LOL

La Li Ho!

Nos, peppeim, meg kell osztanom veletek egy hírt: olyan a hajam, mint egy oroszlánsörény. Jó, tudom, ez nem új, mindig is olyan volt, de most még inkább, mert "bekreppelték". Borzalmas. Mintha egy sikakefe lenne a fejem tetején. A horgászdamil a hajamhoz képest selyemlágy. Azt eddig is tudtam, hogy foskarika hajam van, de ez aztán megadta a kegyelemdöfést. Ráadásul annyi lett! Alig bírom összefogni. Asszem ma este hajat mosok. :LOL: De nem, lusta vagyok én ahhoz. Tegnap mostam. Majd csütörtökön legközelebb, persze, ha lesz melegvíz. Mert ugye *hangosan, hátha meghallják* EGYES RIBANCOK ELFÜRDIK AZ ÖSSZES MELEGVIZET!

Gondolkodtam rajta, hogy fejvadász leszek. Egész életemben vadásznék a fejemre, amit az első ellenségem leszaggatott. :LOL:

Egyébként, ha mr hajnál tartunk, erősen gondolkodom rajta, hogy visszabarnulok. Csakhát... már úgy megszoktam, hogy vörös vagyok. Meg mindenki megszokta. Na nem tudom, ezt még el kell dönteni.

Nem tudom mi van most, de a környezetemben beindult az "én most kurva egyéni leszek" hullám. B. hippi akar lenni, batikolni fogja a ruháit, már most beszív minden este, és "szanaszét dugatja" majd magát. Ezt megfejelve, Cs., aki mindig feketében rohangál, lecseréli a ruhatárát pirosra. Remek. MN. feketérő szőkére festeti a haját, F. meg kitalálta, hogy ő most szivárványszínű cuccokat hordd majd. Mire én közöltem velük, hogy: "csesszétek meg, én meg akkora különc vagyok, hogy inkább nem is különcködöm veletek." Csak lestek. De mst komolyan, miért gondolják, hogy attól, hogy beskatulyázzák magukat egy színnek, vagy stílusnak, lesz is egyéniségük?! Maradok a farmer-póló-tornacipő-reggelikócosfej összeállításnál. Ezt legalább nem kell megtervezni. Reggel felkelek, megtépem a hajam a fésűvel (a teljes kifésülés lehetősége fel sem merül... mert lehetetlen) a6ztán beleesek fejjel a szerkénybe, és ami először akad a kezembe, azt veszem fel. Mivel nem hordok nagyon extrém cuccokat, minden megy mindenhez, nem kell túlaggódnom a dolgot. Na persze, annyira nem vagyok paraj. Színházba még én is kicsípem magam. Magam sem értem miért. Talán mert belém nevelték.

Furcsa, az indián-táborban mindig jól meggondolom, hogy mit vegyek fel, melyik ékszerrel. Valószínűleg azért, mert azok nem mindig passzolnak össe. Vagy mert, jobban szeretem őket, mint a civil ruháimat. Inkább a második. Nem tehetek róla, az erdő, tisztás, patak a természetes lelőhelyem. Előző életemben tuti valami erdei állat voltam. Vagy angol prosti. :LOL:

Rengetegen röhögtek már ki, mikor meglátták képen, milyen vagyok Hosszú Alkonyként. Mondjuk, utána hozzátették, hogy ne haragudjak, nagyon pöpec, csak hirtelen fura volt. Na persze. Én meg a megtestesült ártatlanság vagyok. Bírom, mikor egyesek elkezdik elemezni, hogy olyan ari meg cuki vagyok. Tényleg tudok az lenni, de nem 24 órában! Vicces, nem? Az ismerőseim fele aranyosnak tart, a másik fele egy fűszálat sem mer megmozdítani, ah ránézek. Mennyire... hú.. nem is tudok rá szót. Ez azért még nem kétszínűség... valami más szó illene rá... ha meg nincs, majd kitalálom XD

Ja, legújabb jövőre vonatkozó ötlet: tanár leszek. Na jó, ezen én is röhögök még mindig, de jobbat (egyelőre) nem tudok.

Bár ez még úgyis nyolcszázsdzor megváltozik, mert nem találom a helyem a felnőttek, dolgozó, egy munkát választó életében. Kicsi vagyok én még.

Kicsi vagyok, székre állok,
Csesszétek meg, most se látok!

:LOL:

Ama-chan