WTF... -.-"

Na? Mi van? Semmi... az nem van, hanem nincs. De ez lopott duma... L'art pour L'artos... Lényegtelen.

Unatkozom. Depis vagyok. Hisztis. Undok. Fáradt. Kiégett. Egocentrikus. Bunkó.

Olvastam most egy blogot.... Érdekes volt, tetszett is, de rohadtul levitte a kedvem. Mondjuk, az enyémet nem nehéz. Pár perce mondtam egy ismerősömnek, hogy nem szeretek neten panaszkodni, mert szerintem nincs értelme. És most mégis ezt teszem. Hihetetlen milyen gerinctelen tud lenni az ember. Sosem gondoltam volna ezt magamról, de bebizonyosodott, hogy én is ilyen vagyok. Semmiben sem különbözöm a többiektől. Ó,igen, persze, én is hitegetem magam, hogy én neeeeem, meg én más vagyok, de ez hülyeség. Na meg persze, hogy milyen fantasztikus jövőm lesz. Rengetegen csak betervezzük az életünket, hogy ide megyek tanulni, ez lesz a munkám, így fogok élni, ilyen pasim lesz, meg két lány gyermekem... aztán ha egy apró részlet csúszik, akkor borul az egész kártyavár, és olyan sebzettek leszünk, mint a kerítésünk sarkához lapult kóborkutya, akit persze egyesek jól megrugdosnak. És egymással is ezt tesszük! És most, hogy belegondolok, nincs is jogom ilyesmiről írni, mert én is ezt teszem! Nem bírom a plázalányokat. Kigáncsolom őket! Pedig nem ártott nekem,sőt, lehet, hogy ő is utál, de mégsem tett ilyet. Én megtettem, és jól esett. "Jó poén volt." Mondhatnám így is... És persze, ha egy olyan emberrel beszélgetek,,aki fontos számomra, akkor ezt nem mesélem el... Mert szégyellem. Jöhet a kérdés: akkor miért csináltam? Nem tudom. Pedig akkor biztos tudtam. Mert elvileg az ember tudatos lény. Akarattal cselekszik. Vagy ez sem igaz? Csak azt hisszük, hogy ez így van? Egyáltalán mi az, ami "van"?

Hát ez röhejes. Itt gépelek, mint egy bazári majom, próbálok nagy lenni a tök üres mondataimmal, és nem is értem már, hogy miről írok, mert csak úgy jön. Pedig, ha nem lenne ilyen szinten sz*r a kedvem, biztos nem írnék ilyeneket.

Egyébként utálom az ilyesféle írásokat. Ha más blogján ilyesmit találok, kiröhögöm. Most épp magamon is röhögök. Szánalmas az egész. Olyan vagyok, mint egy rossz EmO. Lassan kiírhatnám a blogra, hogy "I hAtE mY lIfE" Mert ugye a divatolók ilyen menőn írnak... esetleg azokkal a hülye msn-es betűkkel... Ja, és holnap veszek egy Gilette-pengét, lefestem rózsaszínre, és egy fekete szalaggal a nyakmab kötöm...Na neeeeeeeeee... Ez már annyira szar, hoyg az a jó...
Az agyamra mennek az emósok. Nem utálom őket, mert ahhoz nincs jogom, mivel nem ismerem őket, de idegesítenek.

Na, fura hogy ilyen stílusban írok, mi? Eddig cuki voltam, meg "vickes" De esetleg ha valaki kiszippantott agyú törzskönyvezett műszöke playboy-landből, akkor ő majd azt írja kommentnek, hogy "jujj, de komcsi vagycsi! Ne félj, én szerizlek!" Csak az a baj, hogy le fogom hányni... De kigáncsolni nem fogom, arról már leszoktam! Ha lehánytam, majd erről is leszokok, mert mindenre akkor jövök rá, ha már megtettem. Mindig akkor tölti be az agyam helyét a tudat, hogy mekkora barom vagyok, amikor már mindent elcsesztem. Ez annyiszor, de annyiszor megtörtént már. Suliban, barátokkal, elenséggel, családdal, szerelemmel....

Szerelem... na az milyen szemét dolog tud lenni. Most épp mondjuk nincs miért panaszkodnom... Talán épp ezért panaszkodok.... Nem értem magamat.... De azért lehetnek döccenők mindig. Nem szeretni akit kéne, szeretni akit nem kéne, vagy szeretni mind a kettőt... eléggé lehangoló dolgok...

És most jut eszembe, hogy utálom a MyVIP-et... A sok hülye komment, hogy "szhépp vagyhol babáhhmm<3" meg ilyenek.... blöööeehhhhh.... Lehet, hogy törlöm is magam a rendszerükből...

Mennyi hülyeséget összehordtam! Ez vicces... Na, kérem, így kell tucat-bejegyzést írni! Kösz, hogy elolvastad, remélem, nem bőgsz, nem is röhögsz. Ha igen, akkor meg egészségedre.

Amaru voltam, unatkozva, fáradtan, hisztisen és depressziósan. "Puszi..." :S