantam a szobából. A folyosón szembetalálkoztam Lizával, de kikerültem. Felkaptam a kabátom, és csak rohantam az első helyre, ami eszembe jutott: a Natália Cukrászda.

***

Debóra annál az asztalnál ült, ahol együtt is ettünk. Mikor beértem, azonnal elbőgtem magam. Nem mondott semmit, csak átölelt, aztán felvitt az emeletre, a szobájába.
Rikítóan fehér szobája volt. Fehér szekrények, fehér fal, fehér ágy, fehér virágok a fehér vázában, fehér képkeretek, és egyetlen egy vörös selyempárna. Nem firtattam, mi az, túlságosan ki voltam borulva.

- Na, mesélj.

Elmondtam neki az egész sztorit, onnantól, hogy Ádámba belezúgtam, Ricsin és Petin keresztül, míg elértem Szabi és Liza viszonyához.

- Huh... Ez tényleg durva. És most?

- Liza volt az egyetlen barátnőm. – szipogtam. – Nem ismerek túl sok embert, mert senkit sem érdeklek.

- Na, oké. Akkor első szabály: ha a barátnőm akarsz lenni, hagyj fel a „nebántsvirág” szerepével. Tessék, öltözz át ebbe. Elmegyünk... ehm... bulizni.

Magabiztosan mosolygott, a kezében egy lila ruhát tartott. Tölcsér ujjai, és hosszú uszálya volt. A hajamat felcopfolta, és egy lila pipőt adott a lábamra. Nagyon szép ruha volt, és biztos voltam benne, hogy neki még jobban állna a lila hajával. De ő szokás szerint egy fekete nadrágban és neccfelsőben volt, ami fölé egy rojtosra tépett piros felsőt vett fel. Fűzős cipője a térdéig ért. Bement egy kis szobába, és mikor visszajött, már két tőr volt a combjára erősítve, és egy fegyver volt a vállára csatolt tokban.

- A...az mi a tokban?

- Egy 9 mm-es Glock P228-as.

Ezt úgy mondta, mintha teljesen megszokott dolog lenne, hogy egy fegyverrel rohangál.

- Miért kell neked ilyesmi?

- Második szabály: ne kérdezz arról, hogy mi a ...foglalkozásom.

- Miért, neked van olyan? – kérdeztem, mire elnevette magát.

- Másodikos egyetemista vagyok. Ilyenkor az ember már dolgozik, ha megteheti.

- Azt értem, de ez a Clock nemtomhányas azért kicsit sok, nem?

- Glock. És ez tart életben.

- Asszem jobb, ha nem kérdezek többet.

- Gyorsan tanulsz. – mondta, kacsintott, majd felkapta a földig érő fekete kabátját, rám egy csuklyás köpenyt terített, és elindultunk.

Mire a stadionhoz értünk, már örültem volna, ha nekem is van egy stukkerem. Ennyi bizarr figurát egyhelyen! Némelyik piercinggel volt tele, némelyik meg tetkóval. És azok a frizurák! Bár az az érzésem, Debi nem ezért hozott magával fegyvert.

- Helló, Naga.

A srác, aki elénk toppant, magas és törékeny testalkatú volt, mégis olyan magabiztosan nézett ránk, hogy elhittem volna, ha azt mondja, félkézzel felemeli az épületet. Vörös szeme mintha a gondolataimat fürkészte volna. Fehér haja derekáig ért, elöl gyengéden omlott mezítelen mellkasára.

- Hattyú, hagyd a lányt. Őt én védelmezem. Tabu, világos? – Debi beszédéből eltűntek a szünetek. Keményen, és határozottan beszélt.

- Hát persze, felség. – a fiú vigyorogva meghajolt, majd rámkacsintott. – Na gyertek, lőttem néhány VIP helyet.

- Ki ez? – suttogtam Debinek.

- A fellépő énekes öccse... Gyerekkori haverok vagyunk. Vigyázz vele, nagy nőcsábász.

- És miért hív téged Nagának?

- Ez szoros kapcsolatban van a stukkeremmel meg a melómmal. Hagyjuk.

Bólintottam. Debi felém tartotta a karját, én pedig belé karoltam. Nem volt kedvem elszakadni tőle ebben a közel sem biztonságos tömegben. Bementünk egy vörös függönnyel takart ajtón. Odabent még két fehér hajú, vörös szemű srác ült, és persze Hattyú.

- Mi ez, valami albínó-raktár?

Nevetni kezdtek.

- Naga, Naga... Miféle barátnőcskéd van neked? Mindjárt sírok a nevetéstől.

A fiú, aki ezt mondta, kicsit magasabb volt Hattyúnál, a haja is hosszabb volt, majdnem a térdéig ért, de a szemét nem láttam a cilindere árnyékától. Fekete selyeming volt rajta. A legfelső gombokat nem használta, le is vágta őket. Izmos lábain szürke kordnadrág simult. Egy pillanatra elfelejtettem Ádámot... Ez a srác hihetetlenül jól nézett ki.

- Kik ezek, Debi? – kérdeztem, mire a cilinderes válaszolt.

- Elnézést hölgyem. – odalépett hozzám, s kezet csókolt nekem. – Szólíts Silvernek. Naga szeretője vagyok.

- Kuss legyen. Nem vagyunk szeretők. – Debi idegesen levágódott egy székbe.

- De azok voltunk, vagy tagadod?

- Silver, nem ezért jöttem.

- Hanem? – a fiú közben a copfommal játszadozott.

- Bulizni jöttünk Caine koncertjére.

- Ez megtisztelő. – mondta a harmadik srác halkan, s felállt.

Az ő haja rövidre volt vágva, épphogy a füle alá ért, de az arcába rengeteg rakoncátlan tincs hullott minden egyes mozdulatával. Fehér ing és sötétzöld selyemnadrág volt rajta, ujjain pecsétgyűrűk csillogtak, fülében különböző, apró díszítésű ezüstkarikák voltak. Az inget kigombolva hagyta, szabad rálátást adva kidolgozott felsőtestére.

- Az albínóknak alapvető adottsága, hogy jól néznek ki? – kérdeztem.

Ismét nevetni kezdtek. Silver átkarolta a derekam, és a szemembe nézett. Vörös szemét sűrű fehér szempilla vette körül, ajkai csábító mosolyra húzódtak.

- Nem, csak mi piszok nagy mázlisták vagyunk. – Debi felé fordult. – Lehetek a hölgy kísérője ma estére?

- Ha beleegyezik, igen. De ha szórakozni mersz vele, szembenézel a stukkerem csövével.

- Ó, eszem ágában sincs ellenedre tenni, kedves kis bérgyilkosom.

Azt hittem, elájulok. Debi felpattant, és ököllel pofán vágta Silvert, aki csak nevetett. Az ütés nyomot sem hagyott rajta.

- Rohadék. – sziszegte Debi, majd rám nézett. – Engeded, hogy kísérgessen ma este?

- Engedjem? – kérdeztem félénken.

- Nyugi. – Debi úgy mosolygott rám, mint az első beszélgetésünk alkalmával. – Nem kell félned tőle. Ma este.

- Akkor igen.

Silver átkarolta a derekam, majd egy páholyhoz vezetett. Debi lement a dühöngő részbe, Hattyú pedig – mint Silvertől megtudtam – Caine egyik táncosa, így a színpadon láthattam viszont.

A koncert óriási volt. Caine hangja betöltötte az egész teret, és mindenki önfeledten bulizott. A legtöbb szám a repülésről, szárnyakról és angyalokról szólt. Silver azt mesélte, Caine mindig is repülni akart. Saját szárnyakkal. Mikor a koncertnek vége lett, Silver Debihez kísért.

- Na, hogy tetszett, prücsök? – kérdezte lihegve.

- Eszméletlen volt! Köszönöm, hogy elhoztál! Még soha nem voltam ilyen helyen!

- Tudtam én, hogy tetszeni fog. Nem a plázadögök világa a tiéd.

Mosolyogtam, és átöleltem. Debi nevetni kezdett. Annyira jó volt. Ott nevettünk együtt, és csak az járt a fejünkben, amit Caine énekelt:

„Ha te velem vagy, semmi sem számít/Szárnyam akár az egekig szállít.”

Annyira boldog voltam akkor. Annyira vakon hittem a tökéletes kis világképemben, annyira nem fogtam fel a pisztoly jelentését, és a szót: bérgyilkos...

4. rész

Silvert sosem fogom elfelejteni. Nem azért, amit értem tett, hanem azért, amilyen volt. Egy örökké illedelmes úriember, aki tökéletesen bánik az adottságaival, tudja, mit akar egy nő, és semmit sem bánt meg soha. Én ilyennek láttam, de közel sem biztos, hogy ez volt az igazi énje. Azt senki sem ismerte, talán Debi... Talán ezért hagyta el... Talán még a nagy Naga is félt attól a gyönyörű szempártól...

- Nos, nekem ideje hazamennem. – mondtam, s elindultam a kijárat felé, de Silver elkapta a karom.

- Hazavihetlek? – kérdezte, s a szemembe nézett.

- I-igen...

A motor halkan búgott, Silver haja pedig lobogott a szélben. A nap vörösre festette az ég alját, s szinte éreztem, ahogy minden lelassul, mintha a nappal együtt eltűnne az élet is. Olyan gyönyörű volt.

- Tudod te egyáltalán, ifjú hölgy, hogy kivel barátkozol?

- Egy énekes testvérével. – válaszoltam, mire elnevette magát. – Hé, mi olyan vicces?!

- Hát ez aranyos... Nem magamra értettem, hanem Nagára. Nem a legjob társaság egy ilyen törékeny liliomnak, mint te. – "Liliom"? Ez a csávó leragadt a középkorban...

- Szerintem nagyon kedves lány. – mondtam sértődötten, bár éreztem, hogy neki van igaza, és Debi nem teljesen az, akinek én ismerem.

- Tényleg az. Csak ne légy az ellensége, mert akkor nem sokáig fogsz élni.

- Mi lenne ha világosan megmondanád, amit akarsz?! Fegyverek, rock-koncert, te bérgyilkosnak nevezted, mégis mi ez az egész?! – sírni kezdtem.

Silver leparkolt az út szélére, elővett egy kendőt, és letörölte a könnyeim. A csipkézett kelme finoman simogatta az arcom. Nehezebben kaptam levegőt, és hirtelen nem létezett más csak a kelme simogatása, és az a mély, bársonyos hang, amellyel hozzám szólt.

- Attól tartok, ha elmondom neked, Naga megöl engem. Legalábbis megpróbálja. Ha ő hal meg, sírni fogsz, ha én halok meg, nem tudlak jobban megismerni. Egyik sem tetszik túlságosan. – édesen mosolygott.

Visszahajtott az útra, és ismét éreztem, ahogy a szellő belekap a hajamba. Furcsa. Sosem hordom összecopfolva a hajam. Mondjuk, ha már itt tartunk, estélyi ruhát és köpenyt sem veszek fel túl sűrűn, de hogy őszinte legyek, egészen tetszik. Így legalább nem érzem magam közönségesnek Silver mellett.

- Tényleg Debi szeretője voltál? – kérdeztem, de nem mertem ránézni.

- Igen. Legalábbis afféle. – erre felé fordultam.

- Ezt hogy érted?

- Naga nem épp az a lány, akinek szüksége van szeretőre. Mikor megismertem, elsős gimnazista volt. Utált engem, de valamennyire vonzódott hozzám, mert állítása szerint titokzatos vagyok. – ahogy ezt mondta, egy pillanatra halkan kuncogott, majd ismét megkomolyodott az arca. – Másodikban az apja meghalt, és ő egyedül maradt. Szomorú volt és törékeny, én pedig kihasználtam. Találkozgattunk két-három hónapig, aztán egy nap közölte, hogy nem kér belőlem. Én még egyszer megpróbáltam magamhoz ölelni. A Glock csövét néztem az arca helyett. Azóta nem nagyon próbálok közeledni felé.

- De szereted még, nem?

- Mi sosem szerettük egymást. Vágytunk a másikra, ez igaz. Mindketten amolyan tiltott gyümölcs vagyunk a másik számára, de sajnos a testiségeken kívül nem igazán értjük meg egymást. Én a hölgyeket kedvelem, ő viszont egy amazon. – ezen nevetni kezdtem.

- Ez tényleg így van. Mondjuk, nem is tudom elképzelni szoknyában és fodros felsőben.

- Pedig mikor megismertem, pont úgy nézett ki. Olyan volt, mint te. Barna haj, ártatlan tekintet, szoknyák, szandálok. Csak akkor tudtad meg, kivel van dolgod, ha megszólalt. A stílusa már akkor is... hm... egyéni volt.

Megérkeztünk a házunkhoz. Silver beparkolt, kinyitotta nekem az ajtót, és segített kiszállni. Láttam rajta, hogy nagyon fáradt, így meghívtam egy kávéra. Persze az sem volt utolsó szempont, hogy nem akartam még, hogy elmenjen.

- Igazán helyes kis ház. – mondta mosolyogva, és a falra kitett képeket nézegette, amiken – mert miért is ne – én vagyok, kiskoromban.

- Köszönöm. Még anyukám rendezte be valamikor. Azóta nem nagyon változtattunk rajta.

- Jól tettétek.

A kávé illata betöltötte a nappalit. Mozgást hallottam odafentről, majd Liza jelent meg a lépcsőn. Nem tudtam mit csináljak.

- Helló, Rencsi! – mintha mi sem történt volna, elképesztő.

- Szia. Hogyhogy még itt vagy?

- Azt hiszem, eléggé egyértelmű. – ekkor meglátta Silvert, aki épp a mosdóból jött. – Hű... Helló, Liza vagyok.

- Üdvözlöm, kishölgy. Szólítson Silvernek.

- Hol voltál, hogy ilyen göncben vagy? – kérdezte tőlem.

- Hát... én...

- Álarcos bálon. – Silver gyorsan kapcsolt. Egyszer majd megköszönöm neki. – Reni ismeri az édesanyámat, aki meghívta őt.

- Pöpec egy ismerős. – vigyorgott a barátnőm.

A lépcsőnél ismét mozgás volt, de most Ricsi jött le. Mikor meglátott, mosolyogni kezdett, de mikor meglátta Silvert, azonnal elsötétült az arca.

- Te meg ki vagy?

- Parancsol? – Silver illedelmes mosollyal eresztette el a füle mellett az egyébként feltűnően lekezelő hangnemet.

- Azt kérdeztem ki vagy, és mit keresel a házamban?

- Ennek az ifjú liliomnak vagyok boldog ismerőse. Hazakísértem, mert úgy gondoltam, nem örülne a családja, ha ilyen kései órán egyedül jönne haza.

- Hát nagyon köszönjük, de mostmár itt van, úgyhogy mehetsz is.

- Ha a hölgy hazaküld, majd megyek. – Silver arcán egy kis sértődöttséget láttam.

- Reni, küldd haza. Most.

Ricsi rám se nézett, végig Silvert bámulta. Éreztem, ahogy gyűlnek a könnyek a szememben. Nem tudom elhinni, hogy a bátyám így lejárat. Elegem van, hogy mindig megszívom. De nem. Nem szabad ilyen gyengének lennem. Debi is megmondta, nem vagyok nebántsvirág.

- Ne parancsolgass nekem! – kiáltottam a bátyámnak. – Ha azt akarom, Silver akár itt is alszik, és neked nincs beleszólásod! Ez nem a te házad, ez mindannyiónké. És ha nincs több mondanivalód, akkor jó éjszakát!

Liza eltátotta a száját, Silver pedig elégedetten mosolygott. Ricsi már épp szólásra nyitotta a száját, mikor megszólalt a csengő.

- Majd én beengedem, úgyis megyek ki. – ajánlotta Liza. – Helló, prücsök! Cső, Ricsi!Viszlát... szépfiú.

Liza kiment, Debi pedig bejött. Nem számítottam a látogatására, de örültem neki. Csak épp azt nem tudtam, honnan tudja, merre lakom.

- De örülök, hogy jól vagy. Követtelek titeket idáig, hogy biztos legyek benne, hogy hazaérsz, de annyi ideje voltatok már bent, azt hittem rád mászott ez a perverz idióta. – ujjával Silver felé bökött.

- Épp oly elbűvölő amit mondasz, mint te magad.

- Kuss legyen, hipó-fej. Egyben vagy? – fordult felém.

- P-persze.

- Na jó, és ő ki a franc?! – Ricsi feje már a bíborvörös színében játszott.

- A barátnőm, Debi.

- Örvendek. Dér Debóra. – Debi kinyújtotta a kezét a bátyám felé.

- Kiss Richárd... Basszus! Mi a szart keres nálad egy stukker?

- Ó még ez is... – Silver fáradtan nyögött fel. – Drága Liliomszál, ha nem baj, én most távoznék. A társaság sem épp ínyemrevaló, és az időpont sem.

Egy kártyát nyújtott felém, feltette a fejére a cilindert, és elment. Ricsi még nézte az ablakból, hogy biztosan elment-e, én viszont felrángattam Debit a szobámba, és kérdőre vontam.

- Azért vittél el erre a koncertre, hogy szimatolhassak utánad?

- Mi van? – meghökkenve nézett rám. – Te... öh... szimatoltál utánam?

- Én kérdeztem, Silver pedig vagy válaszolt, vagy nem. Attól függően, hogy mennyire jutott eszébe a fegyvered.

- A rohadék.

- Én faggatóztam. Nem tehet róla. – mondtam halkan.

- Ne védd már azt a szarzsákot. – sziszegte, majd az ajtónak támaszkodott, s karjait keresztbe vonta maga előtt.

- Nem védem... csak nem érdemli meg, hogy így beszélj róla.

- Pontosan azt érdemli, amit kap tőlem. Egy aljas... – lassan kifújta a levegőt. - ...dög. Nem is tudod, mennyire.

- Azért, mert kikezdett veled, mikor az apádat gyászoltad?

Mire kimondtam, már megbántam. Debi arca pillanatok alatt visszaváltozott a kislány tekintetévé, később hihetetlenül komoly felnőtté vált, majd csak a düh maradt. Előrántotta a Glock-ot, és kiviharzott a szobámból.

- Hová mész? – kérdeztem, miközben utána rohantam a sötét utcán.

Debi mégcsak nem is futott. Neki ez egy kicsit erőltetett menetnek számított, de egyébként csak gyalogolt, nem rohant, én mégis lihegve szedtem a lábam, ahogy csak tudtam. Az ég barátságtalanul sötét volt, mintha Debi gondolatait tükrözné. Féltem, ha erre gondoltam. Nem akartam tudni, milyen is ez a lány valójában, és mégis szimatoltam utána. Csodáltam őt, pedig féltem tőle. Vagy talán pont ezért?

- Hé, Debi! Várj már! – hátra se nézett. – Kérlek!

Lassan megfordult, és rám nézett. Szemében olyan dühöt láttam, mint még soha senkiében, de amint végignézett rajtam, elnevette magát. Tényleg szánalmas látvány lehettem. Ott rohantam a lila báliruhában, és otthoni klumpában. Az egyiket sikeresen el is hagytam, és épp most próbáltam visszatuszkolni a lábamra.

- Igyekezz, te kis szerencsétlen. – mondta, és halkan kuncogott, de aztán ismét megkomolyodott. – Jobb lenne, ha visszamennél.

- Hová mész? – kérdeztem.

- Van egy kis beszédem a hímringyóval.

- Silver?

- Ki más? – ezt úgy mondta, mintha olyasmire kérdeztem volna rá, hogy tényleg kerek-e a Föld.

- Én is veled megyek. – mondtam dacosan.

- Minek?

- Látni akarlak, amikor dühöngsz.

- Ez nem lesz dühöngés. Ha mázlija van, egészen lenyugszom, mire odaérek.

- Tehát csak a belét téped ki. – állapítottam meg epésen.

- Igen, és akkor még jó kislány vagyok.

- Félek tőled. – suttogtam, de azért elvigyorodtam.

- Üdv a klubban. A tagsági díjakról majd később. – felelte, és elindultunk.

Fogalmam sem volt róla, hogy Silverék ott laknak, ahol a koncert előtt találkoztunk velük, márpedig így van. Amint beléptünk a szobába, Debi Silvernek rontott.

- Te strici! – ordította. Komolyan gondolkozom rajta, hogy elkezdek listát írni Silver beceneveiről. Az előbb még hímringyó volt, mostmár strici is. Bravó.

- Valami gond van, kedves? – kérdezte Silver, de látva Debi arckifejezését, felkelt a székről, és felkészülten várta azt a jobb egyenest, amit Debi mindenféle megjegyzés, vagy indoklás nélkül csatolt a kedves megszólítás mellé.

A következő pár perc félelmetes volt. Silver megragadta Debi bal kezét, mire ő a jobbal rászegezte a Glockot. Ekkor Silver előkapott egy kést, és Debi oldalához nyomta. Debi válaszként kibiztosította a fegyverét. Silver elmosolyodott, majd rendes röhögőgörcse lett.

- Mi olyan kibaszottul nevetséges?

- Drágám, te sosem javulsz. Azt se tudom, mit tettem, de akár meg is halhatnék, ha nem ismerném minden mozdulatodat.

- Öntelt pöcs.

- Szavaid akár a hajnali szellő simogatása. – Silver szemtelenül vigyorgott Debi arcába, ujjai a Glock csövén játszadoztak. – Tedd el szépen a kis játékszered, mielőtt elmegy a jókedvem.

- Most jönne az a rész, hogy én baromira befosok? Hát bocs, de átírták a forgatókönyvet.

- Te akartad. – Debi óriási pofont kapott, s mire visszafordult, Silver kicsavarta a kezéből a Glockot, és rászegezte. – Figyemeztettelek.

- Hagyjátok abba! – kiáltottam, mire mindketten rámnéztek, majd Silver csalódottan leeresztette a fegyvert.

- Pedig olyan jó jelenet volt...

- Mindig elrontja a szórakozásom. – kesergett Debi, majd visszavette a fegyverét, és mindketten leültek egy-egy fotelbe.

- Ti csak szórakoztatok?! – ziháltam.

- Imádják egymást kifingatni. – közölte a belépő Hattyú, majd Debi mellé ült.

Hattyú szokás szerint félmeztelenül volt. A selymes anyagú, bő nadrág finoman ringott körülötte minden lépésénél. Hosszú haját lófarokba fogta, felkarjain réz kardíszek voltak. Belepirultam, mikor rám nézett.

A szoba egyébként régies bútorokkal volt berendezve. Bal oldalt óriási ablakon keresztül áradt be a hold fénye, az ablak mellett roskadásig pakolt könyvespolcok álltak. A szemközti falat ruhásszekrények takarták, mind sötét fából készültek, s a lakkréteg már megrepedezett rajtuk. Némelyik nyitva volt, s régi stílusú, csipkés, de mégis férfi ruhák tömkelege lógott ki belőlük. Itt-ott bőrruhák, és egyszerű fehér ingek is voltak. Feltételezem, a legtöbb ruha Silveré. Tényleg egy hímringyó. Ne már!

A jobb oldali falat csak egy óriási zöld bársony függöny fedte, gondolom, az ágyak mögötte lehetnek. Itt, az ajtó mellett jobbra a fennmaradó szabad falfelületet tükör fedte. Gondolom Silvernek bájolgásra, és Hattyúnak táncoláshoz. Remek egy páros.

Középen egy szépen faragott, aranybarna fából készített dohányzóasztal volt, rajta gőzölgő kávéval. A csészék apró, arany mintával díszített porcelánok voltak. A fotelek, amin Silver és Debi ültek, zöld bársonnyal voltak kárpitozva, a karfák aranybarnák voltak, a zöld anyagon apró arany indák tekeregtek. A nyakamat rá, hogy Silver rendezte be a szobát.

- Helló, Caine. Hova-hova így kinyalva? – kérdezte Hattyú, mire megpördültem. Mögöttem, az ajtóban Caine állt, bőrnadrágban, fehér ingben, nyakán bőrszíjjal. Csatokkal díszített csizmája a térde alá ért.

- Sz...szia. – köszöntem kissé dadogva.

- Sétálni megyek. – felelt halkan az öccsének, az én köszönésemet figyelembe sem véve.

- Veled menjek? – kérdezte Hattyú.

- Kihagynám.

- Akkor vidd el Nagát. Biztos jól szórakoznátok. Vagy a pöttöm csajszit. – itt felém bökött.

- Hattyú, azonnal hagyd abba. Caine-t, és a Liliomot is megbántod. – Silver szikrázó tekintettel meredt öcsére.

- Jól van már... úgyse vinne el magával senkit.

Caine rezzenéstelen arccal odasétált hozzám, és kinyújtotta felém a kezét.

- Eljönnél velem? – a hangja még mindig halk volt, bizonyára ez a normál hangszintje.

Silver még a csészéjét is elejtette. Naga röhögőgörcsben tört ki, Hattyú pedig próbálta takarni vigyorát de nem ment neki.

- Biztos jól hallottam az előbbit? – kérdezte Silver, és odajött hozzánk.

- Igen. – felelte Caine. – Megkívántam a leányzót.

Silver megragadta a karom, és magához rántott.

- Hozzá ne merj érni. – sziszegte a bátyjának, ám ekkor egy fegyver kattant.

- Te se. – Debi Silver halántékához nyomta a Glock csövét.

- Tedd el, Debi. – mondtam. – Elmegyek Caine-nel.

- Ha gond van, hívj. – mondta Silver, és egy telefont nyomott a kezembe.

Istenem, mennyire jó lenne most hívni őt... Hogy átöleljen, hogy megnyugtasson... Hogy azt mondja, amit mindig: nem lesz semmi baj. Elhinném neki. Mindent elhiszek neki. Szeretem...

5.rész

Van, hogy nem tudsz ellenállni... mondjuk egy csokinak, vagy egy finom forró csokinak, hiába tudod, hogy az ára most éppen arra kéne, hogy megvedd a teafiltereket, amiket már két hete lefoglaltattál a mai napra, mert ritkán hoznak olyat a boltba. Ez még nem is olyan nagy dolog, de ha egy férfinek nem tudsz ellenállni, arra még nagyon ráfázhatsz később... Főképp, ha akkora balek vagy, mint én...

- Azt azért megmondhatnád, miért hívtál el magaddal. – mondtam Caine-nek.

- Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de kihasználtalak.

Caine az a fajta szépfiú volt, aki tudta, hogy dögölnek érte a nők, de nem tudta megérteni, miért. Most is csak édesen mosolygott, és nem igazán tudta, hogy mit kezdjen a helyzettel, hogy együtt sétálgatunk a csillagokkal teli ég alatt. Az egészet csak az rontotta el, hogy a klumpám iszonyú röhejesen csattogott.

- Nem is esel nekem, hogy miért használlak ki, vagy valami? – kérdezte.

- Nem hiszem, hogy lenne értelme. Meg... biztos jó okod volt rá... mármint... mindegy.

- Nem, nem mindegy. Mondd el. – megállt, és felém fordut.

- Hattyú eléggé undok volt veled. Asszem... arra célozgatott, hogy nem mersz elhívni senkit. És hát... az egész szobában én voltam a legnagyobb balek, aki úgysem mer ellentmondani. De ez nem baj. Nem érdekel, ha kihasználnak.

- Naga ugyanezért letépné a fejem. – nevetett. – Tudod, én is eléggé... balek vagyok. Az, hogy téged hívtalak el, számomra óriási dolog.

Tudtam, hogy nem tetszem neki. Egyszerűen nem úgy nézett rám. Akkor viszont miért lenne olyan nagy dolog egy akaratgyenge libát rávenni bármire is? Szerencsére nem kellett kérdeznem semmit, magától folytatta.

- Gondolom feltűnt már, hogy tetszel Silvernek...

- Aham, már értem. Ő a vezér köztetek, ezért volt nagy dolog, hogy pont az ő... "prédáját" hívtad el.

- Sajnálom. Nem akartalak megbántani.

- Nem, nyugi, semmi gond. – mosolyogtam, de azért tényleg megbántott egy picit.

- Vigyázz Silverrel.

- Mert?

- Csak.

És innentől meg sem szólalt. Csak sétáltunk, és sétáltunk. Aztán persze visszamentünk az albínó-lelőhelyre. Mikor beléptünk, négy számomra ismeretlen ember volt még bent. Mind Debivel beszélgettek, és a fegyvereiket hasonlítgatták. Elképesztő arzenál volt, nem is tudtam, mi micsoda.

- Basszus. – nyögte Debi. – Nem akartam, hogy még jobban belekeveredj, de mostmár sanyi a nemes gondolataimnak. Azt hittem, már nem jöttök vissza. Na mindegy. – a négy idegen felé bökött. - Ők itt az én kis segédbandám.

Egy magas, határozott, és büszke lány lépett elém. Fekete haja a könyökéig ért, és elegánsan kócosan omlott vállaira. Fekete kosztümnadrág, egy vörös selyemblúz, a kosztüm kabátja és egy fekete lapos cipő volt rajta. A kabátka ujjai a könyökéig fel voltak vágva belül. Amint felém nyújtotta a kezét, egyértelmű volt, miért. Alkarjain egy-egy tőr villant meg, sőt a vállánál megláttam a barna bőr vállszíjat. Valószínűleg nem vízipisztolyt hord magánál...

- Chirsten vagyok. – mondta egyetlen apró mosoly nélkül.

A szemei csodálatosan zöldek voltak. Fehér bőre mellett még feltűnőbb volt sűrű, fekete szempillája és cseresznyepiros ajkai.

- Öh... én... Én Reni vagyok.

- Csodás. Ő itt Susan, a profi betörőnk és számtech zsenink, a melák pedig Bratt.

Az említett lány pici volt, ám annál eszelősebb. Tüsis szőke haja a zselének köszönhetően a szélrózsa minden irányába meredezett, szemei egyfolytában a szobát pásztázták, a vigyora pedig egyenesen elvetemült volt. A ruhának nem mondható szerelése a testére tekert bőrszíjakból állt. Mikor felém fordult, sebtében megnyalta az ajkait, és félig röhögve mondta:

- Cuki a rucid.

A "melák" rám se hederített. Tipikus izomember volt, összefonta karjait maga előtt, terpeszben állt, és feszített. Rövid barna haja, és szinte fekete szeme volt. A ruháján nem aggódott sokat. Fekete póló, farmer, bakancs. Nem szólalt meg. Gondolom három funkciója a "Gyere" az "Üss" és a "Kussolj". Változatos egy életforma.

- És te? – kérdeztem, és a fotelben ülő kislányra néztem.

Hófehér bőrű, szőke hajú, törékeny teremtés volt. Fehér, fodros ruhája térde alá ért, fehér zokniján csipkeszegély díszelgett, fekete cipellői tökéletesre fényezve. Óriási, zöld szemei kislányosan kíváncsian meredtek rám. Annyira ártatlan volt. Vajon ő miben profi? Nem lehet fizikailag kimerítő dolog, hisz ez a kislány még tíz sincs! A pirotechnikában lenne jártas? Esetleg ő lenne az "ész" a csapatban? Vagy talán a kínzás a szakterülete?

- Ő Chirsten hisztis kishúga, akit szinte sosem tudunk lekaparni magunkról. – mondta Debi.

- És ennyi?

- Miért mit vártál? Jahán, értem... Azt hitted... – nevetni kezdett. – Azt hitted ő is a csapat tagja?

Erre mind nevetni kezdtek. Még a kislány is! Én meg csak álltam, és égtem. A melák hátbavágott.

- Ez jó kör volt, kisanyám! – és vihogott tovább. Remek.

Kopogtak az ajtón. Egyszerre mindenki elhallgatott.

- Vendéget vártok? – kérdezte Debi Silvert.

- Nem. – felelte, és maga mögé húzott.

Chirsten előkapta a fegyverét, a többiek szintén. Susan belökte a kislányt egy szekrénybe, Debi pedig az ajtó mellé lépett. Fogalmam sem volt, mi történik, de nem kérdezhettem semmit. Megint kopogtak. Aztán megint. Aztán szétlőtték az ajtót.

- Ó, milyen kedves fogadtatás. Nem felelnek a kopogásunkra, majd hat fegyver szegződik ránk.

Debi a fickó mögé lépett.

- Hét.

- Ó, elnézést. Hogy is gondolhattam, hogy a híres-hírhedt Naga nem lesz itt, hogy védje a kis énekesét.

- A meló az meló. – mondta Debi. – Na tedd le a stukkert. Meg a társad is.

A két alak engedelmeskedett. Az, amelyik eddig beszélt, alacsony volt, és kicsit kövérkés. Fekete kabát volt rajta, alatta öltöny. Naná, hogy az is fekete. Ősz haját hátrafésülte, kezét bőrkesztyű fedte. A társa, szöges ellentéte. Magas, vékony, fiatal néger férfi. A fekete szín nála is mindenek feletti volt, de ő farmerban és garbó nyakú pulcsiban feszített. Kezében egy gépfegyvert szorongatott, de Chirsten kedves térdrúgása után letette.

- Na, mi kéne, ha volna? – kérdezte Susan vihogva, és megnyalta a néger fülcimpáját. Csoda, hogy felérte.

És ennyi. Majd folytatom. Asszem. XD

Pörgök, Yippeeee!

2009-06-19T13:32:00.003+02:00

La Li Ho!

Emberek, dög meleg van. Bekaki! O__________o

Most több mindenről is szeretnék írni, mert egy csomó cucc kavarog a buksimban. Például a Twilight. Igen, tudom, van akinek már a könyökén jön ki, de nekem nagyon tetszik. Nem azért mert "húdevámpírosezzzafilmheee!" mert egyáltalán nem az. Vámpíros filmnek kifejezetten gagyi. Viszont! Imádom a karaktereket, a zenét, és a tájakat, ahol forgatták. A trükkök baromi jók, és Victoria tök menőn néz ki! (Oké, Jacob sem rossz :P) Már megvan az extra lemezes DVD, és szándékszom a könyveket is beszerezni. A gépemen megvannak, de komolyan mondom, képtelen vagyok gépen könyvet olvasni! Egyszerűen nem megy! :(

Másik téma:
Mostanság több blognál is elcsodálkozom, vajon mi hajtja az íróját, hogy újra és újra írjon. Mert én nem tudom miért írok. Csak úgy csinálom. És persze nincsenek egetverő poénjaim, sem pedig iszonyat mély lelki témáim. Ma mondta egy számomra fontos emberke:
"Te a semmiről is jól tudsz írni." Ezúton is köszi. XD Tulajdonképpen folyamatosan a semmiről írok. De tökre élvezem. XD És jó érzés, hogy mindig van egy-két marha, aki az én blogomra vesztegeti az idejét.
Azt hiszem azért kezdtem el blogot írni, hogy amit nem tudok elmondani azt leírhassam. (Élőben ugyanis eléggé balfasz vagyok, sosem találom a szavakat, vagy épp nem merem elmondani amit gondolok. Pl.: a családomról nem mesélek ennyit. )

Mondjuk jó dolog ez is. Ha valaki meg akar ismerni, csak olvasnia kell egy kicsit, ez neki is jó, meg nekem is, mert nem kell mesélnem magamról, és nincs az a kellemetlen érzésem, hogy rátukmálom magamat. Hurrá.

Lapozzunk: Bakonyba akarok mehhheeeehhhennniiiiiiiii! És remélem, hogy mostmár Black is jön velem. :) Van ott egy jófej srác, majd bemutatlak neki. (Nem, nem bepasizás céljából. Elvont művész a csávó, baromira bírom a világ szemléletét, és szerintem jókat tudnál vele beszélgetni te is. )
Hiányzik a patak, az erdő, a nyers bőr illata a tipiben, a tábortűz, a dobok hangja, a Tokala harci dal, és minden ami annyira jó abban az egy hónapban. Megint mokaszinban és fonott hajjal akarok rohangálni a patakban, halálra akarok rémülni az ellenséges törzsektől, stb. stb. stb...

Elvonási tüneteim vannak. Kínomban már a sziú dalokat hallgatom, és törzsi meséket olvasgatok, és novellákat írok belőlük... (majd egyet ide is felrakok, ha készen lesz:P)

Szóval szar nekem. XD

Egyébként végre van egy olyan történetecském (folytatásos) amivel egészen elégedett vagyok. Nem mintha a kortárs irodalom csúcsa lenne, de én szeretem. Vicces helyzetek vannak benne, már csak azért is, mert a karakterek tökre ütik egymást. (Fizikailag is XD) Majd egyszer azt is felteszem ide... asszem ma este... csak győzzétek olvasni. :P

Most azt hiszem ennyit mára, este meg akkor adom az irományom. :P

Blog 'n' Roll 4ever, Béke Belétek:
Ama-chan^^

"Kelemen... áhh, az a csaj FÁJ."

2009-06-10T16:39:00.004+02:00

La Li Ho!

Jó rég nem írtam... Hiányoztam? Igen? Tényleg? De cukee-k vagytok. :D

Mint a cím is mutatja, jó kedvem van, annak ellenére, hogy a bizonyítványom pocsék.(Mivel az ezévi tanulmányi munkám kb. a fenti képpel egyenlő-.-") XD Ha apám meglátja, és a végén észreveszi az ének 5-öst, megint azt mondja majd: "Ilyen jegyek után még van kedved dalolászni?!" Fuck. -.-"

Az osztályunkban kurvulási-láz van. Néhány ribi egymásra talált, kebelbarátnők lettek, és most mindenkit erre nevelnek. Immáron, aki jelenleg szűz, az ciki, és azonnal keféljen valakivel, lehetőleg bokorban, vagy házibulin. Agyam eldobom.
Ciki továbbá, ha nem vagy egy héten legalább kétszer részeg, és ha nem cigizel. Ha azt mondod, még sosem cigiztél, és sosem rúgtál be, és szűz vagy, nemhogy unalmas és ciki vagy, de nem is hiszik el neked, mivel magukból indulnak ki!

De szar nekem, uncsi vagyok! :ROFL: :D

Az osztályfőnök meg elintézte, hogy két osztálytársunkat kirúgják. Egyem a begyét.
Jó, a két illető sem épp ártatlan, de azért szenyó módon bántak velük. Nem baj, még egy-kétszer beszólok valakinek, engem is kirúgnak. Fene a nagy pofámnak... XD

Hmm... jövőre emelt magyar... LEHET hogy OKTV-irodalom.... nehéz lesz ez a nyár, ahogy nézem XD A kötelező olvasmányok beterítenek egyA4-es lapot. Yippee. És a tanárom közölte, hogy első félévben "összekap" engem.... Ajjjaj.

Biztos tanár akarok én lenni? Dogákat íratni, javítani, naplóval, bizonyítvánnyal szenvedni, egyetemen rohadni(ha felvesznek), és bolond kölköket okítani? Hát hülye vagyok én?

Naná. XD

Szóval marad a tanárosdi. Igazából nem érdekel, mennyit fogok még szívni. Irodalommal akarok foglalkozni, szeretném, ha sok-sok tinédzser rájönne majd az óráimon, hogy a könyvek jók, a versek nagyon szépek tudnak lenni, és igenis érdekes, hogy egy-egy ember életének fordulatai hogyan jelennek meg az alkotásaiban. Remélem, sikerülni fog. Szurkoljatok!

Más téma. Majdnem megbuktam kémiából! O_________o WTF. És félévkor még épphogy csúsztam le a négyesről, most meg majdnem buktam. Beszarás.

Ja, és persze emelt angol. Tamarával elhatároztuk, hogy lealázzuk Krisztikét (osztály éltanulója) ha beledöglünk is. XD Fogalmam sincs, ki lesz a tanárunk, de nem az ofő. (Mert leváltattuk:P )

A héten kiadtunk még egy koliújságot, ebben az én munkám a borítórajz, egy cikk, és két belső illusztráció. Vargánya(suliújság) majd csak jövőre... remélem, még mindig főszerk.-ként...

A nyaram... pffff.... totál zsúfolt. Hazaköltözés a héten, aztán farmosi ballagás, szedresi ballagás, pesti-indián-találka, copyright-os fateromat is meg kéne ismerni laza 13 év szünet után, aztán Bakony, és ismét szedres (gondolom...) és közben találkozni kéne Ferivel (osztálytárs-lelki társ) és persze a Lilith-Bence-Szikra-Ida négyes sem elhanyagolandó. És haza is kéne menni, különben anyámék hisztiznek. Közben át kell ismételnem két év irodalom-nyelvtan anyagát, elolvasni a kötelezőket, és ha tényleg úgy döntök, akkor az OKTV-re is készülni. Jesszus.

Ezen tervek átgondolásakor persze totál leég az agyam... Ilyenkor lesznek olyan dolgok, hogy a seprűnek hastáncolok, virágot csinálok a műanyagpohárból, rossz terembe megyek be, nem veszem észre a szembe jövő fát, vagy csak benyögök valami baromságot.
És ilyenkor Reni rögtön megszólal:
"Pöcs vagy, Kelemen."

Az vagyok. :D És tök jó. :P

Na, ennyit most belőlem, Blog 'n' Roll 4ever,
Béke Belétek: Ama-chan

UI.: Black, a neveken még gondolkozom... semmi jó nem jut eszembe... Eikichi? (Kuwabara macskája... tök édi XD)

UUI.: Kurva jót tudok röhögni a Napiszar.com-on... de nem a képeken, hanem amiket alá írnak. ma ezt a gyöngyszemet találtam:

(Katt a képre a nagyobb méretért.)

Hallo, Ungarn! (2.0)

2009-05-27T23:00:00.002+02:00

Sziasztok!

Me'g mindig itt Do'jcsban leledzem. Ma a buszmegben a'llt egy ne'ger gyerek, meg egy mittome'n milyen (szerintem szuahe'li...) De huuuu.... Nagyon csu'nya'k voltak XD Vigyorogtak ra'nk mint a jo'llakott napközis, mi meg vigyorogva mondtuk nekik: "Csu'u'u'u'nya vagy!" XD
Volt nekik sehr groß fülük meg me'g sehr großebb foguk. Jujjj...

Ma u'sztam a bodeni to'ban. Hideg vo't. XD De! Tala'ltam Neked sze'p követ... mert megi'ge'rtem, ugyeba'r... <3

E's a le'nyeg! Lindau (am Bodensee...) tele van Victoria Frances cuccokkal! Bekaki alert, emberek! Vettem egy puzzle-t, e's holnap veszek egy jegyzettömböt a kedvenc Vic-rajzommal az eleje'n. (Aki ismeri: a cica's-szo''ke csaj lila fu''zo''ben, lila-ke'k szoknya'val. )

Black: Olyan boltban voltam, bekakilsz! Fantasy-anime-dark e's rennesaince egy helyen! Egy a'lom volt! Ez volt e'letem eddigi legszebb napja! Felpro'ba'ltam egy gyönyöru'' fu''zo''s fekete-bordo' ruha't, e's rengeteg tünde'r-szobor volt, egy raka's manga, i'ro'-penna'k, kesztyu''k, köpenyek, saruk, va'mpi'r-kelle'kek, e's: a gyu''ru''k ura'bo'l az a leve'l, ami a tünde-köpenyt összetartja. Ja, meg Arwen-korona'k... Egy a'lom volt... Ha egyszer nagyon gazdag leszek, visszajövök e'rtük...

Lindau egye'bke'nt csoda's hely. Csendes, re'gies e'pületek, e's MINDENHOL ro'zsa'k. A falakra felfuttatva, kertekben, va'za'kban. Mindenhol.

E's ma etettem egy hattyu't. Ott a'llt konkre'tan mellettem. Pa'r cm va'lasztott el to''le. :)

E's itt isteni a fagyi! XD

Az ege'sz oszta'lyban mi kaptuk a legjobb csala'dot Bettivel, semmi proble'ma nem volt eddig, tota'l jo'fejek, ba'r az apuci u'gy ne'z ki, mintha inka'bb homo erectus lenne, fe'lek is to''le rendesen... De amu'gy biztos rendes o'' is... :D

Na, most megyek. Lövik a pizsit. :P

Ama-chan

Hallo, Ungarn!

2009-05-25T20:07:00.002+02:00

La Li Ho!

Bocs, ha hülye'n i'rok, de csak ne'met billentyüzet van. Se hosszu' ü, se semmi. Bocs XD

Itt vagyok ma'r mio'ta, e's (kövezzetek meg) egyre jobban e'lvezem Mordor söte't nyelve't. Sok helyen voltunk, meg sokat duma'ltunk a ne'metekkel (szerencse're a foga´do'csala'domban van egy csajszi, akivel angolul duma'lunk.) e's az anyuka meg olllllllllyan e'di!
Van egy rakat kutya'juk, de ima'dom mindet!

Most mennem kell, mert mindenfe'le sze'pet szeretne'k la'tni Icue'kkal, de üzenem, hogy nagyon hia'nyoztok, mindannyian! (Olga, Eni, Lilith, Szikra, Bence, Ida, Net-emberek, meg persze TE. :) Köszönöm az SMS-t, megkaptam. <3)

Szo'val jo' minden, de aze'rt nagyon honva'gyam van ma'r!

Luw cica'im, szerizlek bennetek, de ich muss spazieren gehen!

Tschüs!

Fatal Error Reloaded...

2009-05-21T19:06:00.003+02:00

La Li Ho!

Ismét beütött nálam a totális agypusztulás... Az egész a Conon kezdődött, de úgy látom, mostanra tetőzött be igazán... Na csapjunk a lecsóba.
Az idei SakuraConon - mint mindig - rengeteg elmebeteg volt. Többek között én is, de én még egészen kezdőnek számítok a sok nemnormális között. Ezen nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek...
Na már most... a conon volt egy leányzó, aki édi-bédi-fodros kislányruhát, és fölé egy véres kötényt vett fel. Kezében műanyag avagy papírmasé balta, nem tudtam eldönteni, mert el voltam foglalva a meneküléssel. Igen, menekültem. Igen, a kiscsaj elől. Megijesztett, na! Ráadásul tényleg végig mögöttem jött, már elkezdtem futni, és magamban mondogattam "Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni!" aztán egyszercsak oldalranézett és: "Aya-chan, hát itt vagy!"
Igen... a barátnőjét kereste. Ebben az az igazán meglepő (amellett, hogy életben maradtam), hogy ilyen kinézettel van neki egyáltalán. Na mindegy.
Következő eset a láb-fétis esete.Na hát ez meredek egy sztori. Szintén Conon, drága Midori húgom bemutatott nekem egy emberképződményt, aki költő, író, meg minden más. (Többek között lábtaperoló. -.-") Ültünk a fűben (legalábbis én azt hittem), és dumáltunk. A srác keze végig a lábam mellett volt - gondoltam én naív- . Aztán mikor elmentek, feltűnt, hogy már nem piszkálja a lábamat a fű. Főképp, mert a lábam pont egy beton-részen volt. Igen, a srác simogatta a lábfejem.
Rögtön átváltottam gyúrós-pocokba (thx Black :P), és utánuk eredtem, de nem találtam őket kerek e világon. Szívás.
Később beszéltem Midorival, és kiderült, hogy ő meg a párja végig azt nézték, hogy az a csávó engem moleszkálolgat, de úgy voltak vele, nem szólnak bele. Szívás+kxsin1/2 (k eleme Z-nek.)
Ezután megkaptam a srác msn-címét, megkérdeztem tőle: "Ennyire tetszett a cipőm, lábmániákus vagy, vagy csak szimplán taperoltál?" Azt mondta, sok lány ismerőse szereti, ha ezt csinálja nekik. Hát én nem vagyok a sok lány ismerőse. Szívás a köbön, de most neki.
Ezek ellenére végig rendes voltam vele, sőt nagyjából kibékültünk, bár közöltem vele, hogy még egy darabig duzzogni fogok, szóval teperjen. De nem küldtem el a búsba! Megérdemlek egy piros pontot, nem? De. :D
Ja, és ma matek meg ének (!!! ) tz-t írtunk. Ének TZ! OMFGWTF! O_________o
De túléltem. A matek lehet meglesz hármas, és akkor év végén hármas leszek. De a holnapi kémia TZ...pfff... még semmit sem tanultam. Basszus. Szar nekem. Nem kicsit, nagyon.

Na, szóval ez vezetett a Fatal Error-feelinghez. De akkor is minden very kibaszottul beautiful, mert tegnap voltam 17 éves, és mostmár rögtön illatosabbat szellentek. Yipee.

Blog 'n' Roll, és Béke Belétek:
Ama-chan

Blog 'n' Roll... avagy az őrület határán

2009-05-19T18:45:00.003+02:00

Nézem a TV-t, és hánynom kell tőle. Rengeteg ostoba reklám mosolygó anyukával, felelősségtudatos, kedves apukával és születésüktől fogva tökéletes gyerekekkel, akik minden bizonnyal már két hónaposan maguk készítették el a délutáni teájukat. Na hagyjuk már... Mindenki tudja, hogy ez nem így van a valóságban. A gyerekek igenis tudnak rosszak lenni, anyuci igenis lehet felelőtlen és egoista, apuci meg jól elveri ezért, persze csak miután az alkohol már megfelelő önbizalmat adott neki.

Soha az életben nem tudnak olyan családot összerakni, ahol reggel mindenki mosolyogva, - ja és anyuci kisminkelve - kel fel az ágyból! Hát az agyam eldobom! És ezzel etetik az embereket, és emiatt lesz mindenkinek depressziós hangulata, mert úgy érzi, az ő élete már nem is lehet teljes, mert a családja nem olyan mint az a kibaszottul tökéletes amerikai álom!

Emberek! Van ám élet attól, hogy szar benne valami! Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy mennyire jó lenne egy ilyen család. Ha felcsináltatnám magam, nyugodtan odamehetnék az apámhoz, hogy "Ó, szuper-apu ne hari, de félrekeféltem, és most picit tele van a pocim." Mire ő persze mosolyogva felelné: "Semmi gond, drága lányom, megyünk és anyuci majd fogja a kezed míg kikaparnak." És akkor jönne a családi nagy ölelés, és baromira örülnénk, hogy mi mindent meg tudunk oldani.

Hoppá! Hiszen ez nem lehetséges, hiszen egy ilyen tökéletes családban bizonyára én is tökéletes lennék, és nem csinálnék ekkora butaságot. Hát persze.

Én is tökéletes lennék, meg az anyu meg az apu meg a tesóim is. És soha nem kérdeznének semmit, mivel szuperintelligensek is, és mindent tudnak, csak az alapvető dolgokat nem, ezért az olyan baromságokra, mint "Ha valaki köhög, akkor mit mondunk neki?" simán rákérdeznének, és persze a szuper-anyu – aki szerintem inkább szuperaberrált - csuklóból rávágja, hogy "Robitussin." és akkor yipee, megint olyan rohadtul tökéletesek voltunk, hogy csak na.

Na ne... Rendben, nem jó az se, ahogy most élek, de azért EZ tényleg kiborítana. Mert olyan rohadtul rózsaszín, hogy már érzem, hogy sorvad az agyam csak attól, hogy rágondolok.

A kedvencem az, amikor valamelyik szuper-családtag beteg lesz. Mindenki körülötte ugrál, sajnálják, pihentetik. Hagyjanak már a hülyeségeikkel. Majd rögtön odaülök az apuci mellé, hogy "Jajj, apuci, hol fáj? Hozzak teát?" Ugyanmár! A valóságban mindenki cseszik rá, hogy mi van veled. Vagy azért, mert jó a családod, vagy azért, mert bűnrossz. A jó család tagjai folyton dolgoznak, hogy megéljenek, nincsenek otthon veled, majd meghalsz, mire kimész abba a rohadt konyhába egy pohár vízért, hogy bevedd azt a maréknyi szart, amit felírt a doki, a rosszcsaládban meg nem hogy simán szarnak rád, még dolgoztatnak is. Ha szólsz, hogy fáj a fejed, akkor meg "Na persze, ha porszívózni kell, akkor rögtön fáj a fejed." Ha már baromira haldokolsz, akkor egy napig talán hagynak feküdni, de másnap már úgyis robotolni kell. Söprögess, porszívózz, moss, teregess, mosogass, pókhálózd le a szobákat, pakolj el a tesóid után, sikáld le a csempét, stb, stb, stb.

Nemrég lázasan, gyulladt füllel, szédelegve tépkedtem a gazt a lépcső zugaiból, meg a járda első kockáját is megcsináltam. Mikor apám hazaért, és megmutattam neki, nem megköszönte, hogy betegen is segítek, hanem rámrivallt, hogy "És a járda többi részét miért hagytad gazosan?!" Azért, mert annyira megszédültem, hogy majdnem ráestem a biciklire. De inkább nem mondtam neki semmit. Mikor másnap már nem tudtam felkelni az ágyból, apám bejött, és odavetette az ajtóból: "Na mivan, megdöglesz?" Mondtam válaszként, hogy nem, nincs akkora mázlija.

Ma bement a dokihoz a bokája miatt. Közölte, hogy ha begipszelik, itthon fog feküdni, és én fogom kiszolgálni. Mondtam, hogy "Persze, majd úgy, ahogy te is engem." Le lettem kussantva. Mikor anyámnak elmeséltem, csak rántott egyet a vállán. Már megszokta, hogy így élünk.

Na, ez az a rohadtul derűs igazság. Nem a jól összerakott reklámok szuper-családjai. Nem igaz, hogy mindig mindenkire számíthatsz, csak mert azonos a bejelentett lakhelyetek, meg a vezetéknevetek. Ha rábízod magad másokra, szarba kerülsz. Jobb, ha felkészülsz mindenre. Épp ezért kikapcsolom ezt a hazug TV-t, és megírom ezt a bejegyzést, mert ez minden, amit tehetek. Kiadom magamból. Elmondom nektek, akik legalább annyira törődtök velem, hogy átrágjátok magatokat ezen a bejegyzésen, és ha lehet, utána meghallgatjátok a Paramore-tól a Decode-ot, mert én ezt hallgattam végig.

"What kind of man that you are? If you're man at all..."

Blog 'n' Roll 4ever.

Ama-chan

AnimeCon... :3

2009-05-18T20:09:00.003+02:00

La Li Ho!

Először is megkaptam életem eddigi legjobb szülinapi ajándékát(lásd fent), hála Black Princess-nek! Úúúúúúúgy örültem! Ezt a figurát még vagy egy éve láttam egy conon, és lefényképeztem, mondván, úgyse lesz sosem az enyém, és basszus! Most ott van az asztalomon! Igggggen! És íjász csaj! Yippeee!

Yadanával is tudtam találkozni, eléggé érdekes öltözet volt rajta, (le is szóltam a hajcsattal teli frufruját), de a Con végére egészen megszoktam. Csak az egyik gyerekkori bnőm, na. :)

Terikával és SJonnával nem találkoztam *tonnányi könnyes papírzsepi* pedig kiderült, hogy ők is fent voltak... Pedig én még a vonaton is hátul szálltam fel, és elmentem az elejéig, hátha azzal jötttek! XD Azért én eléggé odaképzeltem őket, mert vagy öt lányra hittem, hogy Terika az, némelyiknek oda is köszöntem... ha furán néztek rám, azt mondtam "Emlékszel, tavaly együtt olvastuk a mangádat, mert nekem is tetszett!" ... úgy csináltak, mintha emlékeznének XD

Vegita rámnyomult, a sorban beelőzött egy gyökér galamb, lealkudtam a macskafül árát (Mosolyogtam egy adagot a néger csávónak), éééééés *dobpergés* van új Princess Ai trilógia! Igennnnnnnn!

Voltak jó jeleneteink is... Vettem egy mangát, mert tetszett a borító, meg a rövid kis leírás a hátulján, majd Black Princess (innentől csak Black) elkérte, hogy beleolvasson. Pár perc múlva, ezzel a mondattal adta vissza:

"Jó, csak kár, hogy yaoi."

Erre én. " MIVAAAAAN?!"

Mire ő. "Bevette*elégedett vigyor*"

Atomnyul végigaludta a Cont... mikor vasárnap elindult tőlem haza, eme csodát mondotta: "Hát... azért volt egy jó hétvégénk, meg jókat sétáltunk... Black azt mondta, az AnimeCon is jó volt."

IKSZDÉÉÉÉ

Ja, meg mondta, hogy arra emlékszik., hogy egyszer szóltam neki, hogy elmegyek vásárolgatni.

én: "az négyszer volt."

Atomnyul: "Ó..."

LOL

Amúgy nemsokára 17 éves hugyos leszek... és ennek örömére kivisznek kínzásra Dójcslandba, ahol egy hétig Mordor sötét nyelvén kell kommunikálnom... NEEEEE!

A Con király volt, Bütyök még mindig imádnivaló, Midori egyszerűen Kawaiiiiiiiiiii, lesz Miyavi koncert a PECSÁban októberben, van két új mangám, macskafülem és egy király figum, szép az élet, béke belétek, és

Blog 'n' Roll 4ver!

Ama-chan

Ego-post no.1.

2009-05-06T18:59:00.002+02:00

La Li Ho!

Tegnap este sok mindenen elgondolkoztam. Például, hogy a Coca-colás üvegen, miért van napszemüveg a Napon... A párom azt mondta azért, mert heggeszt. Oké, én elhiszem.

A másik dologra már nem tudna válaszolni szerintem, mert senki sem tud. Még az anyukám sem. Pedig eléggé egyszerű kérdés:

Miért nem érdeklem az édesapámat?

Anya 18 volt, mikor megszülettem, apummal pont akkor szakítottak, és ráadásul apa bevonult katonának. 4 éves koromig még néha találkoztam vele, de azóta semmi. 13 éve nem láttam. Pedig kerestem. Már többször hívtam, hogy találkozzunk, de az utolsó pillanatban mindig lemondta valamilyen ürüggyel. Csak azt nem értem, miért. Már arra is rákérdeztem anyánál, hogy tényleg az ő az apám, de tuti, mert apasági tesztet kellett csináltatni, ugyanis az apám letagadott engem a bíróságon. Azt mondta, anyát csak látásból ismeri. Ehhez képest évekig jártak.
Fogalmam sincs, hogy nézhet ki, mert egy képem sincs róla. Nem emlékszem rá, és nem ismerném fel, ha elmenne mellettem az utcán. A hangja nagyon tetszik, kellemes, és teljesen megbízható embernek tűnik. Anya azt mondta, eléggé tutyimutyi fickó, és ne várjam, hogy majd kiáll értem, mert anyáért se állt ki soha. Nem tudom eldönteni, hogy anya igazat mondd-e, vagy csak ahargszik apára valamiért. Semmit nem mesél el róla, amivel többet tudhatnék. Csak annyit tudok, hogy szereti az angolt, jóképű és a Cool and the gang volt az egyik kedvenc bandája. Mellesleg, azt én is szeretem.
Egyébként, évekig azt se tudtam, hogy mikor megszülettem, be kellett mennie katonának. Csak annyit tudtam, hogy szakítottak. Hogy miért, azt sem tudom pontosan. 7.-ben, vagy8.-ban egyszer kutattam anya cuccai között, és megtaláltam a '92-es naplóját. Beleolvastam, hogy megtudjam, milyen kiskölök voltam, de mást is megtaláltam. Kiderült ez a katonás dolog, és hogy mielőtt bevonult volna, az apám kért rólam egy fotót, és mikor anya odaküldte neki egy közös haverjukkal, látta, hogy apa elsírta magát. A napló szerint a katonaság alatt végig nála volt a fotó.

Összesen egy Barbie és egy melegítő maradt tőle, ezeket még akkor adta, mikor kiskoromban látogatott engem. Azóta anyáék már többször mondták neki, hogy nyugodtan találkozhat velem. Meghívtam az általános iskolás ballagásomra is. A ballagásom napján is reménykedtem még hogy eljön. Nem jött el. Utólag mikor felhívtam, hogy miért nem volt ott, azt mondta, dolgoznia kellett. Nem hiszem el, hogy nem engedték volna el, ha szól, hogy a lánya ballag.

Később többször is hívtam, megbeszéltük, hogy szól, amint ráér. Sosem csörgött a telefonom. Aztán megbeszéltem vele, hogy meglátogatom én, nem kell lejönnie hozzánk, utazok én. Már a vonat felé tartottam, mikor lemondta telefonon.

Azóta nem beszéltem vele, mert nem merek. Fogalmam nincs, hogy miért nem akar találkozni velem, pedig annyira érdekel, hogy ki ő, mi történt 17 évvel ezelőtt, miért nem vállalt engem, miért mentek szét, miért barnás a bőröm (anya azt mondta, csak erősek a pigmentjeim, és gyorsan lebarnulok) , és hogy tényleg annyira hasonlítok-e rá.

Nem hiszem, hogy annyira rémes ember lennék, hogy így el kelljen utasítani engem. Vagy akkor mondja azt, hogy ne keressem többet, és esküszöm békén hagyom. De mondjon már valamit, mert ez így megőrít.

Nem tudom, miért írtam ezt le, talán mert jól esik összefoglalni az egészet. Talán mert önsajnáltató vagyok. Vagy csak nyűgös. Nem tudom. De sok kérdésem van, és senki sem válaszol. És ez piszkosul feldühít.

Amaru

Crybaby Amaru-chan :S

2009-05-04T19:03:00.004+02:00

Sírni akarok. De tényleg, már olyan jól esne. Mindig csak érzem, hogy most úúúgy tudnék (most is) de nem jön össze. És minél tovább húzódik annál kisebb hülyeségektől lesz sírhatnékom. Valaki bőgessen meg, légysziiiiiiiii. XD

Hagyma, macskakínzás, összetört életek, akármi! XD

Miért nem tudok bőgni?!!! Elzárták a csapot, vagy mi a péló?! Komolyan ez kiborító! Igenis bőgni akarok, most azonnal! Naaaaaa... vagy akkor múljon el teljesen, de ez így nagyon nem tutkeráj! >.<

Hülye biológia...hülye szem... hülye izémindenbigyó...

Igen, éppen hisztizem, és igen, nyűgi vagyok, és nyiff-nyaff miáúúú, és egyébként is haggyábékéééén!

Ama-chan voltam... asszem....

Öhm...Gábor, félnek tőled a gyerekek....

2009-05-03T12:46:00.002+02:00

La Li Ho!

Rég nem írtam, ugye? Há' me' otthon voltam betegeskedni. Ja, és megint született egy tesóm. Yippi. Amúgy fiú. Így vele, és anyu-apuval együtt 10-en vagyunk. BAZDMEG. O___________o

Most gondolok bele igazán... Ha kétfelé válunk, a család tud otthon röplabdázni, avagy kézizni... ezdedurvabakter o.O

Most meg nagybátyámnál vagyok éppen, itt töltöttem a hétvégét. Voltunk tegnap Ópusztaszeren, hát Gáborral halálra röhögtem magam. Igazából nem tudom hogy csinálja, de bármit mondd, az vicces, mert viccesen mondja. Jó, az arcmimikája is ott van eléggé, de ha nem is nézek rá, akkor is röhögök. Pl. nagybátyám kérdezte tőle: "Hívtad már a Bélát?" válasz: "Számtalanszor." Ez így nem valami vicces, de ahogy ő mondja... hát kész.

Egyébként egy ősmagyarozós-találkozón voltunk. Mindenki ilyen hűdeősmagyar-ruhában volt, én meg ott rohangásztam egy hosszú, kék-zöld színátmenetes, jóóóó bő, alul tüllel díszített szoknyában meg tornacipőben. XD Vicces volt. Jó, később meg Gábort nézték hülyének, mikor bejött az említett kinézettel a Tescoba... Egy kislány aggódva rángatta az anyja kezét "Anya, nézd a bácsit!" nyüszítésekkel.
Mondtam is Gábornak, hogy félnek tőle a gyerekek, mire ő:
"Te ezen csodálkozol? Én már megszoktam."

Másik sztori. Dóri éppen citrompótlót tett a teába, Gábor odamegy, és mondja:
"Van citrom."
Dóri: "És az baj?"
Gábor: "Nem mert akkor így mondtam volna: VAN CITROM! >.<"

Még egy.
Koncert, megy a zúzos zene, részeg csöves elkezd táncolni Gábor mellett, majd felordít a zenekarnak: "Jáccatok má valami lassabat, olyan félfantasztikusat!"

Bazze. XD

Még egy.
Tegnap Ópusztaszeren ugye a csapatok a találkozón pár percben bemutatkoztak. Nagybátyám a Szent László Haditorna Egyesület tagja, meg Gábor is, a vezető meg Béla bá (Hóki mester). Szóltak, hogy tőlünk is mutatkozzon be valaki.
Gábor: Béla menjél.
Béla bá: "Hát de mit mondjak?"
Gábor: "Bakfitty."
Béla bá: "De miért én?"
Gábor: "Mert te vagy a kabalaállat."
Béla bá:"De szemetek vagytok."
Nagybátyám: "Ez egy szemét banda..."

LOL.

Este házibuliba mentünk Gegéhez. Mindenki ott volt, csak ő nem. XD Időnként aztán feltűnt persze. Ma reggel mondja Gyula: "Egyébként valaki tudja, hogy miről szónokolt tegnap este Gege?"
Kriszti: "Nem szoktunk figyelni."
Én: "Miért, volt ilyen egyáltalán?"
Gábor: "Asszem nincs több kérdésem..."

Persze az este felmerültek a régi sztorik, tőlem kérdezték, hogy milyen volt nagybátyámmal élni. (Anyum öccse, másodikos koromig együtt éltünk.) Hááát....
Először is, mindig azt mondta nekem, hogy engem a kukoricaföldön találtak, és csak azért hoztak haza, mert hasonlítottam egy pulikutyára... mikor én erre felvisítottam, hogy "Megmondalak az Anyunak!" akkor meg mindig megfenyegetett, hogy bead egy svájci internátusba, aztán összebunyóztunk, amiért meg papám jól leszidott, merthogy összegyűrtük a takarót, pedig az előbb igazította meg.

Hát remek volt. :D Viszont mellette kaptam a kultúrát rendesen. Háromévesen Alvin és a Mókusok dalszöveget ordibáltam a játszótéren hintázás közben. Yippi.

Egyébként valahol sajnálom, hogy fiú lett a tesóm... ugye a tesóim vezetékneve Tilly. Na én meg rávettem anyát, hogy ha lány lesz, legyen a neve Lili. Anya Lottit akart, kitalááltam, legyen az a második neve, tehát: Tilly Lili Lotti. Na ezt most mondjátok ki gyorsan: "tililililotti" XD Mekkora szívatás. :D

Egyébként cukee kiskölök lett, alszik, eszik, kakál, alszik,eszik, kakál.... Míg anya a kórházban volt, drága apámmal voltunk otthon... fergeteges volt, megérne külön egy Cinderella-bejegyzést... na majd, ha már megemésztem...

Ennyit mára belőlem, Béke Belétek:
Ama-chan

Isteneeeeeeeeeeeeem! O________o

2009-04-21T19:16:00.004+02:00

Isteneeeeeeeeeeem, Kuramáááááááááááááááám! Szent rókaszőr! Hát besza-behu-bekaki!

Miért? MIÉRT?!
Annyi szép lány van, de tényleg, nem hiszem el, hogy egy se hajlandó a fentebbi emós gyökerekkel összejönni. Jó, én bottal se bökdösném meg őket, de biztos vannak nálam idiótább lányok, akik még akár szeretni is tudnák ezeket a.... valamiket.

MIÉRT?!

Csak ezt tudom ordibálni.... Én nem akartam ezt látni, de tényleg... de Sjonna senkit sem kímél... Most olvastam a postját, EZZEL a videóval.

Nem tudom elhinni, hogy ekkora gyökerek vannak a világon! És az igazán kiborító az, hogy rengeteg van belőlük... És rengetegen nézik meg őket. Komolyan mondom, sugárban hányok tőlük. Talán az igaz rájuk, amit ma Renivel beszélgettünk délután...

Ő döglött az én ágyamon, én meg kockultam a laptop előtt, és full ideg voltam egy GYP játék miatt, mert szívtam valami maggal. Kérdezte Reni, hogy mit örül már magának annyira az a mag. Én azt feleltem: "Annak örül, hogy magból van, azt mégsem a seggedben csírázik."
Erre Reni kifejtette, hogy ha az ember segge csírázni kezdene, és kinőne belőle egy fa, az egy állandósult análnak minősülne, ami eléggé... kellemetlen. Nem akarom megtapasztalni, annyi szent. ztán én megjegyeztem, hogy mellékesen bélcsatornái ürítése sem sikerülhetne az egyénnek...

Na visszatérve, én ajánlom ezeknek a szerencsétlen képződményeknek (ld. kép+videó) hogy csíráztassanak egy magot a valagukba, és inkább annak nevelgetésével tölsék az idejüket. Ja, és ha ennyire vágynak már egy csókra, akkor csináljanak maguknak normális hajat, szedjék le a körömlakkot meg a sminket, és biztos szóba áll majd velük néhány lány... Még ha nem is épp egy Kate Moss...

Ama-chan

UI.: Kezdenek felérni a -fujjdegyűlölöm- mérőmön a Prinszesszekhez....

Lőjetek leeeeeee....!

2009-04-20T19:30:00.009+02:00

La Li Ho! (ez a Kon-dög még mindig zseniális XD)

Ma nagyon GYP napom volt. Bementem nyelvtanra, aludni... XD

A suli persze a hátam közepére se kéne, de mostmár túl sokan hiányoznának. (Lilith, Szikra, Bence és Ida. Velük máshol nem találkozom.)

Kémia órán sarlatánkodtunk! Nagyon beteg volt, mivel Tamarával, az őrült kémikussal, és Csillával (a full idiótával) voltam egy csoportban. Ja, igen, mert ha eddig nem esett volna le: diák-kísérletezeés volt.

Megkaptuk a cuccokat, gyújtsuk meg az égőt... Hát, az első nem működött. A másodiknál Csilla elhajította az égő gyufát, "mert meleg". XD Később, a gáz robbanás szerűen tört fel, akkor meg megvolt a gyufa, csak majdnem TÉNYLEG tűz-vörös lett a hajam... meg a szemöldököm.
Végül csak legyűrtük ezt a problémát. Összeöntöttük a két trutyit, elkezdtük melegíteni, egyszercsak elkezd az egész bugyborékolni, meg kifelé lődözni. Gyanús, hogy a többieknek ilyet nem csinál. Finoman jeleztem, hogy "Lányok, nem kéne azt a harmadik lötyit is hozzá dzsuválni?" Mire Csilla: "Nem mondasz hülyeséget..." Beletettük, és láss csodát: a szmlötyi rögtön lenyugodott. Szóval életmentő vagyok. *SuperWOmen Amaru kívül hordott tangában-mód ON*

Aztán matek óra.... Ismét segghülye voltam.
Tanárnő: Itt milyen szögek vannak?
Osztály: Hegyes szögek.
Tanárnő: És itt?
Osztály: Tompaszögek.
Tanárnő: És itt?
Osztály: Homorú szögek.
Tanárnő: Na és itt?
Amaru: Domború szögek!

Katasztrofálisan nagy marha vagyok. XD

Majd ezután, összeakadtam Szikrával és Bencével, és annyira jól szórakoztunk a bsuzon (Dam Da Di Dudi, Pindúr Pandúrok, Tecső és társai) hogy úgy döntöttünk, nem megyünk még haza. Mivel négyre kell beérnem a koliba, volt még időm, így kimentünk a játszótérre. Na, leültünk egy padra, és megváltottuk a világot. Elmeséltem nekik, hogy skizofrén vagyok. Már nem is tudom hány énem van... (Amaru, Nyikita, SuperWOmen, English-self, Prinszesszológus Dr. Amaru....)
Szikra közölte, hogy ő Nyikitát nem szereti, neki Amaru a kedvence. Mire én meg közöltem, hogy lehet, de Nyikita legalább szép-Amaru. Erre Bence azt mondta, mindegyik Amaru szép. Erre én elájultam. :D (Elvi-síkon.)

Később szóba jött a YouTube, ami rengeteg kellemes röhögő-görcsöt okozott már nekem, és bence is nagy rajongója. Én rögtön fennakadtam az első apróságon: hogy lehet egy videómegosztó neve TeCső ? Belépsz az oldalra, és rögtön lecsöveznek, bele a pofádba... hát anyjukat. O______o

Aztán átéltem a hírhedt Lottós-reklámot...
Amaru: Hat tesóm van.
Bence: Mennyi?!

Odavág. XD

És fél év kergetőzés után vééégre visszakaptam az iskola pszichomókus nénijétől a kis alkotásomat. Volt egy pályázat, a tinédzser kor félelmeivel kapcsolatban, és persze képregényeket vártak. Én is küldtem be:(Katt a képekre nagyobb méretért.)

És még egy rajz, jelenlegi maximum rajztudásom gyümölcse. A karakter Atomnyul-é (ő alkotta meg egy regényben) a tűz-ötlet pedig Fekete Hercegnőé. Ez van, nem vagyok valami egyedi. Mellesleg, mint kiderült, a képregény (fentebb) csattanója sem egyedi ötletem, Fekete Hercegnő finoman közölte velem, hogy így van vége az egyik versének. Rohadt élet, rohadt jó-memória. XD

(Katt a képre nagyobb méretért.)

Na ennyit mára belőlem, Béke Belétek:

Ama-chan

Ehm.. Hey, Ama, you're acting...weird...

2009-04-16T19:39:00.005+02:00

La Li Ho!

Azt hiszem, kissé bekattantam...

No, it's just some kind of being cool.

Úgy érzem, egy angol valaki rohangál a fejemben.

False again. Retard. -.-

Ugyanis valamiért egész nap angolul akarok beszélni. Nem mintha ez annyira hűdeüberkirályállat lenne, csak valahogy ez van... Lehet, hogy a zsiráfok borítottak ki ennyire, mert azóta van ez így. Vagy az angolul olvasott mangák miatt. Nem tudom.

Yeah... The mangas... you pervert bad girl, you read ecchi! I know, that you didn't know, that they are ecchis, but... You know, if you download a manga, "sailor moon" it's often ecchi or hentai, 'cause the world is full with pervert hentai retards. Shit. >.<

Én tényleg nem akartam elolvasni XD Két oldal után sikítva töröltem az egészet. Na nem azért, mert ecchi volt, mert az még nem is zavarna... De rém rondán volt megrajzolva!!!O.o

Being maximalist isn't your true type...

Normális vagyok... a hangok is ezt mondják. ^^"

Yeah, you're totally normal... You're anime and manga fan, you like watching TV in upside down-pose, and then laughing on that all day, you're pervert, lazy and have very crazy humor. But that's the real normal being. Oh, and what's more, you love Thomas and his friends, and Dora, the explorer. (If you don't know these cartoons, THAT is the normal.... They are for 1-5 years old children. -.-")

Na jó, azt hiszem, nem írok tovább, mert az újabb énem totál leéget... Béke Belétek.

Make love, not war! XD

Amaru-chan (and her english-self)

Ribizli potyog az éhhhééégbőőőhőőől!

2009-04-14T16:40:00.003+02:00

Hogy miért ribizli, azt nem tudom....

Amúgy hello. XD Ma egész nap ez a mondat kavirnyál a fejemben, teljesen mintha GYP lennék... Jó, az vagyok, tudom. -.-"

Éjjel azt álmodtam, hogy egy kastélyban lakok, zsiráfokkal. OMG! O_____________o
Gondoltam, ezt megosztom veletek. XD

Egyébként Gyömrőn vagyok perpill, voltam már Dédimnél látogatóban, meg most nagybátyámnál vagyok. Komolyan gondolkodtam rajta, hogy Papát is meg kéne látogatni, de nem bírtam rávenni magam. Nem akarom azt a sárgás földkupacot látni, a Papám nevével. Még mindig emlékszem a lezúduló föld hangjára, ahogy a koporsó fedelén dübörög. Borzalmas hang. Ha már hallottátok, akkor tudjátok, ha nem, akkor ne is akarjátok. Álmamimban még mindig kísért, folyton felébredek rá. Emlékszem, mikor végeztek, a sírásók meghajoltak papám sírja előtt. Ilyen nem nagyon szokott előfordulni. Frankón felsorakoztak mind a négyen, és meghajoltak.
A koszorúk még mindig ott sorvadoznak. A virágok már elszáradtak, de a szalagok még mindig ott lengedeznek a szélben. "Barátaid a C vágányból..." "A Victors együttes rajongói köre" stb.
Most itt ülök a házában, és körülöttem a rengeteg emlék. Nagybátyám ugyan gőzerővel dobozol, hogy ne emlékeztesse semmi, de a házat, az életünket nem dobozolhatja be...

Még fél óra, és indulok vissza a koliba. Fura... Nem akarok visszamenni a szabályok közé. Zoliéknál olyan szabad minden. Nem figyelik folyamatosan, hogy mit csinálok... Koliban tanulni kell, otthon.... áh, hagyjuk. Nem is vagyok mostanában otthon. Nincs is már otthonom. Lehet otthonnak nevezni egy olyan helyet, ahol alig vagy pár hetet egész évben, és nem érzel honvágyat? Hihetetlen... Mikor veszítettem el az otthonom? Még másodikban, mikor elköltöztem papámtól? Vagy gimi elején, mikor kollégista lettem? Vagy nekem soha nem is volt ilyenem? Egy földönfutó lennék? De akkor meg minek vagyok? Most tanulok, aztán majd beállok a jómunkás emberek közé, robotolok éveken át a semmiért, aztán meghalok, és azzal is csak fájdalmat okozok. Nem jó ez így. Miért tud az ember sírni, bánatot, fájdalmat érezni? Én nem akarom ezt... Én csak élni szeretnék... úgy igazán... nyugodtan, boldogan. Úgy, hogy ne legyen furcsa, ha olyan jó kedvem van, hogy azt éneklem ugrálva: "Ribizli potyog az égből!"

Amaru-chan

Shit... I'm here again...

2009-04-11T14:51:00.009+02:00

La Li Ho!

Megyek Dójcslandba. Egy hétre. Ez még önmagában nem is olyan borzalmas (pedig mindennap egy német nyelviskolában fogok rohadni, német kiadású SJonnákkal...félek...) de ráadásul Bettivel leszek egyberakva, aki szent hivatásának tekinti, hogy engem leitasson. Na már most ezzel van egy olyan probléma, hogy én még soha nem rúgtam be, mert nem akarok, meg nem merek. Meg fogok őrülni. Közöltem Bettivel, hogy tanuljon meg németül mire kimegyünk, mert én nem fogok. Egyébként május 23.-án megyünk, három nappal a szülinapom után. (Magasságos Kurama, mondd mit tettem ellened? Hát ezt érdemlem én ennyi év hűséges rajongás után? EZT? EZT BAMMEG?!) Na nem baj, majd túlélem valahogy. Azt mindenesetre megtanulom németül, hogy "Ő volt, nem én!". :D

Persze Prinszessz is jön ... Mert hát miért is ne... XD Örülnék, ha véletlenül elhagynánk küldföldön... Vagy ha jönne egy lókupec és megvenné szekértisztító kismunkásnak... És egy euróért odaadom! Sőt! Én adok egy eurót, csak vigyék XD

Egyébként besza-behu az a csaj... Mostanság azzal töltöm az időmet, hogy a mindennapi megmozdulásait figyelem. Hát, nem valami változatos: nyafi-kajcsi-segcsirázcsi;nyafi-kajcsi-segcsirázcsi; ééééés így tovább. Dögunalom. Ráadásul idegesítő ÉS röhejes.

Képes egész nap szoprán hangmagasságban vinnyogni, és ilyenkor még nyugodtan beszél! Gondoljatok bele, mit élek én át, ha kiakad valamin! Jesszusom, hát az borzalmas. Egy denevér hozzáképest kutyaf*sza. Mondjuk, ahhoz képest, hogy mennyire idegesítően hülye, és még szánalom is, egész jól eléldegél. Gratulálok neki.

(For the picture, thanks for SJ.)
Egyébként ismét megtettem azt az ezer mérföldes utat... Ugyebár, mint azt olvashattátok is, eléggé kalandos volt... most is. XD Felszálltam a vonatra, és fogalmam nem volt, hogy beérek-e Pestre, vagy leállítják a vonatot, mert előtte megmondták, hogy baleset volt a vonalon... Míg felértünk (mert végül csak feltuszkolódtunk) kb. nyolcszáz szívinfarktusom volt, mert a vonat csinált ilyeneket, hogy a semmi közepén megálltunk turista-bambulósat játszani. Már ott tartottam hogy felrobbantok mindenkit a francba, de ekkor mindig elindultunk. Azért ők is tudják, hogy Nyikitával nem szabad cécózni... :D

Egyébként kikönyörögtem magamnak egy szaktanári dícséretet a Vargányáért... Diákfőszerk. vagyok, három cikkem, egy versem, illusztrációk, és a fedőlap volt az én munkám az előző számban, és nemhogy egy ötöst sem kaptam érte, még meg is kellett vennem magamnak! Aztán most csak megkaptam ami kell, bár nem akartam kérni, de most muszály volt, mert pályázni szándékszom a párizsi útra, amit a koliban hirdettek. És persze az ilyesmik eléggé beleszámítanak az elbírálásba. Eddig egyébként egy útra sem pályáztam, de Párizs azért érdekel... Mielőtt megszólalnátok, nem, a németországos cucc nem pályázat volt, azt egyszerűen megkaptuk. Mostantól ugyanis minden 11. évfolyam kimegy egy hétre. Ennek fejében viszont kötelezővé akarják tenni a programban, hogy az ide járó diákok az öt év alatt letegyenek legalább egy középfokú nyelvvizsgát. (Ugyanis most még nem kötelező.)

Ja, és felhívott az oktatóm... igaz a KRESZ-t még le se tettem, de ő már vezetni akar velem. Hát jó. megbocsájtom. XD

Na, ennyit mára belőlem, béke belétek:

Ama-chan

UI.: Bloglistámon új blog. Nem mintha most kezdtem volna olvasni őtet, csak én agyf*sz eddig elfelejtettem linkelni. Tehát ha szerettek filózni, meg ilyen gondolatokról olvasni, akkor uccu neki: Terika blogja

PS.

2009-04-07T19:06:00.002+02:00

La Li Ho!

Na, ez csak egy rövid üzenet, hogy tudjátok: kész az új fejléc! :)

Nem fikázni, sokat nyűglődtem vele! Ha nem vagy rajta, az szívás, küldj egy képet, majd legközelebb talán felkerülsz :P

Ama-chan

Head and shoulders, knees and toes... XD

2009-03-30T18:51:00.004+02:00

La Li Ho!

Hiányoztam? Nem?! Na, menj a sarokba! XD
Noszsóvalteháttudniillikugyebárazthogy: UTÁLOM A MATEKOOOOT!
(Megj.: Hooray for Caps XD)
Ezt nem tudom, hogy miért éppen most osztom meg veletek (megint) mert ma nem is volt matekom... holnap lesz... és dogát írok. HELP!

Na persze, jöhetne a gondolat, hogy esetleg tanulni kéne... na még mit nem. Inkább Photoshopozok :P Még nem emgy valami jól, egyenlőre en nyire vagyok képes:

(Katt a képekre nagyobb méretért)

<--- Ő Nyikita, a gonoszabbik (és szebbik-.-") énem

Ez mondjuk nem EGO (kivételesen) csupán a gépemen csak magamról tartok képeket (már olyat, ami felhasználható ilyesmire).

Bár a szépia-effketes képen Tamika látható, ekit egyébként imádok lefényképezni :) Majd meg is kérem valamikor hogy legyen már a modellem egy sorozatra... Yippi!

Más téma: megint keződik a Vargánya-szerkesztés. Yippi. Szóltam a felelős tanárnak, hogy mi lenne ha még egyet összeraknánk, (mert most buzgóskodhatnékom van) és azt mondta, hogy pörfikt.

Témaváltás.
Van egy ismerősöm, aki egy rajzstúdiónál dolgozik (ergó baromi jól rajzol) és meséltem neki, hogy voltam EÜ-vizsgán (és ezáltal most nektek is elmesélem). Azt is elmondtam, hogy mi volt a tételem, és mit válaszoltam: ".... és akkor ugye átvágom stabil oldalba..." erre ő írta, hogy szinte látja maga előtt, ahogy átvágok valakit stabil oldalba, de csak miután áthajítottam szerencsétlent a vállam felett, mert ez kb. úgy hangzik. És aztán, (mivel megihlettem) le is rajzolta:

Szeirntem rohadtul jó. :D Egyébként a vizsgáztató csávó kajakra homi volt XD De bírtam, jófej volt. Igaz egyszer a szívrohamot hozta rám, mert azt mondta, kihagytam valamit 8aztán kiderült, hogy nem is-.-") de (és most dobpergés) : ÁTMENTEM! Yippi!

Köszönöm édesanyámnak, a mangáknak, az EÜ-óráknak, a barátaimnak.... Rózsákat az öltözőbe... THX.

Egyébként megkaptam a Papám eddigi rádiós felvételeit CD-n. A "Rock klasszikusai" volt a műsora, minden héten egyszer egy óra. Annyira jó hallgatni. Ahogy hallgatom, ahogy elmondja, hogy melyik együttes mikor alakult, mi a dal címe, kik játszanak a hangszeren, hanyadik volt megjelenésekor a toplistán... Mindig is ilyen kis precíz volt. Bár én is ilyen lennék. Úgy hiányzik. Pont pár hete vettem észre, hogy a mobilom telefonkönyvében még mindig benne van. Nincs szívem kitörölni.
A szobatársnőim is velem hallgatták, és mosolyogva mondták: "Olyan édi nagypapi-hangaj van" reni egyszer majdnem el is aludt papám hangjára. Aztán persze a zenéknél felébredtek, és nagyon örültek. Papám olyan zenéket válogatott össze, amit halványan ugyan, de még mi is ismertünk, és valahonnan nagyon régről emlékeztünk rá. "Rock Around The Clock" és társai. Nagyon jót ugrabugráltunk (inkább, mint tánc... annak nem volt nevezhető XD).

Nem tudom elmondani, mennyire örülök, hogy ez is megmaradt, és bármikor hallhatom a hangját. Igaz, már nem beszélgethetek vele, de hallgathatom, ahogy arról beszél, amit mindig is imádott, és nekem is átadta: a zene.

Ama-chan

Whattya think about that?

2009-03-23T19:28:00.006+01:00

La Li Hoooo!

Ismét itt vagyok, csak hogy örüljetek nekem. :D

Óóóó peppeim... Úgy le vagyok dögölve, hogy a lajhár villámsebességgel cikázik hozzám képest. De mitől?! A nap 24 órájában tunyulok. Mondjuk, most ez a Photoshop CS4 végre valami új, valami olyan, amit nem tudok megzabolázni, és még ő irányít engem, és nem fordítva. Ismerjük be, nem vagyok valami jó a fényképek szerkesztésében. De szeretnék jó lenni. Csak ne lenne retekangolul az egész XD Jó-jó, eldumálgatok én angolul, de ezek kicsit-nagyon szakszavak. Egyre biztosabban érzem, hogy kicsi vagyok én még ehez a programhoz. :( Nem értem én ezt... Valaki Help! I need somebody help! Not just anybody, help! You know, I need someone! HEEEELP!

(Ehhehe... bocsi, csak a rohamom ... elgurult a gyógyszer :P)

Egyébként Nyikita (a gyilkos énem) nagy sikert arat mostanság. Egyre többször előbújik (AKA pattanásig felhúzott idegek) és mindig bombabiztos a találata. Asszem skizofrén vagyok. Nem kicsit, nagyon.

Ezennel bejelentem, hogy : ANITA BLAKE ELMEHET A JÓ P*CSÁBA!

Továbbra is imádom a könyvet, de a főszereplőn (Anita) kiakadtam. Lefeküdt Jean-Claude-dal. Aki egy vámpír. Egy járkáló hulla. Oké, elismerem, szexisten hulla, de akkor is egy mozgó holttest! Egy vérszipoly! Egy izééééééé!

Én imádom a vámpírokat.... de tényleg, a mániám... de nem engedném őket az ágyamba. (Jó, itt Anita nyugodtan letorkolhat, hogy akkor ne nyafogjak, mert ők is kádban csinálták... az elejét.)

Na de én a kádamba se engedném! >.<

Egyébként az "Ezüst Liliom" regény-kezdeményem lelkiismeretes rajongóra talált, szobatársnőm, Viki személyében, aki imádja a sztoriban szereplő albínó-fiútestvéreket. Hárman vannak, Caine, Hattyú és Silver. Tényleg jó csávók, de nekem túl bájgúnárok, és túl önteltek. Ha egy csávó azt mondaná, hogy "Tudom, hogy te is akarod.", tuti, hogy pofánvágnám. Ő csak ne tudja, hogy én mit akarok és mit nem!

Erről jut eszembe. Miért akarják a fiúk kinyitni az ajtót, ha mögöttem jönnek? Nem rohad a karom, én is le tudom nyomni a kilincset. Ugyanígy ki tudok szállni egyedül az autóból, és tudom vinni az utazótáskámat is. (Igen, ez Neked is szól, de rajtad már úgysem tudok változtatni, Nyuszi. ^.^)

És gyűlölöm, hogy egy-egy jó lövés után "elismerésként" ezt mondják: "Ahhoz képest, hogy lány vagy, egész jól bánsz az íjjal." Hát nyazsgem. Komolyan elgondolkozom ilyenkor, hogy a következő nyílvesszőt a fenekébe eresszem.

Jah, jöhet a kérdés: ha ez a véleményem, akkor miért írtam a Vargányába, hogy "Mi nők, elvárjuk a férfiaktól, hogy levegyék a kabátunkat, előre engedjenek az ajtónál, kihúzzák nekünk a széket etc." Hát azért, mert az egy beadandó érvelés volt eredetileg. Álm os voltam, és összehordtam valamit a közfelfogásról. De én magam igazából rühellem ezeket. Ahogy azt is, ha felkapnak a kezükbe. Például, ha egy patakon át kéne lépni. Könyörgöm, minden nyáron indián-táborban vagyok két hétig! Az erdő az életem! Át tudok lépni egy patakon, sőt, fel tudok egyedül mászni a fára, és kibírom a gyaloglást, és a hátizsákot is.

Huhhh... de jól esett ezt leírni. Egyébként egyetlen dologgal egyetértek: férfi ne üssön meg nőt. Nem tehetünk ellene, fizikailag gyengébbeknek születtünk. Cserébe többszöri orgazmusunk van. :P

Más téma: GYŰLÖLÖM A MATEKOT!

És biztos vagyok benne, hogy a matek viszontutál engem. Arra születtem, hogy totál hülye legyek a matekhoz. De Istenem (Kuramám!) akkor valami mást adnál helyette... több dologhoz is értek-értegetek, de egyikben sem vagyok iagzán jó... Íjászkodom...de versenyre nem mennék. Rajzolok... de a tudásom az anime karakterekben kimerül. Írok... de nem elég jól. Énekelek... de esélyem sincs túl nagy hangra. SHIT.

De legalább történnek velem új dolgok. Például Urbán Ida. Egy lány a gimiből, aki szintén ír a Vargányába. Mivel diákfőszerk. vagyok, végigolvastam az ő írásait is, ráadásul én illusztráltam. Tanbá mondta is, hogy keressem meg, mert szerinte jól kijönnénk egymással... hát ha ő mondja. Csak az volt a bibi, hogy lövésem nem volt, kit keressek. Botyi-Vivi mutatta meg, hogy kiről is van szó. Megszólítottam, blog-cím csere, kis tanárfikázás, másnap együtt utatunk a buszon, és rájöttem, hogy szimpi. Nagyon bírom a dumáját, és a világszemlélete is bejön. Kicsit szúrós lánynak tűnik, de amikor végre elmosolyodik, akkor nagyon szép. :)

Szeretek szép emberekre nézni. Ne értsetek félre. Nem attól vagy szép, hogy tökéletesre smineked magad. Mindenki máskor szép. Olyankor, mikor nem foglalkozik a gondjaival, csak egy dologra koncentrál, és az ragyogóvá teszi. Ez lehet bármi. Egy beszélgetés, egy könyv olvasása, éneklés, bicaj, bármi, amit szeret, de lehet egy egyszerű mosoly is. Vagy csak egy elkapott pillantás. Egy tétova lépés, egy kedves szó. Akármi. Csak igaz legyen.

Imádlak titeket, ezt nem győzöm mondani. :) Ama-chan

Sleeping..... Beauty? Noooo.... Sleeping Idiot XD

2009-03-16T20:03:00.006+01:00

La Li Ho!

Állapotomat lásd a mellékelt ábrán... És mitől vagyok ilyen? Kommenzi....

Minden egy fázós péntek reggelen kezdődött....

Na szóval. Múlt pénteken reggel bementem a suliba, mint a jó kislányok szokták, és kapásból elkéstem az osztályfőnökiről, ahogy a jó kislányoknak nem kéne... Mi több a tanárnő rögtön rájött, hogy a büfében voltam, mivel ott díszelgett a vásárlási hadjárat szerzeménye kecses kis kacsómban. Bukta...

Lement az ünnepség (Éljen a haza... csupa átéléssel -.-") majd kezdődött az egészség-nevelési nap. Első órám: Nemi betegségek és fogamzásgátlás... Építő egy óra volt. Újat nagyon nem mondott (jó, a 72 órás gyógyszert nem ismertem...) viszont kiosztott egy csomó cuccost. Szórólapok, tájékoztatók, toll, könyvjelző. Renivel, mint a vadászó tigrisek egymásra néztünk, és tudtuk mit kell tennünk... ZSÁKMÁNY AKCIÓ INDUL! :D

Aztán átmentem a következő órára: "drogfüggőség" témával. Elvoltam. Itt se mondtak túl sok újat, meg nem tervezem drogok használatát.

Uccsó óra, "Társfüggőség" címmel meghirdetve, de végül mindenről szólt, csak arról nem. Két mondat volt a társfüggőségről, aztán kampec. Viszont dumált a csajszi a drogról,alkoholról, és vagy 30 percet a szexfüggőségről. Pl. Most tudtam meg, hogy a "szadista" kifejezés De Sade márki nevéből jön, aki rendszeresen orgiákat szervezett, és kínozta partnereit, majd elítélték szodómia vétkével. Intézetbe került, ahol írni kezdett, ápolónőjével kapcsolatos fantáziálgatásait vetette papírra. Na, milyen okos lettem. XD Aztán lett volna az internet - és gépfüggőség is, erre a csaj: erről most inkább nem beszélek, haladjunk tovább. Azt hittem, ott helyben lefejelem. Ez érdekelt volna, erre nem dumál róla XD Miután innen is kimenekültem, visszamentem a koliba, összecuccoltam (de büdös volt az a penészes valami a hűtőben XD), és lecc gó tú dö sztéjsön.

A vonatnál Enikő várt, rögtön előkaptuk a letytotyokat és kockultunk. A Photoshop CS4 már majdnem átjött, mikor lemerült az aksija :(

Szerencsére a Totem Tribe játékot még át tudta adni nekem, de ezen örömöm sem tartott sokáig. Hétvégén ugyanis játék közben kiírta, hogy lejárt a játékidőm, vegyem meg a játékot. Fel is hívtam drága Artemiszemet, hogy mi a franc van, mire a válasz: "Öööö...hoppá, akkor a demo-verziót adtam oda" -.-" SHIT. Nem baj, majd most pénteken megkapom, és kockulok. Addig heroes 3-al szórakozok. Épp az élőholtakkal vagyok, és a nekromanta hősöm laza 2000 csontvázzal rohangál, és a három várban is van 200 váranként. :P Jóféle...

Ma meg bementem suliba, első óra alatt olyan hányingerem lett, majd meghaltam. Kértem gyógyszert a sulidokitól, nem hatott semmit. Visszamentem második óra után, kaptam egy Dedalon-t, amitől frankón bealszik az ember. Persze visszaküldtek órára, úgyhogy órán aludtam. Ezzel a gyógyszerrel eddig mindenkit visszaküldtek a koliba (legalábbis a mi osztályunkban) engem persze nem. Úgyhogy megint aludtam minden órán. Nem emlékszem a mai óráimra XD

Aztán kollégium, kockulás, koli-újság szerkesztés, KRESZ-gyakorlás, megint kockulás, most blog, mindjárt lemegyek, fürdés, talán bepakolok, és kockulok. XD

Ennyit mára, Béke Belétek: Ama-chan

UI.: Lehet, hogy megint lesz egy "Little Stupid Cinderella" bejegyzés... már érik a dolog ugyanis -.-"

Helyzetjelentés, mer' mé' ne...

2009-03-12T19:34:00.002+01:00

La Li Ho!

Gondoltam, írok már nektek ma is. Sajnos még mindig nem zöldellnek a bigyók.
(Egyszer, mikor még drága Olga-anyám ide járt a Vargába, mentünk a suliba, én meg felordítottam: "Olga, nézd, zöldell a bigyó, zöldell a bigyó!" Mire ő, oly bölcsen mint mindig: "Felénk bokornak hívják...")
Ettől függetlenül, ma reggel verőfényes napsütésre ébredtem. Meleg volt, sunshine, happiness, meg minden, úgyhogy hasajtottam lefelé a tornacipőmben. Élvezet volt újra tornacsukát felvenni, már nagyon untam a téli cipőm. :) A vékonyabb kabátomat kaptam magamra, és uccu. Gondoltam, ennél már csak melegebb lesz. Hát nem....
Egész nap meleg volt, de amint elindultam a Vargából, lehűlt az idő. Na, -gondoltam - hogy az a kínkeserves jóég szakadt volna rám, mikor ilyen vékonyan öltöztem fel...

Egyébként az ilyen meleg, napos délelőttöket vétek a suliban elpazarolni. Egész délelőtt az ablakon bámultam kifelé, annyira szerettem volna sétálni egyet. Ehelyett bent rohadtam, és matekoztam. (Megj.: Tisztelt Casio! Ha van sin, cos és tg gomb, akkor miért nem lehet egy nyomorult ctg gombot is elhelyezni azon a szerencsétlen számológépen?! )

Egyetlen értelmes órám ma az ének volt, jó kis kossuth-dalokat vinnyogtunk. Tetszett. Meg néhány Himnusz-verziót is hallgattunk, amiket anno a pályázatra beküldtek a zeneszerzők. Jóóóóók... Jobbak, mint a mostani. Olyan jó kis magyaros ütemük van. (Megj: szeretem a népzenét, nem fújjogni!)

Nem tudom felfogni, hogy miért kell a nemzet zenéjének depressziósnak lenni?! Szeretem a Himnuszt, mert szeretem, de inkább sírok tőle, mintsem fellelkesülök.

Na, holnap ünepség a suliban. Kíváncsi vagyok milyen lesz. Az ünnepség után a szokásos órák helyett egészség-nevelési nap lesz. Első óra témája, amire bemegyek: "Nemi betegségek és fogamzásgátlás" Pörfikt.... -.-"

Nem baj, túlélem a napot. És aztán.... <3 Jön a Nyuszi... és nem a húsvéti :P

Sajnálattal jelentem: Prinszesszek még mindig vannak. De ebből következő örömtel hír, hogy még mindig fikázom őket! Jeeeee.... :D Néhány szülő kitagadja a gyerekét... én nem tagadhatom ki a Prinszesszeket, mert nem a rokonaim, úgyhogy betagadom őket!

Igen! Figyelem, Prinszesszek, ezennel be vagytok tagadva! Wháháháááá!

Nem vagyok beteg...áááá... :D

A szobatársaim egyébként már nem is úgy szólítanak megm, hogy Vivi, hanem "Hé, Kocka!" XD
Tényleg sokat kockulok mostanság.... de ha egyszer többre értékelem a Heroes III-at, mint a sok seggfejt körülöttem? (riszpekt a kivételnek)

És egyébként is: kockának lenni jó! :D Miért? Mert én azt mondom :P Egy Prinszesszológus megteheti :P

Na, ennyit mára. Béke Belétek: Ama-chan

Nyikita - hangyakillör in eksön

2009-03-11T19:13:00.005+01:00

Utálom a hangyákat. Erre ma döbbentem rá, nyelvtan óra előtt.

Viki (ideiglenes padtársnőm - általában Feri ül mellettem, de most beteg) megkocogtatta a vállam, majd a földre mutatott... Pont a lábam mellett, egy zsák zsibongó hangya. Ebben a pillanatban, ahogy konstatáltam, hogy ezek mindjárt rámásznak a lábamra, rá kellett döbbennem: hangyagyilkolásra születtem.

Akár a kitörni kászülő vulkán, felbődültem, és elkezdtem ugrálni a hangyákon... később már figuráztam is, ugrálás közben megfordultam a levegőben, step-táncoltam, orosz táncokat lejtettem, bármit, csak pusztuljanak. Mikor már kimerülve rogytam vissza a székemre, Viki figyelmembe ajánlotta: néhány túlélte.

Szemeim ekkor vörös színbe fordultak, torkomból földöntúli hang szakadt fel, és kegyelmet nem ismerve rájuk öntöttem a kólámat, imígyen kiabálva:

"Rothadjatoooooooook!"

És utána, boldog mosollyal ültem nyelvtan órán, időnként le-le tekintve a kóla-pocsolyákra. :)

UI:

Random Shit...

2009-03-03T20:05:00.004+01:00

La Li Ho!

Ejj, de rég adtam már nektek egy olyan jóóóó Vivienes beszámolót. Na hát ha szeretnétek, most adok, de akkor kommenzi... :D

Le van rohadva az agyam. ("My brain hurts! "XD - Youtube - Brain Doctor - érdemes megnézni...) Egész hétvégén KRESZ-órám volt. Délelőtt tanóra, (8-12) délután tesztkitöltés. 75 pontos a vizsga, 65-től átmentél. Egyszer sikerült eddig.... Szóval holnap (mert akkor megyek) meg fogok bukni. Nem kicsit, nagyon.
Mivel ez úgy alapjáraton szétcincálná az agyam, inkább lefoglalom magam. Háttérképeket csinálok, és rajzolok. Íme:

Kattintsatok a képekre, hogyha nagyobb formában szeretnétek látni... De nyugi, nem csak ezzel töltöm az időmet. Motsmár kívülről vizsgálom a "Prinszessz"-eket. A következő Vargányába (suliújság) szerintem leadok róluk egy jegyzetet. Végülis, Prinszesszológus vagyok, vagy mi. Inkább vagymi... XD A barátaim még mindig eszeveszettül hülyék. Gergő épp az imént fejtette ki nekem, hogy hazamegy, és bescanneli a macskáját. Szegény állat... (Nem gergő, a macska XD)

Mostanában néha Tamarával és Vikivel megyek vissza a koliba, ami tök jó, mert nekik van egy saját kis útvonaluk, amin mindig mennek, és nagyon jól esett, mikor elhívtak, mert ők eddig mindig ketten mentek. Persze a különút célja a bagózás, de hát senki sem lehet tökéletes. Íme a "Bagós Gyökerek" című sztárpikcsöröm róluk:

Amúgy szép az élet meg mittomén... Nincs nagyon írnom, mert enm történik semmi. Be van gyulladva a torkom, de nagyon... Holnap vizsga után megyek is haza a mamihoz gyógyulni. :) Nem nagy a gáz, csak nem tudok aludni meg nyelni... ^^" végülis, csak egy Amaru a veszteség, majd lesz másik XD

AnimeCont akaroooooooooooooook XD (Bocs, ez csak úgy kitörik belőlem néha...)

Év végén lehet, hogy nyelvvizsgázom. Angolból. Még nem tudom. A tanáraim csesztetnek vele, meg én is szeretném, de ááááh XD Tanulni nincs kedvem :LOL:

Tök jó az új szobám... még mindig. Egész nap hallgatom a Faun-t (jó zenekar, tessék hallgatni! Középkori-kicsit reneszánsz zene, nagyon cool) és persze kockulok. Nem gyengén. És belrángatom a többieket is. Most épp Vikit tanítom HeroesIII-mal játszani.

Részlet a tanításból:

"Ez itt egy artifact, ami feltroopolja a herodnak a skilljét."

"MIVAN?!"

Szegény Viki XD

Unatkozom Szolnokon. Nagyon. Mindig suli, koli, suli, koli... egyedüli kimozdulásom az ének óra.... szóval egy másik suli XD De olyankor legalább sétálok. Elmegyek a körforgónál... (amit imádok, mert ott van egy gyerekjáték-bolt... asszem Mesevár a neve... nem tom, de olyan jó színes :) ) és végig az úton, be a házak közé, kis utca, és csiribáááá: zenesuli. :)

Szóval ha éppen szar az életetek, ne csüggedjetek, mindig lehet jobb. Most nekem is kaki volt... temetés, rossz szoba, haldokló barátság (azóta sikeresen meg is halt... XD) de ha nem adja fel az ember, úgy tűnik, javulnak a dolgok. Most élvezem a nyugodt perceim, otthon elvagyok, mert muszály, és áldom az eget, hogy még csak gimis vagyok. Szar hely, de van ennél sokkal rosszabb is. :)

Végezetül, ismét kaptok egy falatkát belőlem, bemutatom a koliban számomra legfontosabb dolgot, a falamat. Mindig ez előtt ülök, tanulok, vagy kockulok... inkább a második. Ha lehetne, mindannyiótokat kitennélek ide, de nincs annyi helyem, nincs mindenkiről képem (szégyelljétek is magatokat! :P) meg nem is kell szerintem :P

Béke Belétek: Ama-chan

Erre is katt a nagyobb méretért... :)

Ízelítő képekben...

2009-02-18T18:46:00.015+01:00

La Li Ho!

Úgy gondoltam, megérdemlitek, hogy megmutassam nektek kedvenc szobatársaimmal (és egyéb emberekkel) készített vicces kis képeimet. Nyugodtan lehet hangosan röhögni, nem szégyelljük, hogy hülyék vagyunk. Kellemes szórakozást :D

Reni és Tamara... Reni épp a kolis sminkversenyről jött... Látszik XD

Egy fárasztó nap eredménye: Manson után szabadon. Ha nem esne le, a képen ÉN vagyok.

Vikivel fényképezni támadt kedvünk. Először komoly képek (myvip XD) de később már csak ilyenek születtek:

A fenék rázó Törőcsik XD

Elmosodótt, de a lényeg (ÉNKE... Ego bekapcs...) látszik :D

Goth-Loli-Boszi... Koliban XD

Második felvonás XD

Heroes-oztam....

... Tamarával... Szilón :P

Reninek sikerült címkével kifelé felvenni a sínadrágot...
De pucsítani legalább tud XD

Egyik délután előszedtük a legundorítóbb rúzsainkat, és kifestettük magunkat....

Igen, ő "Pöcsfej" Reni... imádom ezt a csajt. :D

Na, tudtok ilyen hülye fejet vágni? :D A rúzsom még külön gyönyörű XD

Aztán már igyekeztünk megszabadulni a rúzstól...

Én többrétegű papírzsepivel....

Viki meg retyópapírral XD

Aztán letámadtuk Renivel Vikit... Én kifestettem, Reni a haját csinálta. Az ajtóban a sokat emlegetett Lilla-néni látható... Persze ez mind szilón történt, úgyhogy ki volt akadva, mint állat XD

Végül Viki ilyen lett... szerintem jó :)

De néha normális képeket is csinálunk... Ez pl. Tamara (tiszteletbeli szobatársunk) és Viki :)

Még bónuszként megmutatom nektek, hogy mostanában mivel töltöm az időmet... PhotoFiltre segítségével varázsolgatok a képeken. Eddig három készült el, íme:

Ez volt az első, amit elkészítettem... Látszik XD

Ő volt a második, és szerintem a háromból a legjobb. Örülnék, ha lenne szárnyam. :)

Ő pediglen ma készült, első szilón, és sokat szenvedtem vele. Franyó, Betti, Reni és Viki azt mondték, cool. Szerintem 5-ös skálán 4, de csak azért, mert szeretem magamat... egyébként 2 lenne :P

Na ennyit mára, a következő képösszeállítás a sulis, osztály-életről fog szólni. Durvák lesznek... Ez csak egy lightos kis bevezető volt. :D

Béke belétek: Ama-chan

Animék mélységei...haggyukmá XD

2009-02-16T18:58:00.003+01:00

<-- Utalás egy régebbi dumámra, miszerint: "Az Inu Yashában egyetlen mély dolog van: a kút." :D

La Li Ho!

Időről időre visszatérek az animax fórumra, mert vannak ott számomra kedves emberek. Visszatérek, aztán megbánom. Mert annyi hülye van a világon, hogy az már fáj!

Én szeretem az animéket... de tényleg. Sok örömöt okoztak már nekem, rengeteg unalmasnak ígérkező délutántól mentettek meg, és javult az angolom (USTeam rulzzz). Szívesen nézem őket, de azért tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy a legtöbb nem épp Popper Péter szintű... Szeretem a Death Note-ot, megnéztem az Elfen Liedet, és nézegettem az Inu Yashát. Vannak velük problémáim, de azért szívesen nézem mindhármat. De azért ne akarja nekem senki megmagyarázni, hogy ezek "mélyek". Az Animax-fórumon (meg néha másutt is) megpróbálják...

*A következő sorok nem konkrét idézetek, csupán sarkított általánosságok*

1. Inu Yasha:

Anime Retard véleménye:
"A fő ellenség sokoldalú, a kitartás, a testvéri szeretet, az évszázadokon áthidaló szerelem és a számkivetettség mind megtalálható ebben a mély érzelmivilágú animében."

Na ácsi... Persze, hogy Naraku sokoldalú! Hát Szent Kurama se tudja, hány szörnyet olvasztott magába!
Kitartás? Na ja, Inunak sok kell belőle, hogy három részen keresztül tudjon ugrani... (És ez még csak a harc eleje!)
Testvéri szeretet... Na igen, Kohaku csak azért vágja bele a fegyverét a nővérébe, mert szegény kis antiszoc. gyerek nem tudja jobban kifejezni a szeretetét. És ilyenkor még szereti Mi lenne, ha összevesznének?! Mondjuk Sango sem sokkal ügyesebb, mert az meg csupa szeretetből hagyja az öccsét Naraku szolgájaként tengődni. Mily megható. Rám azt mondják, borzalmas testvér vagyok, de ennél azért még mindig "pörfiktebb" a viselkedésem...
Évszázadokat áthidaló szerelem... na, a kedvencem. Elérkeztünk Kagoméhoz, az iskolakerülő, only egy ruhát birtokló, folyton ordibáló libához. Az of.-öm mindig csesztet, hogy túl sokat hiányzok a suliból. Szívesen bemutatnám neki Higurashi kisasszonyt.
Számkivetettség... Igen, Inu a szellemvilág selejtje. Ez van. Nekem meg görbe a fogam. Piszkálnak is érte, mégsem készítenek animét az életemből. Pedig milyen izgi lenne! Még íjászkodni is szoktam, szóval a Kikyo-részleg is megoldva! De sajnos, naponta váltom a ruháim, és nem tudok ellenállni a gravitáció törvényének (csak a banalitásénak :P) így ezt is benéztem. :D

2. Elfen Lied:

Anime Retard véleménye:
"Az evolúció csúcsát jelentő dicloniusok megjelenése, az emberi faj kipusztulásának eshetősége, a múlt fájdalmai, a jelen nehézségei, és a jövő kétes esélyei mind megtalálhatóak, remek szereplőkkel, és szívszorító, drámai sorsokkal kiegészítve."

Höhh...hö-hö-hö-höööö *röhögőgörcs* Evolúció csúcsa?! Inkább zsákutcája. Három rózsaszín (!!!) hajú kiscsaj rohangál plsu (átlátszó) karokkal, és lekaszabol. Tényleg gyönyörű teremtések. Még tegyük mellé, hogy törékeny hölgyek, és teljes az orgazmus részemről.
Emberi faj kipusztulásának lehetősége... Ha annyira tetszik, olvass armageddon-sztorikat. Azért az, hogy három kislány lekaszabolja az egész világot, eléggé meredek. És persze mind pont Japánban vannak. Mert miért ne.
A múlt fájdalmai... Na igen. Mariko zabigyerek (ezt hányszor vágták a fejemhez, mégsem ölök meg senkit), Nana apakomplexusos, Lucy meg gyilokmán hősszerelmes. Baromi nagy fájdalmak, baromi hülye lépésekre késztetnek, és ezt meg kell érteni, mert szegény te. Kérdés: Mióta hisszük el ezeket a tündérmeséket?! Ha a sz@r családi helyzet magyarázat lehetne ilyesmikre, akkor a tanárokat miért nem érdekli, hogy nem tudtam tanulni előző este, mert...khmmm...(irónia bekapcs) nyugodt estém volt otthon? Haggyukmá...
A jelen nehézségei... "Egy fejet vágjak le ma, vagy nyolcat? Hú, ez nehéz kérdés."
A jövő kétes esélyei: Vajon Kouta Yukát veszi el feleségül és papucs lesz, vagy Lucyt, és minden este bőghetnek egymásnak, hogy milyen szar az élet, és mennyit ártottak egymásnak, de azért szeretik egymást... a gyerekük meg egyik szem elé fésült hajjal születik majd, és az első szó amit kimondd a "penge" lesz.
Drámai sorsok... Khmm... no komment. Mostmár tényleg csinálhatnának animét az életemből. Lepipálnám ezeket a drámákat. -.-"

3. Death Note:

Anime Retard véleménye:
"Istenmotívumok, ember-isten kérdése, a faj joga az élethez, és két zseniális elme párbaja, L, a szupernyomozó, aki a munkájának él, és a fiatal géniusz, Light."

Istenmotívumok.... azok azért vannak benne, hogy ti, retardáltak, belemagyarázhassátok a mély gondolatokat. Én már magát a keresztény egyházat sem tartom többre a kémiakönyvemnél, nem hogy a ti marhaságaitokat ezzel kapcsolatban! Meg persze így eladhatóbb.
Ember-isten... Ez nem egy lehetséges kérdés. Ez egy egyszerű tény: Light egy egoista, istenkomplexusos majom. Csak épp helyes majom.
Faj joga az élethez... Ó, már megint... Annyira bírom, mikor leírja a hülyéje, hogy " az emberek már nem érdemlik meg az életet, jogos, hogy elpusztítják őket." És magadat? És a szeretteidet? És a szomszéd kislányt? Na, Nagy-Agy, ilyenkor mi a helyzet? Szerinted ők sem érdemesek az életre? Lehet, de szerintem a kishúgom, aki még oviba jár, és nem szokott egetverő bűnökbe esni, megérdemli, hogy élhessen. És szétrúgomnám a segged, ha bántanád. Akármilyen módon. Mert nincs jogod eldönteni, hogy valaki élhet-e. És Lightnak sincs.
Zseniális elmék párbaja... Csak megjegyzem, azért lehetnének zseniálisabbak is. Például zseniális lett volna, ha Light rögtön rájön, hogy semmi joga kinyírni embereket, L meg zseniális lett volna, ha lebuktatja, ahelyett, hogy sütit zabál 24 órában.

Nos, ez jutott így hirtelen eszembe... Van, amit szeretek a fenti animékben. De csak azért szeretem őket, mert sosem próbálok értelmet adni az állítólagos "tartalmuknak". Ezek szórakoztató sorozatok. Nem kell mélyen szántó gondolatokat, elvi kérdéseket meg ilyesmiket keresni. Leülsz a kicsi (vagy nagy) fenekedre, megnézed, tudatosul, hogy na, ezt is megnéztem, és egész jó dolgok is voltak benne, és továbbmész. Ennyi. Csak az "okosok" mindig mindenben überelni akarnak. Pedig épp így lesznek hülyegyerekek.

Utálom, mikor odáig jutok, hogy az anime-témát fikázom. De kell. Nem az animék miatt, hanem az azt néző marhák miatt. Légyszi, vegyétek már észre magatokat, és menjetek a búsba. Köszi.

Béke Belétek: Ama-chan

"Pöcs vagy, Kelemen!" XD

2009-02-10T19:10:00.009+01:00

La Li Ho!

Képzeljétek, kééééépzeljétek! El-köl-töz-tem a szo-bám-ból! Már mint a koliban! Yaaaaaaaay!
Átmentem Rénszarvaslány Renihez, és Annához, meg Vikihez, akivel már lehúztunk egy szobában másfél évet, szóval no problem. Végre nem vagyok egy szobában "azzal". Megtaláltam a lelki békét...ismét :D

Ja, és mellékesen, levágattam a hajam. (lásd a képet.) Ahogy azt mutatja a pikcsör, van két hosszú tincsem alul, amit befonva hordok. Pöpec, mi? XD A fodrász mit össze kínlódott, mire a többit levágta úgy, hogy ez megmaradjon! :LOL: Mikor este beszélgettem Szívcsücsökkel. (Luw XD) , rádöbbentünk, hogy van egy hasonló frizurás anime-csaj, méghozzá a Real Ultimate Power anime, a Tokyo Mew-Mew szereplője, Lettuce!

Jó, nem?! Persze avatarként úgy használom, hogy átszíneztem a haját vörösre, a szemét meg barnára, de tök LOL.

Visszatérve a szobára, Reni eddigi barátságunkhoz méltóan fogadott (mikor beborultam a küszöbön) "Pöcs vagy, Kelemen!" Imádom ilyenkor... De tényleg. A női báj, kedvesség és kifinomultság olyan tökéletes keverékét olvasztotta magába, amit én meg sem tudok közelíteni.
Óóóó, voltam Ének órán... Mostmár musicaleket kapok (hogy mié' azt nem tudom, mert kanyarban nem nekem valóak még... Fáháháhjjj a picinyke torkincááááháám!) meg ilyesmi kegyetlen dolgok. Szolfézsra egész évben háromszor toltam be a képem, de most beszéltem a tanárnővel, elkértem, hogy hol tartanak, és majd március közepétől megyek újra. Na ugye jöhet a kérdés: Oszt' mé' akkó' ? Hát mert kresz vizsgám lesz :) Nyammmm..... fincsi... Ama-chan a volán mögött. RETTEGJ, SZOLNOK! Wáááááhhhááhhhhááá!

Ezennel hivatalosan is bejelentem: Követelem, hogy normális angol tanárom legyen! Naaaaaa, légyszi! Olin, gyere már tanítani a Vargába XD Köszikeee... Luw.

Többé nincsenek veszélyben a figuráim. Az előző szobámban mikor bejöttem vasárnap, a YYH - Youko figurámnak ki volt szedve a karja, a Rukia-Kon figut meg befordították a fal felé. A mangáimat lazán kölcsönadták akárkinek, és nekem nem is szóltak. Kicsit elegem volt már. Az az egy szerencséjük van, hogy a YYH mangához nem nyúltak... kegyetlen mészárlás lett volna belőle...

Ja, és még mellékinfóként, még mindig sz@r barát vagyok. Állítólag... ja, és állítólag megváltoztam, nem olyan vagyok, mint tavaly meg tavalyelőtt. Hát én ezt nem vettem észre... Ti igen? O.o

Hát nem tudom. Arra mindenesetre rájöttem, hogy nincs szükségem "Legjobb Barátnőre" sőt! Addig jó, míg nincs, mert csak a gond van belőle. Kisebb gondom is nagyobb ezeknél a lányos-tinis-hisztis-veszekedős baromságoknál. Rohadtul nincs se időm, se energiám ilyesmire, szóval elleszek én így egykét barátnőcskével, de ennyi. Meg aztán, attól, hogy a koliban nincs olyan nagyon jó barátom, máshol még vannak. :)

Szóval az élet szép, a szobám jó, nemsokára "láv iz in di eeeer, evriver áj luk öráund!" szal majd lehet menni hányni, meg minden ilyesmi!

Várom ám a titkos hódolóktól a szerelmi leveleket, Szikra és Cibi már közölték is, hogy most valentin napon bevallják, hogy imádnak... Szóval hajrá, rózsákat az öltözőbe, meg minden ilyesmi.

Láwollak benneteket prüntyőim, béke belétek:
Ama-chan ^,..,^

Ó, hepi déj!

2009-02-07T15:47:00.006+01:00

La Li Ho!

Hát emberek, megkönnyeztem az előző fél órát... Egy fantasztikus párbeszédnek köszönhetően megtaláltam egy számomra még mindig felfoghatatlan topicot, egy animeés berkekben igen ismert fórumon.

TOPIC CÍME: Animék "mélysége"

Hát kész... Percekig csak bőgtem a röhögéstől, aztán rászántam magam, hogy elolvassam. Az első említett anime a topicban - mert miért is ne - az Inu Yasha.

Na jó, azért most ez gondoljuk át mégegyszer. Adott egy elpatkolt papnő, egy iskolakerülő liba, meg egy fehér hajú faszi, aki laza 20-30 méter magasakra is felugrik, min. 3 részen keresztül lebegve. Na, ez aztán a mélységek mélysége. Egy dolgot tudok az Inu Yashában, ami mély, az a kút, amibe Kagome ugrabugrál. Oszt' ennyi. (mondjuk ezt a fórumon is leírtam, de gondoltam veletek is megosztom, hogy okosodjatok.)

Tudjátok, hogy nem szoktam animéseket fikázni... (mégicsak családtagok, vagymi... mondjuk, inkább vagymi.... XD) De ezt azért már nem hagyhattam annyiban. Nem tudom, hogy kerülnek el emberek odáig, hogy az IY-t tartják mélynek. Világirodalom? Történelem? Színművek? Áh, kutyaf@sza. Az IY! Na az már valami!

Szinte látom magam előtt, ahogy Kis Retard készül az estére:
- Ó, de jó, mindjárt kezdődik az Inu Yasha! Agyrohasztás! Yay!

Aztán megnézi, elgondolkodik az élet értelmén (rájön, hogy az Inu yasha az élet értelme) lefekszik aludni a Kagome-plüssel, és alig várja a holnapot, hiszen hétvége lesz, és délelőtt is nézheti ezt a mély, drámával, érzelmekkel, tanulsággal és mélysegg-ekkel teli csodát.

Így kb. ez futott le az agyamban, mikor megláttam. Nem tudom miért, de mostanában nem vagyok híve a mélyreszántó dolgoknak.

Tegnap előtt este megkérdezte tőlem egy vallás-bölcsész srác, hogy szerintem mi vagy ki az isten. Válaszom: A Főmufti.

Így kb. ezzel kinyírtam a komoly beszélgetést, mindenki elkezdett röhögni, majd elterelődött a beszélgetés az indiánokra, akik télen nem ettek húst, MERT NEM VOLT. Nem azért, mert böjtöltek, hanem mert nem volt. Ennyi. Na, amikor beszélgettünk, két ismerősöm ezen kezdett el vitázni. Egyikük váltig állította, hogy az indiánok böjtöltek, a másik meg magyarázta, hogy nem, egyszerűen nem volt hús. A párbeszéd vége felé már feszt a puszta jött szóba, mert hogy ha oda kiülnél, úgy hogy nincs semmi zaba, akkor szarnál a böjtölésre, ha jönne valami flamónak való. Na ezt rengetegszer megvitatták, mindig más szavakkal, de a puszta az maradt. A végére már totál érthetetle volt (így külső szemlélőként) a párbeszédük, mivel ehhez hasonló volt:

"De kint éheztek a pusztán."
"A pusztán böjtöltek."
"Kik, az indiánok?"
"Nem, Jézus."

Na szóval... O.o Hogy Jézus hogy került az indiánok közé, azt ne kérdezzétek, én lemaradtam már a legelején. Egy dolgot viszont megállapítottam: van puszta. Ez tuti.

Egyébként meg épp Petőfivel teázom, mert megint unatkozott a Szíriuszon. Van ez így.

Ennyit mára, remélem leégett az agyatok, az enyém ugyanis totálkáros.

Béke belétek, és ne feledjétek: az IY örök és elpusztíthatatlan.
Ama-chan

LOL

2009-02-02T18:44:00.003+01:00

La Li Ho!

Nos, peppeim, meg kell osztanom veletek egy hírt: olyan a hajam, mint egy oroszlánsörény. Jó, tudom, ez nem új, mindig is olyan volt, de most még inkább, mert "bekreppelték". Borzalmas. Mintha egy sikakefe lenne a fejem tetején. A horgászdamil a hajamhoz képest selyemlágy. Azt eddig is tudtam, hogy foskarika hajam van, de ez aztán megadta a kegyelemdöfést. Ráadásul annyi lett! Alig bírom összefogni. Asszem ma este hajat mosok. :LOL: De nem, lusta vagyok én ahhoz. Tegnap mostam. Majd csütörtökön legközelebb, persze, ha lesz melegvíz. Mert ugye *hangosan, hátha meghallják* EGYES RIBANCOK ELFÜRDIK AZ ÖSSZES MELEGVIZET!

Gondolkodtam rajta, hogy fejvadász leszek. Egész életemben vadásznék a fejemre, amit az első ellenségem leszaggatott. :LOL:

Egyébként, ha mr hajnál tartunk, erősen gondolkodom rajta, hogy visszabarnulok. Csakhát... már úgy megszoktam, hogy vörös vagyok. Meg mindenki megszokta. Na nem tudom, ezt még el kell dönteni.

Nem tudom mi van most, de a környezetemben beindult az "én most kurva egyéni leszek" hullám. B. hippi akar lenni, batikolni fogja a ruháit, már most beszív minden este, és "szanaszét dugatja" majd magát. Ezt megfejelve, Cs., aki mindig feketében rohangál, lecseréli a ruhatárát pirosra. Remek. MN. feketérő szőkére festeti a haját, F. meg kitalálta, hogy ő most szivárványszínű cuccokat hordd majd. Mire én közöltem velük, hogy: "csesszétek meg, én meg akkora különc vagyok, hogy inkább nem is különcködöm veletek." Csak lestek. De mst komolyan, miért gondolják, hogy attól, hogy beskatulyázzák magukat egy színnek, vagy stílusnak, lesz is egyéniségük?! Maradok a farmer-póló-tornacipő-reggelikócosfej összeállításnál. Ezt legalább nem kell megtervezni. Reggel felkelek, megtépem a hajam a fésűvel (a teljes kifésülés lehetősége fel sem merül... mert lehetetlen) a6ztán beleesek fejjel a szerkénybe, és ami először akad a kezembe, azt veszem fel. Mivel nem hordok nagyon extrém cuccokat, minden megy mindenhez, nem kell túlaggódnom a dolgot. Na persze, annyira nem vagyok paraj. Színházba még én is kicsípem magam. Magam sem értem miért. Talán mert belém nevelték.

Furcsa, az indián-táborban mindig jól meggondolom, hogy mit vegyek fel, melyik ékszerrel. Valószínűleg azért, mert azok nem mindig passzolnak össe. Vagy mert, jobban szeretem őket, mint a civil ruháimat. Inkább a második. Nem tehetek róla, az erdő, tisztás, patak a természetes lelőhelyem. Előző életemben tuti valami erdei állat voltam. Vagy angol prosti. :LOL:

Rengetegen röhögtek már ki, mikor meglátták képen, milyen vagyok Hosszú Alkonyként. Mondjuk, utána hozzátették, hogy ne haragudjak, nagyon pöpec, csak hirtelen fura volt. Na persze. Én meg a megtestesült ártatlanság vagyok. Bírom, mikor egyesek elkezdik elemezni, hogy olyan ari meg cuki vagyok. Tényleg tudok az lenni, de nem 24 órában! Vicces, nem? Az ismerőseim fele aranyosnak tart, a másik fele egy fűszálat sem mer megmozdítani, ah ránézek. Mennyire... hú.. nem is tudok rá szót. Ez azért még nem kétszínűség... valami más szó illene rá... ha meg nincs, majd kitalálom XD

Ja, legújabb jövőre vonatkozó ötlet: tanár leszek. Na jó, ezen én is röhögök még mindig, de jobbat (egyelőre) nem tudok.

Bár ez még úgyis nyolcszázsdzor megváltozik, mert nem találom a helyem a felnőttek, dolgozó, egy munkát választó életében. Kicsi vagyok én még.

Kicsi vagyok, székre állok,
Csesszétek meg, most se látok!

:LOL:

Ama-chan

Fatal Error indahead

2009-02-02T08:51:00.003+01:00

Cső, mukifejek...

Hivatalosan bejelentem: Meg vagyok dögölve!

De nem csak úgy simán, hanem már-már művészi határokat súrolva. Tudtátok például, hogy Petőfi nem halt meg? Nem biza.... A Szíriuszon van, szerencsétlen Julcsit meg jól átb@szták, nem is hótt meg a csávója.

Sanyi egyébként sűrűn jár hozzám teázni. Rossz beidegződése, hogy még mindig a Pilvaxba akar járni, pedig azóta már átalakították sztriptízbárrá. Ez van, a rutin meg az évek... whehehe....

Nem őrültem ám meg.... Jééééé, egy pillangó! Ja, nem, csak lefejeltem a szekrényt. Érthető.

Leégett az agyam. De nem fogok hazamenni, itt maradok a suliban. Elvi szilárdság? Talán. Makacsság? Abszolúte.

Egyébként épp infó órán ülök, ha a tanár meglátja, hogy blogolok, akkora karót kapok, mint a ház. Nem baj, elfér a többi mellett. Múlt héten három egyest gyűjtöttem be. Kicsit ki vagyok.

Összevesztem az öcsémmel. Nem fogja fel, hogy ő még kicsi a temetéshez. Nem is akarja felfogni. Azt hiszi, valami nagy buliból hagyjuk ki. Mekkora idióta.

Hangjegyes lesz a koszorú. Papa zenész volt. Bár asszem, ezt már mondtam. Mindegy. Tegnap tudtam meg, hogy második neve is volt: Imre. Megértem, hogy nem villogott vele. Én se örülnék, ha Jolánnak hívnának. Például.

Más téma. (Mielőtt megint megbőgetem a fél ismertségi körömet XD) Anita Blake jófej csaj. Tudtátok? Ő sajna nem jár hozzám teázni, pedig örülnék neki. Kicsit rokonléleknek érzem némelyik beszólása miatt, mint "Sokan nem értékelik a humorom. Ha kevesebb lenne az önbizalmam, azt gondolnám, hogy nem vagyok vicces."

Ezzel én is így vagyok. Ahány ember, annyi pofavágás. Utálom, amikor nem tetszik valakinek egy poén, de csupán azért, mert én mondom. Mert amikor xy csinálja/mondja, akkor már vicces. Nem szeretem, hogy a "ha ló nincs, jó a szamár is" játékban engem néznek szamárnak. Az sem tetszik, hogy azt hiszi, ezt tűrni fogom. Tökéletesen megvagyok nélkülük. Jó, szar dolog egész héten egyedül, de a hülye hisztijükre sincs szükségem. Van épp elég barátom. Igaz, szinte soha nincsenek velem, de vannak. Úgyhogy rátok, hisztis libák, nincs szükségem. Nyazsgem.

Whehehee

Gonosz Amaru

In Memoriam...

2009-01-28T19:00:00.003+01:00

Fáj a fejem. Fáj a szemem. Néhány hangot hallok. „Jól vagy?” – kérdezik. Dehogy vagyok. Hogy lennék. Ilyen szarul még soha nem voltam. Új élményben van részem, ezt az érzést még soha nem kellett átélnem. Kár. Talán most jobban ismerném, ha előtte már kaptam volna ízelítőt. Bambán bámulok a tükörbe, „Te jó ég!” – dörmögöm. Olyan vagyok, mint egy kifacsart citrom. Belenézek a tükörképem szemébe. Tényleg ennyire sírtam? Na, kampec a kemény-csaj image-nek... Áh, hülyeség. Szarok rá. Ha kellene, plázadöggé változnék, hogy megváltoztathassam, ami történt, de nem lehet. Elködösödik a szemem. Emlékképek jutnak eszembe, nagyon régiek, már szinte el is felejtettem őket.

Kis koromban látom magam, elsős, vagy másodikos lehettem. Már nem tudom. Suli után a szemben levő napköziben maradtam. Hirtelen az is eszembe jut, hogy mézes kenyér volt az uzsonna. Igazából nem voltam napközis. Papámat vártam, aki kivételesen megkért, hogy maradjak ott, míg értem jön. Dolga volt. Nem messze, de a rossz lábaival lassan tette meg a plusz utat. Mire rájöttem, mit csinálok, már rég összekoszoltam magam. Végülis, ez természetes velejáró, ha a homokozóban fetrengek. Mikor megláttam a koszos ruhát, megijedtem. Tudtam, hogy Papa nem bánt majd. Nem is kiabálni fog, csak megcsóválja a fejét, és annyit mondd: „Most ezt miért kellett Vivike?” Emlékszem, majdnem elsírtam magam, mikor ezt kérdezte. Azt hittem, utál. Olyan hülye voltam. Szerencsére, Papa megfogta a kezem, és így mentünk haza. Otthon megint az a finom, papa-féle tea várt. Imádtam. Rengeteg dologra rászoktatott még kiskoromban. A teára, a Sport szeletre, az angol nyelv érdekességére, az olvasásra, a Beatles-re, és általában a jó zenei stílusokra. Rendre, és illedelmességre akart tanítani, több-kevesebb sikerrel. Szerettem vele élni. Szerettem, hogy senki sem ehetett a szobában, de ha anya elment dolgozni, nekem behozta a TV elé a tejbegrízt. Imádom a tejbegrízt. Most hánynék tőle.

A következő kép, ugrás az időben. Negyedikes, ötödikes, talán hatodikos lehetek. Papa részeg. Anya ilyenkor rosszallón nézett rá. Az apját látta, alkohollal a kezében. Én ezt nem tudtam elhinni. Nem akartam. Mindig úgy tekintettem rá, mintha ő csak egy hasonmás lenne, aki helyettesíti Papát, míg alszik. Időnként mindenki elfárad. De aztán felébred. Papa is felébredt, és én megint imádtam. Nézegettem a régi képeket róla. Dobos és énekes volt a kezdetben Jailers, később Victors néven futó zenekarban. A Viktor egy szép név, és valahogy illet Papámhoz, de persze, én sosem szólítottam így. Rádiózott. Remekül főzött, és kínosan ügyelt a ház tisztaságára. A kertje is szép volt, amíg tudta gondozni. Asztalosként végzett, és remekül bánt a fával. A ház több bútorát is ő készítette, és azt a szép sast is ő faragta. Csak az egyik szárny készült el hozzá. Azt hiszem, mostmár örökké befejezetlen marad.

Ismét más kép. Talán nyolcadikos vagyok, Bakonyba készülök a nagybátyámmal. Ilyenkor mindig náluk alszom indulás előtti napon. Papa minden évben nagyon örült nekem, és mindig megkért, hogy maradjak majd pár napot, ha visszajövünk. Bár többször maradtam volna ott. Mindig reggeli várt az asztalon, mire felébredtem. És az a finom tea.

Akkor is épp teáztam, mikor úgy két hónapja, lehozták hozzánk. Akkor már alig tudott feljönni a lépcsőn. Ágynak dőlt, anyukám pedig ápolta. Mindig kért, hogy menjek be hozzá beszélgetni. Próbáltam minél többször, de mostmár úgy érzem, nagyon kevés volt. Az utolsó napokban minden beszélgetés végén sírtam. Mindig mondta, hogy ne sírjak, csak majd később. És persze ne idegeskedjek. Na igen. Minden vasárnap úgy mentem el a koliba, hogy imádkoztam, hogy pénteken még éljen, mikor hazaérek. Kezdetben kijött enni az asztalhoz. Később már nem tudott. Az egyik utolsó beszélgetés során végre el tudtam neki mondani, hogy milyen büszke vagyok rá, hogy az ő unokája lehetek. Nem mondott semmit, csak megfogta a kezem, és addig szorította, míg el nem fáradt. Végig a szemembe nézett. Láttam rajta, hogy ő is büszke rám, és fél, hogy elveszítjük egymást. Iszonyúan fáj az a tekintet. Kísért. És mégis, olyan jó emlékezni rá. Pár hét múlva már muszáj volt bevinni a kórházba. Addigra teljesen lefogyott, apukám vitte a kocsiba. Ott még én takargattam be, átöleltem, és megkértem, hogy vigyázzon magára. Eddigre már csak nagyon halkan tudott beszélni, de hallottam, ahogy azt mondja: „Hát, drágám, nem valószínű, hogy látjuk még egymást.” Sírva mondtam neki: „Dehogynem.” Kiszálltam az autóból, és a szintén síró anyukámhoz mentem. Átölelt, nyugtatgatott. „Tartsd magad, amíg elmegyünk. Ne tedd neki még nehezebbé.” Igaza volt. Nem volt jogom hozzá. Ha ő eddig tartotta magát, nekem is muszáj. Anya ért a kórházi dolgokhoz, mivel régen ott dolgozott. Azt mondta, Papának iszonyú fájdalmai lehettek, de sosem hallottuk panaszkodni. Az utolsó napokon néha felszisszent, de akkor sem mondta, hogy fáj valami. Az autó ablakára tettem a tenyerem. Papa is. Így néztük egymást egy darabig, aztán a kocsi elindult, a kezem pedig elvált az üvegtől. „Tarts ki.” – suttogtam akkor.

Bevitték a kórházba, és megműtötték, nem is egyszer. Papa azt mondta anyukámnak: „A műtét sikeres volt, időt nyertünk.” Pontosan tudta, mi vár rá. Már az elejétől kezdve. Én nem. Elvakított a remény. Többször próbáltam feljutni hozzá, de végül sosem tudtam. Mire neki lett mobilja odabent, az én kártyám lefogyott. Most szombaton mentem volna fel hozzá, de ma, este nyolc után megcsörrent a telefonom. Apa hívott. Mikor letettem, azonnal sírógörcsöt kaptam. Bezártam minden ablakot a gépen, és lementem az infó-teremből. Órákon átzokogtam, hogy miért, miért nem látogattam meg. Megpróbáltam zuhanyzással lehűteni magam. Nem ment. Szétvertem a kezem a csempén. Éreztem magamon, hogy ha lenne egy személy, aki konkrétan felelős lenne a történtekért, megölném puszta kézzel. Ez megrémisztett. De akkor eszembe jutott, ahogy Papa a kezemet szorította. Ismét képes lettem volna ölni.

Mikor kérdezték a többiek, mi történt, miért sírok, kimondtam. Mindenki részvétet nyilvánított. Akkor, Vivienne-ként kimondtam. De leírni nem fogom. Amaru, a művészibb énem, aki ír, rajzol, énekel és álmodozik nem hajlandó ezt elhinni. Nem. Ameddig csak élek, Amaruként nem engedem el. Nem fogadom el, ami történt, csak civilként. Senki sem tilthatja meg, hogy ebbe a kis vigaszba kapaszkodjak. Ő még él. Nem testben, nem itt mellettem, de él. Él a reményeimben, a személyiségemben, az elveimben, a lelkemben, az emlékeimben, és az álmaimban. Él, mert nélküle én nem élnék. Nem mondom ki, mert Vivienne-ként elfogadtam, ami történt, de így, Amaruként leírom: Nagyon szeretlek, Papa.

2009. január 27.

Mindenféle...

2009-01-20T18:49:00.004+01:00

Katt a képre, és nagyobb méretben is megnézheted!

La Li Ho!

Nos, kezdjük azzal, ami ottan fent leledzik. Franyó és ÉNKE nyitottunk egy blogot, ahová az ilyesmi A4-es képregényeinket tesszük fel. Nem valami irodalmi remekek, de egy pár mosolyt megérnek. A jelenetek SOHA nincsenek előre megbeszélve, olyan, mint amikor két ember beszélget, nem tudni, mi lesz a válasz. Mi is ezt csináljuk, csak rajzolva. A téma bármi lehetne, de általában a suli, a koli, az animecon, a "prinszesszek" és egymás csesztetése. A legtöbb ilyenünk órán készül, mivel unatkozunk a suliban. :P Na szóval: www.chibi-time.blogspot.com
Jó szórakozást!

Más téma: elkezdtem a jogsira való készülést. Nem lelkileg... Tananyagilag. a tanultuk az alapvető fogalmakat, meg néhány cuccmót, leégett az agyam, hat oldalt telejegyzeteltem, de jó volt. Aztán persze (mint immár tudatos gyalogos) mentem át a zebrán, a muki meg jönne az Opellel... Mire én. "Hülyegyerek, elsőbbségem van, most tanultam!" XD na jó, eddig is tudtam ezt, de jól hangzott XD
Aztán mentem énekre a zenesuliba. Három azaz 3 tehát 2+1 dalt kaptam. 1-et tudok XD Mert az tetszik. Még egy van, ami nagyon szép, de "bonyiiiii" szóval azt nem nagyon vágom.

És most következik az "If you wanna be somebody" részleg:
Anyukám és a nyelvizsga-felkészítő tanárom feszt azzal traktál, hogy anglisztikára menjek majd. Anyám speciel nem csak tanácsolja, hanem kijelenti. Apám közölte velem, hogy ő a magyar szakot nem fogja fizetni nekem, ha oda megyek, oldjam meg a költségeim. De én nem akarok anglisztikára menni. Anyu nem hiszi el, de nem vagyok elég jó oda. teljesen hozzászokott, hogy odalibbenek valahová, közlöm hogy én vagyok a Kele-Vivike, és mindenki elájul. Ez még most gimiben tényleg működik is, mint ahogy általánosban is, de egyetemen már nem fog.... Nem vagyxok elég jó, és nem leszek a következő két év alatt sem. Ez nem önsajnáltatás, hanem reális tény. Az anglisztikán okos Olinok meg "pécsikittik" rohangálnak százaival, mit keresnék én ott? Kidobnának az első félévben. Áh, kezdjük ott, hogy be se jutok. Szóval az élet egy nagy maki-kaki. És utálom az érettségit, már most, mert matekból meg fogok majd bukni, és félek, és nem bírok majd jól tanulni, és leégek, és nem vesznek fel sehová és ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Szóval értitek, ugye? XD

Na ilyen a hangulatom, és pluszba kialvatlan vagyok. Ráadásul megírtam egy novellát (lásd az irodalmi blogomon) hogy beadjuk két magyar nyelvű novella-író versenye. Erre az angol tanárnőm közölte, hogy fordítsam le angolra, mert van egy angol író verseny is. Faxa. Két délutánom ment el eddig rá, és még háromnegyed oldal hátra van. Utálom. Ezt is. Meg mást is. Az érettségit. Nagyon. Sokáig. Előre. Már. Most. Sör Kálmán. F@sza gyerek. Na.

Ennyi volt mára, Béke Belétek!

Ama-chan

Prinszessz volume two: Speaking

2009-01-08T15:33:00.008+01:00

Szijcsi-mijcsi!

Kivcsi vagytok a cukke dumcsira?

Én se, de kurvára XD Ettől függetlenül nem bírom ki, hogy ne rójam le tiszteletem, eme grammatikai csodamondatok előtt. A "Prinszessz" alfaj ugyanis olyan szinten egyéni beszédkultúrát alakított ki, hogy az már fáj. Tapasztalataim bölcsője, és forrásom a myvip rendszerben lelhető gyökér...khhmm... akarom mondani "ultracuki" és "kinges" kommentek.

Jó szórakozást. :D

Adatlapok:
"Munkahely: suleeeeeee :S" Na jó, ezt még lenyelem...
"Becenév: Vivyy" Megj.: Nem én Vivi... egy másik. És ő egyébként is vivipszilonipszilon...
" Egyetem/főiskola:Ht őőőő..majd..XD" Na álmodozol itten merészeket, hülyelyány!

Változatos beszélgetés részlet egy kép alatt, melyen tulajdonosa új hajjal pózol:
Babe 1:"csini!!!!"
Princess:"KÖssszzzyyyy!!!:):):)"
Babe 2:"téll jó.. :D"
Princess:"kösziikeee!!!!"
Babe 3:"Ténleg jó lett!!!"
Princess:"kösszyy!!!"
Többet nem írtak, ennyit termelt ki az IQ.

Szintén kép alól, egy agyégető csevej. A neveket megváltoztattam, egyébként egy az egyben másolva van. A princess feltett egy képet, amin a luw-jaival van...
Princess:Ngyon ♥♥♥szeretlek♥♥♥ titeket!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
♥♥♥♥♥♥LÁW♥♥♥♥♥♥Dóri♥♥♥♥♥♥LÁW♥♥♥♥♥♥
♥♥♥♥♥♥LÁW♥♥♥♥♥♥Irén♥♥♥♥♥♥LÁW♥♥♥♥♥♥
Pusszantás
Babe 1:ohh köszike h fel raktál!!!
mi is SZERETÜNK NAON!!
puszika love
Princess: Hát ti nem is hiányozhattok onnan ahol azok vannak fenn akiket szeretek<333333333333333>
♥♥♥♥♥♥
Babe 2: jaj ritám imádlak!!!pusyka
Princess: Én is imádlak Fannim

Kb. itt döntöttem úgy, hogy veszek egy vállról indítható rakétát...

Babe 1:nagyon kemény ((: szépiihm puszihm
Princess:Gyönyörűű!!(L)
Imádomm!!(L)(K)

Becenév válogatás:

ραяtуηуυѕzє
TIITTA PRINCESS (JELÖLHETSZ :) )

♥▀▄▀▄▀♥KisCsillag♥▀▄▀

♥•´¨*•.¸¸ ♥Rebcyh♥•´¨*•.¸¸ ♥

ahOgy teccik<3

♫♪FancSy♫♪Party

SCeNe KiD //ZaZuS, SüNi

Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ ∂σм¢у, Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ (Ezt egyébként ti ki tudjátok olvasni? Mert én nem XD)

·˙˙·٠•●яεŋcCci●•٠· ˙˙·

Egy fantasztikus bemutatkozás:¢ѕαк мєят:
►gιяℓ'ѕ σƒ тнє ρℓαувσумαηѕιση
►вαяáтσк.вυℓιк-éℓєтﻹ,
►ѕzáנƒéηу.нαנναѕαℓóм
►мѕηмѕη؟؟«««(у)
►ιαммσ∂єℓ_σнкєу:D
►ѕтíℓυѕ -.-'/єgуéηiѕég!
►ηємѕzєяєтℓєкנσ؟;´)
►мєкι мєят ιмá∂σмм
►ηуáááя.мιη∂öяöккé[к][ℓ]
►ωáѕáяℓáѕ %
►ρℓαувσуσѕ[ρ¢-м]
►ραятуηуυѕzє
►ιηкáввкσктéℓραяту;)
►ρℓázα_єωιкéνєℓ(:
ιѕмєяѕz؟_ηєм
єgуѕzєяű ηємιѕмєяѕz ηєм נєℓöℓѕz!

És még egy bemutatkozás:
·˙˙·٠•●I'๓ ·˙˙·٠•●яεŋcCci●•٠· ˙˙· Gιяℓ, ιŋ thε ๒αя๒ιε ωσяℓ∂!:* ●•٠·

\\\"๓ιωεℓ ŋőbőℓ ωαgyσk, ŋε๓ ๓σŋ∂σ๓ кι, α๓ιт αкαяσк; dε ƒεŋŋтαятσ๓ α jσgσт αяяα, нσgy нιszтιzzεк, нα ŋε๓ кαpσ๓ ๓εg!

----------εz ωαŋ-----------

Na jó, ez már tényleg no comment.... -.-"

Megállapítható persze, hogy az írásos sejpítés, az értelmetlenül beszúrt "h" betűk és a "csi" már-már képzővé emelkedő szócska fontos része a "Prinszessz" beszélgetésnek. A "hogy", "nagyon", "tényleg" és a "vagyok" véletlenül sem lehet kiírva. Szigorúan "h", "naon", "téll" és "vok". A "cupp, pusz,puszi,cuppa,pusza,puceee,pux" és hasonlók MINDIG kellenek a végére... És persze a "Szerizlek, láw, dhrághám, luwollak, babeeeem, <3,>♥, cuppom, imádollak". Mindenkinek érdekes neve van... például a "vivipszilonipszilon" "adreeee" (én azt hittem, ennek a becenévnek "i" a vége... a "kittipszilon, Katipszilon, Barbipszilon, Vipszilonkipszilon (Vyky XD)" és ehhez hasonló gyönyörködtetően skodálatos nevek.

Nos, mivel itt elkapott a hányógörcs, most csupán ennyivel kínozlak benneteket. Ha mazochista hajlamotok felébredt, akkor irány a myvip, van még pár ilyen rib.... Igazgyöngyöcske :)

Béke Belétek: Ama-chan

UI: Ez most olyan jól esett XD

Prinszesssz, áj láv jú!

2009-01-06T19:02:00.004+01:00

La Li Ho!

Na, most aztán termékeny lettem, mi? Hát egen,egen... visszajöttem a "hól of rezidensz"-be, és máris pezseg az élet. Kolisnak lenni alapjában jó dolog. De néha azért szívesen szétrúgnék egy-két hátsót. Például "Prinszessz"-ét. Azt nem mondom el, hogy kicsoda, mert paraj azért nem vagyok(annyira), de az utálatomat szeretném kiélni.

Nem tudom, gondolkodtatok-e már azon, hogy milyen lehet a picsa-pörkölt. Az íze nem is érdekel annyira, na de az elkészítés! Hmmm!

Végy egy darab "Prinszessz"-t
Vágd tarkón
Kötözd ki a két kezét és a lábát, majd a derekára kötött kötelentyű segítségével húzd egy kicsit a tengerszint fölé, hogy még utoljára "Felnézhess rá" mert ugye ez szíved vágya.
Ha ez megvan, kapcsolj be neki valami kultúrzenét. (Mozart, The Corrs, Weber, hasonlók) tuti agygörcsöt kap! Arra ügyelj, hogy esetleg egy rejtett Mp3-lejátszóval ne rendelkezzen! Még a végén bekapcsolja a saját zenéit! És az bizony felér egy nukleáris támadással. Bezony.
Nos, ezek után, jöhet a real élvezet.
Vágdoss bele pici nyílásokat, de szigorúan CUKEE pici nyílásokat.
Sózd be őket.
Ha magyarosan szeretsz kínozni embereket, akkor Erős Pistát is kenhetsz a nyílásokra, de a kurkumát már tényleg csak az ínyenceknek ajánlom!
Ezek után tömj a szájába egy jól fejlett gizmócsingot. (Meghatározás: a legundorítóbb dolog, ami a környezetedben megtalálható.)
Ha már ilyetén módon kidíszítetted őtet, trágya-arcpakolást alkalmazz, majd egy kis ázottkutya-parfümmel illatosítsd.

Hagyjuk állni két órát.
.................................
...................................
........................................

Oké, letelt. Ordít, tehát felébredt. Vágd tarkón megint.
Körömvágás helyett alkalmazz ujjvágást, baltával. Extrém esetekben a boka és csuklólevágás is engedélyezett, de akkor szégyelld el magad utána! Bizony...
Ha ez is megvan, rúgd gyomorba úgy négyszer-ötször, és ha még mindig nem jött ki az ebédje, akkor gyomormosás... Cillit Bang-gel.
Készíts elő egy MHLP-t (Mókus-Hugyos-LóPokróc) Fektesd rá a félhulla "Prinszessz"-t, majd csavard bele. Gigantikus méretű hústűvel szúrd át, majd (mivel a sütő kicsi neki) vesd a Vezúvba.
Ha még ezt is túlélte a rohadék, akkor marad a kérlelés, meg az észérvek. A jobb öklöd a kérlelés, a bal meg az észérvek.

Persze a recept sikeresen használható minden "Prinszessz" esetében, nem csak az én szívem gyöngyöző kacajhozójánál. Sok sikert, hulljon a férgese!

Béke Belétek: Ama-chan ^^

Az 1000 mérföldes út...

2009-01-05T19:02:00.006+01:00

La Li Ho!

Naaaaa? Hiányoztam? :D Elnézést attól a néhány szerencsétlentől, aki esetleg feltévedt errefelé új post reményében, kicsit hanyagoltam a dolgot, gondoltam az ünnepek alatt nem illő lerohasztani az emberek agyát. (Vagy agyhelyét...ki-ki döntse el melyik verzió tetszik neki:P)

Nos, peppeim, most egy fantasztikus utazásról fogok nektek regélni, s bizony már az elején leszögezem: Nálam nagyon LÚZER a világon nincsen... XD

Az egész szünet előtti hétvégén kezdődött... Apám (!!!!) megengedte, hogy már 25.-én lelépjek otthonról, méghozzá szívem jobb felső csücskéhez, A Reakcióképes Erdei Hosszúfülűhöz. Anyunak is szóltam,. azt mondta, oké. Ez már mondjuk gyanús volt... Lehúztam ugye még egy hetet a suliban (Inkább nem kommentálom az akkori idegállapotomat.) , majd hazamentem "karácsonyozni". Ez állt takarításból meg veszekedésből. Anyám ugyanis belekötött, hogy hogy képzelem én, hogy 25-én elmegyek, mert felborítom a család rendjét. "Hö?" -gondoltam " Nekünk olyan van? Azt hittem mi vagyunk maga a Káosz..." Ez egyébként így is van... Na mindegy. Kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) sz@r élmények után karácsony este jól bekajáltam. Még a sütiből sem tudtam enni a végére. Ez nagy szó. Ja, és apum főzött! (Nagyon jól főz, már ezért érdemes jóban lenni vele... meg mert ő dönti el egyenlőre, hogy mit tehetek meg XD) No, lényegtelen. Becsomagoltam, lefeküdtem aludni. Másnap reggel indulás. Oké... ruci, haj, kaja, kávé, nyugtató(Kurama-képek nézegetése), táska fel, gyerünk a buszhoz! Hoppá, nincs busz. Oké... Apum elindulás előtt 10 perccel még filozofálgatott, hogy megéri-e egyáltalán neki az, hogy kigyalogol velem a vasútállomásra és hozza a dög nehéz táskám. Végül meggyőztem, hogy megéri... Oké, vonatra fel, irány a keleti. Jött a kallernő. Mondom neki, szépen, tagoltan: Farmostól Pesten keresztül Szedresre egy diákjegy. Mint akinek a Windows-át letámadta 83 millió trójai, a nő fejére kiült a FATAL ERROR felirat, két perc múlva visszakérdez: Hova? Mondom neki, Szedres...mint a málnás, csak ez szedres. Ja, igen, tudja, ott Pécs mellett, az jó hosszú út lesz... Na, ne mondja... 2 év alatt rájöttem. Mindegy, kifizettem (bár kicsit drágábbnak tűnt, mint általában) és utaztam tovább.

Keletiben leszálltam, irány a metró. Vettem két jegyet, de amikor szét akartam őket szedni, az egyik keresztülszakadt. Ha ez nem lenne elég, a pénztárosnő kirikácsolt a mikrofonon, h "Na, akkor ez most kinek a hibája?!" Hát majdnem mondtam, h 'anyádé, baszki!' De gondoltam most inkább aranyos pici Amaru leszek, úgyhogy vettem egy nagy levegőt, és kértem egy másik jegyet... (+270 Ft)

Átmentem a Délibe. Két év alatt egy dolgot tanultam meg a leutazásommal kapcsolatban, hogy a déliben a "SárbogárdvesszőBaja" vonatra kell felszállni. A probléma az volt, hogy ilyet nem írtak ki. Oké, irány az információ. Ki volt írva rá, hogy "Mindjárt jövök, addig érdeklődjön az információnál. "
Hö, bakter, nem ott vagyok? Mindegy. Egy ablakkal odébb, már úgy volt kiírva, hogy érdeklődjek a pénztáruknál. Oké. 1-es pénztár: zárva. 2-es: szintén. 3-as: na haggyámá, persze, hogy ez is. 4-es Na hogy képzeled?! És így tovább. Végül a 9-es nyitva volt, de információt nem adtak, csak jegyet. Király. Na, szerencsére a leguccsó 19-es pénztár nyitva, kis "i" táblával. Mondtam a nőnek, h " Jó napot, Szedresbe szeretnék lejutni, gondolom a Pustaszabolcs-Duna (mittoménmárnememlékszem) vonattal kell, de nem tudom, van-e átszállás. Hogyan jutok le oda?" Válasz: "Ekkor és ekkor érsz Szedresbe." Lestem rendese... Mondtam, h oké, de én azt kérdezem, h hogyan? Ja, érti, x-edik megálló. Megkérdeztem harmadjára is, végre kinyögte, hogy szálljak le Pusztaszabolcson, majd Sárbogárdon.
Na végre... Gondoltam én, de még hátra volt a java. Kimentem megint az érkező-induló vonatok táblához. Ahogy ott ácsorogtam, megjelent egy nénike, rahedli cuccal. Ő is csak leste a táblát. Na, jött a visítás, hogy ő hogy jut le Dombóvárra, meg mittudomén, és az ő idejében bezzeg. (ahogy elnéztem az ő idejében még nem is volt vasút...) Mivel nagyon irritált, inkább elmentem a büféhez, és vettem kávét (cappuchino igazából, de innentől kávé, mert az rövidebb) mikor megfordultam, ott állt, és megkért, h vigyázzak a cuccaira, megkérdi, amit tudni akar az információnál. Mondtam, hogy a 19-es pénztárhoz menjen, a többi reménytelen. Visszajött. Fellélegeztem. Nem kellett volna... Közölte, hogy már a vonatot tudja, csak azt nem, hol kell átszállnia, kérdezzem már meg. Na jó, illedelmesek vagyunk az idősekkel, megkérdeztem neki. Nagy örömömre, kiderült , hogy egy vonattal megyünk, és ő tovább utazik, mint én. Tehát két és fél óra tömény L'amour a nénivel. Hmmm... Fincsi. Mondtam, hogy én most már megyek a vonatra. Ő is. De nehezek a táskái. (az enyémek is azok voltak! ) Na jó, adjon ide egyet. Vittem a táskát a vállamon, kezemben a kávé, hátizsák, és utazótáska a másik vállamon. Egyszerre a táskája pántja lecsúszott, a kávém meg kiömlött... a táskájára. Ő feljajdult, hogy " A táskám!" én meg: " A kávém!" aztán persze bocsánatot kértem, mondta, hogy nem baj. Felültünk, (mellém ült) Szemben a csávó kb. a tüdőmet is látta, úgy bámult mellkas tájékon. Integettem neki egyet, erre elfordult... 1 idegesítő tényező kilőve. Na de a néni.... egész úton dumált. Hogy ő "szalonkát" visz a lányának, meg hogy alig fértek be a bugyijai a táskába. Nagyon érdekelt, de tényleg... Aztán jött a skinhead kalauz. Nagy lazán odaadom a jegyet, ránéz, és megkérdezi: Te hová mész? Hát mondtam, hogy Szedresbe. Válasz: "Az jó, de ez a jegy egy teljesen más útvonalon Szentesre szól." Azt hittem lefejelem a nénit mérgemben... Szerencsére jófej manusz volt, megnézte a km-ert, és a szentes még több is volt (ezért volt drágább a jegy, rohadt élet!) , úgyhogy továbbengedett. Pusztaszabolcson leszálltunk, majd 20 percet vártunk a hidegben, mert késett a vonatunk. A kallernak persze mennie kellett tovább, úgyhogy odakiáltott, h "majd oldd meg valahogy!" Köszönjük, Séf bácsi, ez sokat segített...

Megjött a vonat. Felszálltunk, majd bejött a vagonba a kalauznő. Persze mindenki rögtön felé fordult, hisz teljes volt a káosz, de mielőtt bárki megszólalt volna, ő széttárta karjait, és közölte: "Nyugalom! Karácsony van!" XD
Ő is megnézte a km-ert, továbbengedett, és közölte, hogy ha a következő kaller nem enged tovább, mondjam meg neki, hogy keresse Kertinét, majd ő megmondja neki a magáét. Néztem rá, mint borjú az új kapura. "Tudod, mint a kertitörpe, csak én nem vagyok törpe" A mellkasomig ért... -.-" Kb. 3 megállóra voltunk Sárbogárdtól, mikor már ELVILEG el kellett volna onnan indulnunk a csatlakozással. Szerencsére Kertiné felhívta őket, így Rétszilason leállították a csatlakozásunkat, és ott felszállhattunk rá.

Persze a vonat ajtaja nem akart kinyílni. Odalépett egy muki, fogta és berúgta. Mondtam is neki: Régóta utazik erre ugye? Na, tippeljetek: Igen. XD Na, Halleliuah, vééégre, a fantasztikus nevű állomások (Cece, Vajta, és a kedvencem: Kölesd- Alsótengelic :LOL:) után Szedres következett. Na mármost Szedres az olyan, hogy van Szedres, és van az állomás. De egymást kanyarban nem érintik. Oda-vissza van egyetlen egy sín, meg egy valami, ami arra lenne hivatott, hogy az eső elől beállhass alá. Én nem mernék, mert tuti beomlik. Főképp, ha én állok alá. (Loser-effect.)
Na már most, mikor itt leszállok, Szívem Csücsökje, és a kedvenc második-családom (inkább másfeledik.) egy kényelmes kis kocsiban várnak engem, hogy "haza" vigyenek. na most nem voltak ott. A vonatról egyedül én szálltam le, a megálló totál kihalt, még a cowboy filmes kis ördögszekér nevezetű bokrot is láttam lelki szemeimmel tovasuhanni a képben. Két perc múlva megjelent egy fekete Merci, na mondom, végem... elvisznek, megerőszakolnak, és kilenc hónap múlva szülök Atomnyulnak egy néger gyereket... De nem, szerencsére a párom vigyorgott rám a kocsiból. És innentől máris jobb volt a kedvem. :)

Szóval így jutottam le, és így jöttem rá, hogy lúzer vagyok. Azóta ezt a sejtésemet többen megerősítették, heveny röhögő görcsök közepette. ( Amit persze a történet meghallgatása váltott ki.)

További szép napot, ha este olvassátok, akkor Dreamingoljatok húdebeautifulosat! :D

Béke Belétek: Ama-chan

If you need someone to love you, here I am...

2008-12-08T18:54:00.006+01:00

La Li Ho!

Ismét közelít a karácsony. Én már jó ideje lerendeztem az ajándék-vásárlósdit, mert ilyenkor már csak a giccsek, szőrös, csillogó, esetleg világító dolgok maradnak. Persze, nem mindenhol. Egy pici boltot találtam, elsőre olyan, mintha kacattal lenne tele, de nekem a tökély volt. Annyi különc embert ismerek, akiket könnyen boldoggá tehetek, de csak a nekik megfelelő ajándékkal. Legalábbis kiegészítésként. Természetesen kézzel készített apróságot is kapnak, mindenkinek szeretnék rajzolni. Sajnos a kézügyességem nem a legjobb. Rajzolni...hm...nem tudok, de úgy csinálok, mintha tudnék, és egész jó dolgok sülnek ki belőle.

Szeretek ajándékozni. Igaz, az előtte lévő agybajt, hogy "fú, ennek még nincs, neki is kéne, és jajj, neki vajon mit" nagyon utálom, de amikor már minden passzol, kész vagyok, este a puha takarón ücsörögve, a plüssnyulam társaságában becsomagolom őket, akkor nagyon jól érzem magam. Már látom magam előtt az arcukat. Semmit nem mondanak, csak rámmosolygnak. És ez az, ami bármiféle köszönömnél többet ér. Szeretem ha boldogok a körülöttem lévő emberek. Nem vagyok Teréz anya, de sokan neveztek el Kicsi Amaru-nak. És nem csak a magasságom miatt. Ha valaki sokszor ilyeneket mondd, hogy "Szeretném, hogy mosolyogj." meg "Tényleg jól érzed magad velem? De jó!" vagy hasonló, nem számításból, hanem belsőből eredő kedves dolgokat, és ráadásul még alacsony leányzó is, akkor valamiért, hajlamosak "pici, picur, hugi, cukor, kicsi, pindur" jelzőt tenni a neve elé, és csak mosolyogni rajta. Nem vesznek komolyan. Pedig én komolyan veszem őket. Időt szentelek arra, hogy csak egy pillanatra is, őszinte mosolyt lássak az arcukon. Ilyenkor úgy érzem, varázsoltam. Nem tudom magamat tündérként, vagy angyalként elképzelni (mert én ilyen formában tudom elképzelni a boldogságot adó teremtményeket) , de a varázslónő még egész jó. Szeretnék köpenyben odalépni minden ház el, és örök boldogságot teremtő varázsigét szórni a bent lakókra. Ez nem feltétlenül pénz, vagy karrier. Csak egy reggeli ölelés, mielőtt elindulnak, ki-ki a saját helyére, és boldog "szia" hazaérkezéskor, egy közös esti tévézés, egy tini, aki mer beszélgetni az apjával, egy doromboló kiscica, vagy egy tiszta tekintet.

Mikor ajándékozok, ez jár a fejemben. Mikor átadom az ajándékot, csak ennek töredékét érhetem el, de már azért a töredékért is megéri a munka. Megéri, mert ajándékozni annak szokás, aki fontos számunkra, és mi mást kívánhatnék leginkább, mint olyan embereket, akiknek az öröme, erőt és kitartás ad nekem, hogy legyűrjem a saját problémáim, amit lehet, hogy pont ők fognak elhessegetni, egy ajándékkal, egy köszönéssel, egy mosollyal, vagy az emlékükkel...

Kicsi Amaru

Végül, a dal, ami ezt a bejegyzést ihlette:

Leona Lewis: Here I am

This is a crazy world,
These can be lonely days,
It's hard to know who's on your side,
Most of the time,

Who can you really trust,
Who do you really know,
Is there anybody out there,
Who can make you feel less unknown,
Sometimes you just can't make it on your own,

If you need a place where you can run,
if you need a shoulder to cry on,
I'll always be your friend,
when you need some shelter from the rain,
when you need a healer for your pain,

I will be there time and time again;
When you need someone to love you,
Here I am....

If you have broken dreams,
Just lay them all on me,
I'll be the one who understands,
So take my hand,
If there is emptyness,
You know I'll do my best,
To fill you with up with all the love,
That I can show someone,
I promise you you'll never walk alone,

If you need a place where you can run,
If you need a shoulder to cry on,
Well I'll always be your friend,
When you need a shelter from the rain,
When you need a healer from the pain,

I will be there time and time again,
When you need someone to love you,
Here I am....

Everybody needs somebody who,
They can put there heart and soul into,

If you need a place where you can run,
If you need a shoulder to cry on,
Well I'll always be your friend,
When you need a shelter from the rain,
When you need a healer from the pain,

I will be there time and time again;
When you need someone to love you,
Here I am....

KATAlizátor :3

2008-12-01T18:54:00.003+01:00

La Li Ho!

Kati-hét... sokan azt sem tudják mi ez... Pedig ez AZ. A Kati-hét.... a mindenek mindene...überkirályf*szaállatmarhaság. A Vargában. A varga katalin - ti. - a gimi, ahol tanulok...khmm...tanítanak...inkábbb. Na, nálunk a gólya-hét, az kati-hét. Ilyenkor hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön a négy kilencedikes osztály -mind egy-egy nap- kampányolhat. Ez a kampány plakátokból, ötletekből (karaoke-tól kezdve, divatbemutatón át, a masszírozásig és a táskacipelésig bármi, amivel lefizethetnek minket, nagyokat) és a legfontosabb: kajáltatásból áll.
Persze a kilencedikesek nem a máltai szeretetszolgálat tagjai... azt akarják elérni, hogy a következő hétfőn rájuk szavazzunk. Na, idén aztán rendesen csökkent a színvonal... emlékszem, amikor hajdan *ohhhh* piciny elsősként, még éjfélkor sailor moon-os plakátot festegettem.... (Felirat: Szavazz a 9.A.-ra, különben a hold nevében megbüntetünk XD) és hasonlók.... tavaly egy trójás plakát volt átvariálva "This is Varga" felirattal. De volt még egy, amit nagyon szerettem: "Superman Chuck Norrisos pizsamában alszik, Chuck Norris pedig 9.d-sben. Szavazz a 9.d-re!" Persze ezek mind tavaly, vagy tavaly előtt voltak. Idén...pffff.... Minden tele volt újságokból kivágott képekkel, amit hanyagul rápacsáztak egy kartonlappal, és csúnya írásssal, alkoholos filccel ráfirkantották, hogy "szavazz xy-ra." Hát kösz... Esetleg szivecskés volt. Mondjuk, azért kivételek most is voltak. Az egyik osztály fellógatott egy tükörrel szemben egy kartonlapot, amit fej és kéz magasságban kivágtak, és ha az illető beillesztette az odavalót, akkor a feje felett korona, kezében országalma volt. "A 9. *nememlékszemmelyikosztály*-lyal te is király lehetsz!" Ez aranyos volt:) Meg persze Szikra-chanom Izékéje. Izéke egy összevarrot gombszemű babzsák figura. És nagyon édi. És persze fent volt a tanárin díszelgő plakáton.
Még az is dob a Kati-héten, hgy az osztályok minden nap másnak öltöznek be. Most a négy kategória: ufó, mesehős, fiú-lánynak;lány-fiúnak és a hippi volt. Nagyon jó volt, mikor hétfő reggel holt kómásan beszédelegtem a "Magaskilincses" Varga-ajtón és egy UFO nézett az arcomba, majd közölte: Szavazz a 9.A-ra.... Hát anyád XD Kora reggel ne zaklass Amarut, ha jót akarsz! na, amikor előkerültek a kajáltatás sütijei, akkor egészen kengesztelődtem... :P Kedden a D-sek kartondobozba bújt SpongyaBob fgurája köszöntött ugyanígy. Egész nap éreztem a vágyat: "Hadd rúgjam le a lépcsőn...csak egy kicsiiiiiiiit..." Szerdán aztán a C-sek bemondták a rádióba, hogy aki megtalálja a tesi terem mellett elrejtett három csoki egyikét, annak egész nap cipelik a táskáját. Tibi azt hazudta, hogy megtalálta, és tényleg vitték a táskáját XD És csütörtökön drága Szikra-chanom kampányolt az osztályával :) Karaoke-t rendeztek, és az igazgatóra mutogatva énekelték a Csókkirályt, amjd megénekeltették magát a "hedmáászter"-t is... :) Oszt. főnökük, Hegedűs Ibolya tantó néni egész nap "szavazz a b.-re" pólóban rohangált, és óra végén így engedett el minket: "Házit tudjátok, szavazzatok a c-re, mehettek." XD

Aztán ma, Hétfőn, megvolt a Kati-nap. Ilyenkor felköszöntik az iskolában tanuló Katalinokat, Katákat, és Katinkákat. (A vivieneket miért nem?! K*csögök.... >.< ) Aztán a kilencedikes osztályok előadnak- egy-egy műsort. Általában marha humoros (próbál lenni), tökéletesen tudják (elb*szni) a szöveget, és (húeztderohadtulunommár) MINDIG táncolnak. Hip-hopot. Ami jó lenne, csak már unalmas. De például a ómeó és Júlia humoros átköltése nagyon tetszett! :) Szóval vannak azért jó dolgok itten :) Aztán elbúcsúztak a végzősöktől egy képvetítéssel és videófelvételekkel. Egyik videó: Riporter: Miért szeretsz vargás lenni? Végzős csaj: Mert sok a lépcső, és minden emeleten van WC. Konkrét, nem? Ezek egyébként fontos tényezők. Nincs is suli rahedli lépcső nélkül. Már az általános iskolám is emletes volt, de most, ez a három emelet...nyammmmm...egyszerűen isteni...főképp, hogy az osztálytermem a tetőtérben van...fincsiiiii. Jah, és.... Az egész műsor után, drága-imádott-tisztelt-hőn_visszavárt (ó, hogy a nyű állna belé, mikor ilyeneket talál ki, mint ez volt...) Black Princess-ünk megkért minket, hogy segítsnk neki átvinni a műv.házból a Vargába a tablójukat.... ami üveg...és az egyik üveglap már el volt törve....Mondjuk úgy, hogy khmmmmm "extrém" látványt nyújtottunk. Ízelítő a cipelés alatti hanganyagból:

Lerohad a karom!
Black, csezdmeg, hogy jutott ez eszedbe?
Vigyázz baszki, dől ez a xar!
Csókolom, néni, ne bambuljon!
Nem érzem az ujjaim.
Messze még a varga?
Hú,bakter, még be kéne menni az ajtón!
Vigyázz, faág!
Upsz, nem én voltam....

És végül:

Na végre, basszuskulcs! XD

Egyébként itt volt Olin-anyum is :3 És tényleg jól áll neki, hogy szoknyát hordd. Bár azon kiakadtam, hogy mindenkit meg aakrt puszilgatni, "jajj de kis édes" felordítással... PedoBear kicsit beüt nála XD És vigyázzatok, mert én az ő nevelése vagyok.... whehehee...

Ja, és Black Princess! Nem műxi,ka Sailor Moon-os óra! (még mielőtt ezt mondanád: tettem bee elemet XD) én már akarom, hogy ordítozzon reggel! Gaby gyűlölni fogja, és én kínozni akarom! Naaaaaaa.....

Ennyi mára, Ama-chan voltam, Béke Belétek! ^^

Ez egy jó hely! (Road)

2008-11-30T14:33:00.005+01:00

La Li Ho!

Szögezzük le előre: UTÁLOM A SÖRT! *huhh, ezt jól esett leírni XD*

Khm...na szóval... Az egész teljesen normális szombatnak indult... Hamupipi (Amarukácska) szokás szerint takarított. Apuci meg figyelte a fotelból. Már épp elfogadtam, hogy ez a hétvége is jó szar lesz, amikor megcsörrent a telefonom. A volt osztálytársnőm, (és mellékesen egyik legjobb barátnőm a mai napig) Anett hívott. Azt kérdezte, jó-e nekem a ma este. Megérdeklődtem jóapámtól, hogy ráérek-e... válasz: "mit érdekel az engem...." oké, menetm anyuhoz. Persze anya elengedett. Na de hova? Ezt én sem tudtam, hogy kérdőre vontam drága barátném... Hát persze, hogy egy rock-koncert :D

Az együttes asszem Trash Inside volt... Nem értettem rendesen, mikor mondták, hogy kik ők. Jó számaik voltak, bár a szövegből mindig kb,. annyit értettem, hogy "hrrrmooobruááááhhjjeaahhhh kriskhhh#˙˘~$đ÷ !+%?#" És hasonló szépek... Pedig valamiről nagyon hadováltak angolul, csak én nem erőltettem meg magam túlságosan. Egyébként is majd kiszakadt a dobhártyám. Csodálom, hogy az ablakok bírták, mert ahogy a falnak támaszkodtam, éreztem., hogy a fal remeg, mint állat.

Fél kilencre érkeztünk meg, a zenekar még állítgatta a hangszereket, de A. már félrészeg volt XD Megkaptuk a kezünkre a jelet, hogy kifizettük a beugrót, és rögtön kerestem HorrorNikit, hogy merre van. Hát a drágám ott csücsült az asztalon. Odamentünk hozzá, szia,mizu stb. Aztán bementünk. Az együttes nem húzta sokáig az időt, elkezdték tépni a gitárokat, a dob kapott rendesen, az énekes meg szerintem ma délig nem tudott megszólalni. A. már az első számnál rázta a fejét, mint egy emberállat, aztán feérúgta a békésen álldogáló barátait, akik persze viszonozták eme kedves gesztust... Akkora pogó lett, mint nyolc másik. Persze HorrorNiki rögtön ment :P Mi Anettal letelepedtünk a földre, nekidőltünk a radiátornak, és néztük őket. Anett itta a sört, én meg csak röhögtem... Ez a pogó komolyan mulatságos dolog. Mondjuk, azért normálisan csinálták. Ha valaki földre került, ketten azonnal felhúzták, így egyetlen sérülés sem lett. A bagázs felét ismertem. K.-val régen jóban is voltam, aztán hirtelen nem szóltunk egymáshoz. P., a volt osztálytársam hulla részegen tántorgott egy Pepsi-s üveggel, ami folyamatosan újratöltődött, de nem kólával... Ahogy ott ücsörögtem, a radiátornak döntött háttal és fejjel, kezeim az enyhén felhúzott térdemen, előttem egy rakás marha, és üvölt a rock, úgy éreztem, most jó lenne elszívni egy cigit. Nem a nikotin miatt, hanem a mozdulat miatt. Nyáron kipróbáltam a vízipipát, és tényleg nyugtató az a mozdulat, ahogy az ember kifújja a füstöt, és azt nézi, ahogy szétoszlik. Ha betöltöm a 18-at, veszek egy vízipipát. Már pont eszembe jutott egy tök jó novella, amikor Anett kitalálta, hoz még egy sört. (Az előzőből egy negyed pohárnyit megitatott velem is... Rém rossz volt, de azért megittam.) Megegyeztünk, hogy inkább átugrunk a pizzériába, valami nekem való piáért. A Bacardi Brezer mellett döntöttünk. (5% -os alkoholtartalommal, inkább üdítő, mintsem alkohol...) Felbontattuk, és elindultunk vissza. Nekem egy fekete, Penge-szerű kabátom van, aminek a zsebe ki van szakadva, szal az egész kabátot tele tudom pakolni. Anett szólt, h tegyem már el a Bacardit, mert lehet, hogy rossz szemmel néznek ránk, ha kintről hozunk be piát. Beraktam a zsebembe, erre Anett: "De ugye fogod?" Hát majd bepisiltem a röhögéstől. Nem bazdmeg, elengedtem, hadd ömöljön a kabátomba.... Anett is rájött már a tekintetemből is, hogy marhaságot kérdezett, és szintén sikító röhögésben tört ki. Visszamentünk, és letelepedtünk a helyünkre. Anett kétpercenként hívott el WC-re... Ugye, aki sört iszik, többet pisil, mint egy kóborkutya :P Aztán egyszercsak, K., akiről azt hittem, már utál, odajött hozzánk, és behúzott minket "táncolni". Kör alakba álltunk, és egymás vállába karolva mentünk körbe-körbe. Időnként lefejeltük egymást, vagy a lábamat taposták szét (én egy gyomorba könyökléssel jutalmaztam a dolgot) de jó volt :) Aztán Anettal éreztük a pogó-vágyat.. Na de mi aztán olyan törpék vagyunk, két perc alatt felrúgtak volna minket, így inkább felkaptam Anettot a hátamra, és így nyomultunk. Ő lökött, én rúgtam :D Aztán HorrorNikivel őrjöngtünk egyet a nagy kedvencre (Road-Nem kell más). Így sem volt hangom (enyhe torokgyuszkó) na de most aztán! Utána keringőztünk egyet... Kárpátiára XD Egy srác odament a haverunkhoz, és megjegyezte: "Jók a csajok..." Biztos a felsőnkre gondolt, csak nem merte elkérni :LOL: Utána kimentem a friss levegőre, és felhívtam szívem csücsökjét. Megbeszéltem vele, hogy mennyire nagy marhák vannak a Földön, de aztán inkább visszamentem, mert egy kissé fura alak jött ki mellém. XD Odabent ekkor (éjfél magassága) már rendesen letompultak az emberek... Hajnali egy körül már félálomban ücsörögtem. Azt álmodtam, hogy otthon vagyok a nappalinkban, a kályha mellett, és anya áll előttem, és dumál hozzám. Aztán lassan elkedztem felébredni. Még mindig a nappalinkat láttam, de A. pogózott benne... Gondoltam is: "Mi a picsa?! A. a nappalinkban pogózik ott, ahol előtte Anya állt, és Anett hangján dumál hozzám. Aztán lassan eltűnt a nappali, és rájöttem, hogy a műv. házban vok, és nem a kályha, hanem a radiátor melegített. Hú bakter -gondoltam- nem kéne szunyálni XD Kimentünk wc-re... (megint) Anett elfoglalta a nőit, a férfit meg egy másik csaj. Ekkor berobbant a fiú-wc-s barátnője, kinyitotta az ajtót, ahol barátnője trónolt, és ráüvöltött (félig beborulva), hogy "Itt a sütiiiiiiiiiiii!" Kimenekültünk. XD Később ismét elmentünk az illemhelyre. Bekopogtam a lány-részbe, semmi válasz. Az ajtó is résnyire nyitva volt, gondoltam nincs bent senki. Hát jól benéztem. Egy csávó épp könnyített az agyvizén XD Úgy kirohantam, mint akinek rakétát dugtak a fenekébe. Lassan aztán két óra lett, a villanyokat felkapcsolták, mi pedig hazajöttünk. Beosontam a házba, átöltöztem pizsibe, és beájultam az ágyba. Fél 11-ig szunyáltam. XD És ahogy a Road is üvöltötte a hangfalból: "Ez egy jó hely, én mondtam, s máris jobban pezseg a vérem, szomjam kell, hogy oltsam, önts, ha nem is kérem!"

Ama-chan voltam, Béke Belétek!

Floorball, let's kick some ass!

2008-11-26T19:12:00.003+01:00

La Li Ho!

Ma dupla tesim volt.... Először egy szadista tanárnő (Csábi-bébi) bemelegített minket. Na neeeem... inkább megkínzott. Nem tudom, volt-e már olyan érzésetek, hogy a vádlitok kb. felugrott a fületekbe, mert ott talán kevesebbet kell mozognia.... Nekem most volt. Annyira fájt mindenem, hogy szívesebben maradtam volna a matekomon (!) mint hogy bemenjek erre a retek órára....

Először is, szétszórtan helyezkedjünk el... Halkan megjegyezném, hogy egy osztályteremnyi torna termünk van, mi 25-en vagyunk, és még hozzánk adták a 9.C lányait, akik szintén kb. ennyien vannak. Maradjunk annyiban, hogy extrém helyzet állt elő. Vagy az orromba nyúltak fel könyékig, vagy a vesémbe térdeltek, d egy biztos: ember épen ott nem maradt. Mikor az egyik csontlábú fitness-lady már nyolcvanhatodjára próbálta egy laza köröm-csapással levágni a nyakam, elhatároztam, hogy ezért a tanárnő még bűnhődni fog. Na de nem akárhogy!

Bekapcsolok egy Tokio Hotel számot (na erre fitnesseljé, he! XD)
Bevezetek a terembe 400 lajhárt
Hozzájuk csapok 80 dagadt Britney Spears-t (persze hajvágót mellékelek...)
Megkavarom az egészet némi gerinc sérvvel
És végül izzadtan, büdösen tálalom a kedves tanári karnak. :)

Miután bemelegítettünk, jött a futás...körbe-körbe. Megjegyzenm, hogy a terem közepén, keresztbe ki van feszítve egy háló a röplabdához. Na az alatt ugye át kell bújni. Tanárnő meg kitalálta, hogy sípszóra forduljunk meg, és az ellenkező irányba fussunk. Persze, mindez akkor ötlött áldott fejbe, mikor a hálónál votam, úgyhogy kb. 30-szor hajolgattam amiatt a retek háló miatt. DE! Ez is véget ért... Kimentünk szenvedni a kondiba. Erősítettünk hasra, hátra, lábra, fenékre. Gondolkodtam rajta, hogy felajánlom tanárnőnek, hogy egy ötösért én hónaljra is erősítek, ha kell. Rossz kedve volt. Inkább nem próbálkoztam XD
Aztán jött az egész tesi-óra megkoronázása, a Floorbal. Olyan mint a hoki, csak még nagyobb marhaság. Kapsz egy ütőt, és rohangálsz egy teniszlabda méretű fehér, lyukacsos, girnyó gömb után... No, de sebaj, Amarukácska lőtt két gólt, vagy mi a francot. Inkább mi a francot.... Szétverték a lábam... nem mintha labdának nézne ki a lábam (annyira azért nincsenek rossz virgácsaim..XD) , szimpla tahóságból. A kaput még véletlenül sem közelítettük meg, mindenki olyan mérges volt arra a szerencsétlen ablakra, hogy csak úgy csattogott. Nekem párszor az ütő is eltűnt a kezemből.... az osztálytársnőm hátában landolt.... XD De nem gond, felszedtem! Aztán megint elvesztetem XD Átrepült a termen... jóvanna, kicsit energikusan ütöttem a labdába XD

Persze ennek az egésznek haszna is volt.... Nem, nem az, hogy jól nézünk ki... azért csodára még a Varga Gimi tanárai se képesek. Viszont! Olllllyan rettentően büdösek voltunk, hogy a 24-es buszon rögtön volt helyünk, mert mindenki eltűnt mellőlünk egy olyan 3 m-es körzetben :D

Na, ennyit mára.
Ama-chan voltam, béke belétek! :)

Csokival és barátokkal szép az élet :)

2008-11-24T19:48:00.003+01:00

La Li Ho!

Magam sem tudom, hogy csináltam, de jó a hangulatom. Gondoltam, írok már egy optimista bejegyzést is. Egyrészt azért, mert visszaolvasva a blogomat, rájöttem, hogy milyen szánalmasan sajnáltattam önmagam, másrészt meg, mert: *dobpergés, feszült csend, ééééés:* ÖTÖS LETT A MATEK TZ-M!!!!!! Öhöhöhöööötööhööösss!!! Nekem! Matekból! Oh, my fuckin' God! (Megj.: God=Kurama...) Ráadásul a "szinusz-koszinusz-tangens-kotangens-anyádens-megcseszens"-ből..... Ez csoda.
A barátnőm egyébként csinált rólam egy tök király képet.

Katt rá, ha érdekel.

Szerintem HorrorNiki (aki készítette) naaaaaaagyon ügyes. Legalábbis hozzám képest. Úgyhogy, ha meglesz a letytotyom (nagybátyámtól kapom, imádom is eléggé :D) akkor feltesz rá nekem azt a "húdenagyonkirályésbonyolult" programot, amivel ő varázsol, és megtanít használni.
Jah, és ma degeszre ettem magam... mivel elkezdődött a Kati-hét... az elsős osztályok próbálnak minket lesütizni, hogy rájuk szavazzunk. Persze én nem állok ellen, hősies küzdelemmel ugyan, de feláldozom magam a jóért, és elpusztítom a kókuszgolyónak álcázott kalóriabombákat., amik szerencsétlen Műpicsa osztálytársnőimet kívánják megtámadni! :D

Egyébként, szeretném megemlíteni, hogy jelenleg érzelmi roncs lennék, ha nem lennének olyan emberek körülöttem, mint Black Princess, aki elnevezett Musunak, mert kicsi vagyok, vörös, hülye és állítólag jó a dumám és akivel annyira jó Suligála fellépésünk volt. itt szeretném üzenni, hogy még mindig tudom a koreográfiát! :) ....

Olin, aki lányának fogadott, és két év kőkemény kiképzéssel elérte, hogy nélküle is úgy-ahogy boldoguljak a koliban és a gimiben, és elsírta magát mikor búcsúztatóként kornyikáltam neki, és megtanított oldalra fordított fejre szép szemet rajzolni...

Zéta, aki annyira felnőtt, hogy mindig összekaparom magam, ha meglátom hogy ír...

Bütyök, akinek mindig Hugi vagyok, akármilyen marhaságokat hordok össze...

Atomnyul... Szikra...HorrorNiki...Gorgar... Egy leányzó, aki olvas is, és msn-en is lelkisegély-szolgálatot nyújt, és persze a párja... egy kezdő hippi és haladó hableány...és még nagyon sokan, akik megérdemelnék, hogy leírjam őket, de tulajdonképpen, így is tudják, hogy fontosak.
És ha belegondolok, nem is volt érdemes annyit hisztiznem, mert azt hiszem, csak akkor kéne kétségbeesnem, ha velük elrontanék valamit... De amíg ezt leaglább nem rontom el, addig azt hiszem, nyugodtan mehetek több kört a 24-es busszal, és nyugodtan bambulhatom a veszekedő embereket, bekapcsolhatom a mp4-emen Leona Lewis-t, és mosolyoghatok egy jót ezen a zsák zsibongó hangyán, akik úgy marják egymást, mintha nem jutna mindnek elegendő morzsa.

És a legviccesebb, hogy néha úgy elhagyom magam, hogy én is belekezdek ebbe az értelmetlen veszekedésbe.

De ma nem! Mert ma ÖTÖST kaptam matekbóóóóóóól! *yeahhhhh*

Ama-chan voltam, Béke Belétek!

UI.: A fehér csokis Sport szelet XXL iszonyú finom.... (L)

Vigyázat! Bunkó vagyok!

2008-11-21T14:55:00.003+01:00

La Li Ho!

Először is tisztázzuk: nagyon fel vagyok pörögve...de nem jókedvemben.
Hirtelen kedvem támadt mindenkit elküldeni a búsba... Akit meg nem, annak elemzni, hogy a többit hogyan és miért.

Néha magam is meglepődök, hogy mekkora gyökereket ismerek. És még meglepőbb, hogy nem tudom róluk, hogy azok! Áttaposnak rajad? Mit számít! Megbántottak? Oszt'? Sírtál miattuk? Egyéni szoc.probléma! Esetleg megmondod nekik, hogy hülyék? Hát mit képzelsz te magadról?!

Na, ennyiben tudnám röviden megfogalmazni a hangulatom. Jöjjön bővebben:

Na ugye vannak a férgek.... Ők azok, akik fikáznak valamit, aztán ők ugyanazt megcsinálják...de addigra persze az már tök jó dolog lesz hirtelen! Rejtélyes, nem? Hogy változnak az emberek egy este alatt! Nem tetszik? Hát mert bekövesedett őstulok vagy! (Én is...)

Vannak a rohadékok... Ők addig játszadoznak az emberekkel, meg a barátságokkal, amíg megszerzik, aki neki kell, aztán azt is megszívatja. Ja, hogy a te barátodat szedte el? Hát, szívás...

Vannak a ribancok... nekik sose jó, amilyen Te vagy. Ha mégis veszel valami márkásat, akkor rávágják, hogy hát, tegnap óta a másik márka a menő. Ha egyéniség vagy, akkor meg aztán menekülj! Kirázza őket a hideg még a lehetőségtől is, hogy valakinek saját gondolatai legyenek! Hogy képzeled, hogy gondolkodsz?! Csináltass mű "cickót", és takaroggyá miniszoknyát venni! És mindig úgy köszönj el, hogy "Puszi,szeri, láw!" Ja, és a három puszi is szériatartozék....

Jöhetnek a pózerek... Fúúú, ez egy ritka undorító népség! Vannak a ribancok, akik az összes képen kitolják a feneküket, vagy a leszállópályát mutogatják mellkastájékon, és persze a kedvenceim, a világfájdalom-pózerek... Mert ők szegénykék, annyira rosszul élnek a koponyás-kockás Mayo Chix felsőjükben, és a fekete Converse-dorkóban! Brühühü.... Anyuci nem 5000-et adott egy napra hanem 4-et? Váhh, ez borzalom, hát ezért eret kell vágni! Mert ők ugye úúúgy megmutatják a világnak a szájpiercinggel meg a webcammal.... Na haggyukmá...
A kedvencem, amikor a pózer egyben féreg is, kiírja, hogy gyűlöli a pózereket, a képtárban meg ott vannak a tükörben-fényképezem-magam, a -felülről-fényképezem-magam-és-nagyon-szomorúan-nézek-a-kamerába képek, meg a -jujj-de-cukee-hogy-szívecskét-mutatok-a-kezemmel képek.

És a legrosszabb, hogy ha te nem ilyen vagy, és sikerül további "nemilyeneket" találni, akkor sem nyugodhatsz meg. Mivel mindegyik típusban ott van a "rohadék" alfaj, és bármikor behülyítheti bármelyik barátnődet. Szóval, ha azt akarod, hogy nyugtod legyen, akkor legyél süket és vak, és sose mozdulj ki otthonról, mert ezek mindenhol ott vannak, és tönkreteszik a legjobb napokat is!

Nem tetszik a véleményem? Így jártál...Nem érdekel, mert én meg paraszt vagyok. :D

Ama-chan ^^

Prog. hétvége :3

2008-11-19T11:34:00.004+01:00

La Li Ho!

Noshátugyebártudniilikazthogyhát.... (ez vicces... XD)
Prog. hétvégém volt. Ez csupán annyit jelent, hogy nem jöhetek haza hétvégére a koliból, mert kirándulni megyünk az osztállyal. Egy évben kilenc ilyen hétvége van, és az egészért kanyit se kell fizetnem. Királyság. :D

Mint minden esetben, most is elfelejtettem előző este összepakolni a cuccaim. A busz 3-kor indult a koli elől, mi meg fél 3 után estünk be, és ugye én mint a mérgezett mókus rohangáltam fel alá, hol samponnal, hol ruhával, hol fésűvel a kezemben, gondolkodva (és szitkozódva, mikor felborultam valamiben), hogy mit is hagyok ott Szolnokon, ami tutira kéne. Hát, első körben összepakoltam minden fontosat, mire Franyó megjelent, hogy ezt-meg-ezt is tegyem már be... Jó, cipzár ki, berak, cipzár vissza. Mehetünk...mehetnénk. De megjelenik Dia, hogy tegyem már be a Loveless dvd-t, mert hátha tudjuk nézni. Oké, cipzár ki, yaoi-anime be, cipzár vissza. Mehetünk. Mehetnénk. De Ama-chan elfelejtette betenni a papucsát. Oké, cipzár ki, papucs be, cipzár vissza. Ismét elindulunk, már az ajtót zárjuk,mikor rájövök, hogy bent maradt a kispárnám (Húgomtól kaptam karácsonyra, Garfieldos,mert Garfield-fan vagyok. Hasonló nézeteim vannak a Hétfőről, mint neki...), és a plüss-nyuszim. Oké, szobatársnőim már karóba akarnak húzni, de nem baj, én bátor vagyok, és visszamegyek értük. Jó, végre lejutunk a buszra. Helyem is van, nem elöl, nem hátul, középen, ahogy szeretem. (Elöl a tanárok miatt nem jó, hátul meg a műpicsák visítoznak egész úton.) Persze, fent maradt a chips... Az kéne a többieknek is, úgyhogy Franyó azt füllenti, hogy fentmaradt a diákja, és felrohan érte. Mire visszajön, Betti rádöbben, hogy ő viszont tényleg a személyijét hagyta fenn. Felmegy, mi meg elindulunk XD Úgy futott utánunk :LOL: Eléggé vicces volt. Na, mindegy, végre elindulunk. *Igen, itt lehet tapsolni.*

Útközben kialakul egy háború, ugyanis a hátsó banda olvasni akar, és követeli a lámpát, az értelmesebbje (pl. én.. /EGOOOOOOO/) meg aludni, és a hátunk közepére nem kell a fényáradat! Mikor elkezdtek vinnyogni, én egyetlen velős mondattal ismertettem az álláspontom: "Megmondanátok, hogy mi a francért csináltok úgy, mintha tudnátok olvasni?!" Az osztály kb. három falun keresztül veszekedett, majd megállapodtunk, hogy egy órára felkapcsolják, aztán lekapcsolják Debrecenig. Kínomban én is inkább elkezdtem olvasni. Jó kis könyv volt. (Böszörményi Gyula: 9...8...7...) Egy kitalált világban kezdődik, de úgy van beállítva, mintha ez lenne a valóság, aztán két fejezettel a könyv vége előtt, kiderül, hogy a főszereplőnő igazából őrült, és ezt a világot ő csak képzelte. Hát, itt kb. lefejeltem az előttem lévő ülést, mert teljesen bevettem már, hogy az a világ a valóság. Jól pofára ejtettek, és ha ez nem lenne elég, mire elfogadjuk, hogy hülyére vettek, az utolsó oldalon megjelenik az állítólag "agyturkász" Salamon doki, (aki a képzelt világban tanár) és közli, hogy reméli, hogy a hősnő, emlékszik az eddigi világra, mert az volt a valóság, csak mindenkinek törölték az elméjéből, de néhány "látó" emberre, a gruftikra, mint Salamon meg a főhősnő, Lilith, ez nem hat. Hát mondom, kész XD És itt van vége, hogy a főhősnő ismét látja a démonokat. Szal majd lesz folytatás. Az elején tök uncsinak tartottam, de megérte elolvasni. Öt perc alatt ennyiszer még sosem vágták át a fejem. x.x

Na, megáll a busz, leszállás! Irány a debreceni egyetem könyvtára. Imádom a könyvtárakat. Főképp, ha régi könyvek is vannak, és itt aztán volt bőven. Aztán találtam három japán történelmi könyvet, és benne voltak a kabuki-színházak is! :) Nagyon élveztem. :)
Ezután elmentünk a szállásra. Diával letámadtuk a nénit, aki fogadott minket, hogy lehet-e valahol DVD-t nézni. Lehetett. :D Na, akkor támadás: átkötögettük a dvd-t (mert az egyik nem volt jó), és betettük a Loveless-t.... Na mármost, egy rövid leírás: A loveless egy yaoi anime, azaz fiúk szerelméről szól... magyarul: buzik. Na. Ez nem is lenne gond, mert szerencsére ebben az animében semmi csúnyát nem mutatnak, a történet meg aranyos, szóval jó volt, igaz a csók-jeleneteknél hétrét görnyedtünk a hányástól. XD De persze a férfi tanár, aki velünk jött (egy nagyon kedves idős bácsi) unatkozott, és nézni akarta velünk.... Na, gondoltuk is Diával, hogy most aztán "szarban a haza"! Mire burkoltan rávettük, hogy ne akarja már nézni XD Szép meló volt. Megjegyzem, egy református kolléigumban voltunk... Néztem is a házirendet, délután "szellemi foglalkozások,imaterem" este, lefekvés előtt "esti rádiós áhitat" minden szobában volt egy kereszt a falon, és mindenhol szentek képei lógtak. Fojtogatva éreztem magam XD

Másnap állatkertbe mentünk, pingvineket, fehér tigrist, zsiráfot néztünk. A fókashow volt a legjobb, halálra nevettem magam. Volt egy majom, Tódornak hívták. Felkapszkodott a kerítésre, és köszönésképpen a lábunk elé pisilt.... -.-" És fogtam kígyót a kezemben! Jujj, de fura volt XD Az egész teste megfeszül, amint megmozdul. Az az izé egy izomkupac. És nagyon fura a "bőre".
Még ezen a napon ellátogattunk a máriapócsi görög-katolikus templomba, ahol kétszer is "csoda" történt. Egy Mária-ikon könnyezett. Ott volt a kép, meséltek róla mindenféle csodát, de bevallom őszintén, én nem hittem el egy szót sem belőle. De legalább voltam egy kriptában. Még élve. XD Egyébként szerintem undorító,amikor egy kiránduló osztály becsődül egy templomba. Az nem turisztikai látvány... Hanem egyesek szent helye. Jó,nekem nem, de azért nem szívesen megyek be úgy, hogy tudom, hogy engem ez nem érdekel.
Meglátogattunk egy múzeumot is. Általában szeretem őket, de ez ritka rossz volt. Nem is írok róla.

Éééés, vasárnap, végre elmentünk lovagolni! Naaaagyon jó volt. Szépek voltak a lovak, rendes volt a csajszi, aki tanított, tök jól elbeszélgettünk, és megtanultam ügetni. Aztán ettünk egy remek kenyérlángost, és visszavettük az irányt Szolnokra. Sajnos hazafelé hőemelkedésem lett, és már nagyon fájt a torkom, de azért ez a hétvégét még nem tudta elrontani. Az már inkább, hogy a Diával való animézésen kívül végig egyedül kullogtam mindenhová. (Az előző bejegyzésben említette okok miatt, plussz úgy tűnik, a barátnőmnek már nem vagyok eléggé "érdekes". :S) Olykor beszélgettem Fecóval, ez igaz, de azért legtöbbször csak olvstam, vagy bambultam ki a fejemből. De ez mindig így van. A prog. hétvégék folyton felérnek egy brazil szappanoperával. Néhányan összejönnek, a legtöbben megcsalják a párjukat, barátságok alakulnak ki, vagy mennek tönkre, Balázs összehányja magát és mindig kiosztanak pár csoportvezetői figyelmeztetést. XD

Ennyit mára, béke belétek!

Amaru-chan ^^

Stréber vagyok?!

2008-11-11T20:10:00.004+01:00

La Li Ho!

Mostanság egyre többen megvádolnak, hogy kockafej lettem. És miért?! Mert tanultam a matekdogára. Jó, tényleg kezdd futni a szekér. D miért fáj a "barátnőimnek" az, hogy ötösöket kapok? Miért jó nekik az, hogy ha nem tanulok, és rossz jegyeket szerzek? Ennyire kell valaki, aki mindig alattuk lehet tudásban? És miért én legyek az? Nem akarok többé azon röhögni velük, hogy melyikünknek lett nagyobb egyes a dogája! Ötösöket akarok! És meg is szerztem őket... Földrajzból, matekból é biológiából is... és nagyon jól esik tudni, hogy én készültem. De az nagyon rossz, amikor a fejemhez vágják, hogy stréber. Múltkor nem tudtam énekelni a különórámon. Ezt tudják. Azóta folyton azt elemzik, hogy őket mennyire megdícsérte a tanár. Már néha sírhatnékom van tőlük. És még megkérdezik, hogy "miért nem szólalsz meg? mondj valamit!" Hát köszi...
Múlt héten a matek tz előtt volt egy lyukas órám... Ferivel a táblánál gyakoroltunk, hogy biztos mindent tudok-e. Erre az egyik állítólagos barátnőm megjegyezte: "jajjmá, mit játszod magad azért, mert kaptál múltkor egy ötöst?" Megjegyzem, a matek nem az erősségem. Nagyon sokat tanultam azért a kis doga ötösért.
Nem értem miért ilyenek, ha egyszer a barátjuk vagyok. Nem értem, miért jó az, hogy beszólnak. Miért jó elrontani a napom?!

Tényleg kezdem megutálni őket...

Négy szemmel szebb az élet......???

2008-11-07T21:41:00.003+01:00

La Li Ho!

Szemüveges lettem. Már hetedik óta húzom-halasztom a dolgot, de mostmár muszály, mert fényérzékeny vagyok. Igazából nem zavarna, ha nem lenne ennyi gondom vele. Reggel sosem tudom, hol van... Mikor iszom a meleg kakaót, bepárásodik, ráadásul ma mikor elköszöntem a barátnőimtől a koliban, mindenki belefejelte a képembe a keretemet. XD Tanulság: puszizkodáshoz vedd le a szemüveged!

Tibi, az osztálytársam, közölte velem, hogy ha beszélgetni akarok vele, akkor vegyem le a kukkert, mert úgy nézek, ki, mintha okos lennék, ő meg okosokkal nem beszél. XD Ráadásul pont most kaptam matek ötöst, és kivételesen elkezdtem tanulni. Csilla rögtön megállapította, hogy stréber lettem... kötelességből, mert szerinte aki szemüveges, az stréber. XD

Egyébként vannak nagy előnyei is a szemüvegnek! Eltakarja a karikákat a szem alatt, és rengeteg menő mozdulat társul hozzá! Például lenézően kinézni mögűle, vagy full-intellugensen feljebb tolni az orron, vagy elgondolkodva igazgatni.... Frankón mondom, leköt egy egész délutánra XD

Ja, és az enyém nagyít mindent.... annyit tudok azon nevetni, amikor valaki túl közel áll hozzám, és a feje kilóg a lencsém hatóköréből, ennek köszönhetően a feje teteje normál méretű, de az állát már nagyítja a lencse... Ritka vicces!

Na, csak ennyit mára... Álmos vagyok, és Nyusziznom kell msn-en :) Béke Belétek!