Shit... I'm here again...

La Li Ho!

Megyek Dójcslandba. Egy hétre. Ez még önmagában nem is olyan borzalmas (pedig mindennap egy német nyelviskolában fogok rohadni, német kiadású SJonnákkal...félek...) de ráadásul Bettivel leszek egyberakva, aki szent hivatásának tekinti, hogy engem leitasson. Na már most ezzel van egy olyan probléma, hogy én még soha nem rúgtam be, mert nem akarok, meg nem merek. Meg fogok őrülni. Közöltem Bettivel, hogy tanuljon meg németül mire kimegyünk, mert én nem fogok. Egyébként május 23.-án megyünk, három nappal a szülinapom után. (Magasságos Kurama, mondd mit tettem ellened? Hát ezt érdemlem én ennyi év hűséges rajongás után? EZT? EZT BAMMEG?!) Na nem baj, majd túlélem valahogy. Azt mindenesetre megtanulom németül, hogy "Ő volt, nem én!". :D

Persze Prinszessz is jön ... Mert hát miért is ne... XD Örülnék, ha véletlenül elhagynánk küldföldön... Vagy ha jönne egy lókupec és megvenné szekértisztító kismunkásnak... És egy euróért odaadom! Sőt! Én adok egy eurót, csak vigyék XD

Egyébként besza-behu az a csaj... Mostanság azzal töltöm az időmet, hogy a mindennapi megmozdulásait figyelem. Hát, nem valami változatos: nyafi-kajcsi-segcsirázcsi;nyafi-kajcsi-segcsirázcsi; ééééés így tovább. Dögunalom. Ráadásul idegesítő ÉS röhejes.

Képes egész nap szoprán hangmagasságban vinnyogni, és ilyenkor még nyugodtan beszél! Gondoljatok bele, mit élek én át, ha kiakad valamin! Jesszusom, hát az borzalmas. Egy denevér hozzáképest kutyaf*sza. Mondjuk, ahhoz képest, hogy mennyire idegesítően hülye, és még szánalom is, egész jól eléldegél. Gratulálok neki.

(For the picture, thanks for SJ.)
Egyébként ismét megtettem azt az ezer mérföldes utat... Ugyebár, mint azt olvashattátok is, eléggé kalandos volt... most is. XD Felszálltam a vonatra, és fogalmam nem volt, hogy beérek-e Pestre, vagy leállítják a vonatot, mert előtte megmondták, hogy baleset volt a vonalon... Míg felértünk (mert végül csak feltuszkolódtunk) kb. nyolcszáz szívinfarktusom volt, mert a vonat csinált ilyeneket, hogy a semmi közepén megálltunk turista-bambulósat játszani. Már ott tartottam hogy felrobbantok mindenkit a francba, de ekkor mindig elindultunk. Azért ők is tudják, hogy Nyikitával nem szabad cécózni... :D

Egyébként kikönyörögtem magamnak egy szaktanári dícséretet a Vargányáért... Diákfőszerk. vagyok, három cikkem, egy versem, illusztrációk, és a fedőlap volt az én munkám az előző számban, és nemhogy egy ötöst sem kaptam érte, még meg is kellett vennem magamnak! Aztán most csak megkaptam ami kell, bár nem akartam kérni, de most muszály volt, mert pályázni szándékszom a párizsi útra, amit a koliban hirdettek. És persze az ilyesmik eléggé beleszámítanak az elbírálásba. Eddig egyébként egy útra sem pályáztam, de Párizs azért érdekel... Mielőtt megszólalnátok, nem, a németországos cucc nem pályázat volt, azt egyszerűen megkaptuk. Mostantól ugyanis minden 11. évfolyam kimegy egy hétre. Ennek fejében viszont kötelezővé akarják tenni a programban, hogy az ide járó diákok az öt év alatt letegyenek legalább egy középfokú nyelvvizsgát. (Ugyanis most még nem kötelező.)

Ja, és felhívott az oktatóm... igaz a KRESZ-t még le se tettem, de ő már vezetni akar velem. Hát jó. megbocsájtom. XD

Na, ennyit mára belőlem, béke belétek:

Ama-chan

UI.: Bloglistámon új blog. Nem mintha most kezdtem volna olvasni őtet, csak én agyf*sz eddig elfelejtettem linkelni. Tehát ha szerettek filózni, meg ilyen gondolatokról olvasni, akkor uccu neki: Terika blogja