Ó, hepi déj!

La Li Ho!

Hát emberek, megkönnyeztem az előző fél órát... Egy fantasztikus párbeszédnek köszönhetően megtaláltam egy számomra még mindig felfoghatatlan topicot, egy animeés berkekben igen ismert fórumon.

TOPIC CÍME: Animék "mélysége"

Hát kész... Percekig csak bőgtem a röhögéstől, aztán rászántam magam, hogy elolvassam. Az első említett anime a topicban - mert miért is ne - az Inu Yasha.

Na jó, azért most ez gondoljuk át mégegyszer. Adott egy elpatkolt papnő, egy iskolakerülő liba, meg egy fehér hajú faszi, aki laza 20-30 méter magasakra is felugrik, min. 3 részen keresztül lebegve. Na, ez aztán a mélységek mélysége. Egy dolgot tudok az Inu Yashában, ami mély, az a kút, amibe Kagome ugrabugrál. Oszt' ennyi. (mondjuk ezt a fórumon is leírtam, de gondoltam veletek is megosztom, hogy okosodjatok.)

Tudjátok, hogy nem szoktam animéseket fikázni... (mégicsak családtagok, vagymi... mondjuk, inkább vagymi.... XD) De ezt azért már nem hagyhattam annyiban. Nem tudom, hogy kerülnek el emberek odáig, hogy az IY-t tartják mélynek. Világirodalom? Történelem? Színművek? Áh, kutyaf@sza. Az IY! Na az már valami!

Szinte látom magam előtt, ahogy Kis Retard készül az estére:
- Ó, de jó, mindjárt kezdődik az Inu Yasha! Agyrohasztás! Yay!

Aztán megnézi, elgondolkodik az élet értelmén (rájön, hogy az Inu yasha az élet értelme) lefekszik aludni a Kagome-plüssel, és alig várja a holnapot, hiszen hétvége lesz, és délelőtt is nézheti ezt a mély, drámával, érzelmekkel, tanulsággal és mélysegg-ekkel teli csodát.

Így kb. ez futott le az agyamban, mikor megláttam. Nem tudom miért, de mostanában nem vagyok híve a mélyreszántó dolgoknak.

Tegnap előtt este megkérdezte tőlem egy vallás-bölcsész srác, hogy szerintem mi vagy ki az isten. Válaszom: A Főmufti.

Így kb. ezzel kinyírtam a komoly beszélgetést, mindenki elkezdett röhögni, majd elterelődött a beszélgetés az indiánokra, akik télen nem ettek húst, MERT NEM VOLT. Nem azért, mert böjtöltek, hanem mert nem volt. Ennyi. Na, amikor beszélgettünk, két ismerősöm ezen kezdett el vitázni. Egyikük váltig állította, hogy az indiánok böjtöltek, a másik meg magyarázta, hogy nem, egyszerűen nem volt hús. A párbeszéd vége felé már feszt a puszta jött szóba, mert hogy ha oda kiülnél, úgy hogy nincs semmi zaba, akkor szarnál a böjtölésre, ha jönne valami flamónak való. Na ezt rengetegszer megvitatták, mindig más szavakkal, de a puszta az maradt. A végére már totál érthetetle volt (így külső szemlélőként) a párbeszédük, mivel ehhez hasonló volt:

"De kint éheztek a pusztán."
"A pusztán böjtöltek."
"Kik, az indiánok?"
"Nem, Jézus."

Na szóval... O.o Hogy Jézus hogy került az indiánok közé, azt ne kérdezzétek, én lemaradtam már a legelején. Egy dolgot viszont megállapítottam: van puszta. Ez tuti.

Egyébként meg épp Petőfivel teázom, mert megint unatkozott a Szíriuszon. Van ez így.

Ennyit mára, remélem leégett az agyatok, az enyém ugyanis totálkáros.

Béke belétek, és ne feledjétek: az IY örök és elpusztíthatatlan.
Ama-chan