Egy lányt figyelek unalmamban. Hallottam róla dolgokat. Egyesek imádják, mások a szakadékba is belöknék... Van, aki szerint megjátszós, van aki a vezéregyéniség szinonímát használja. Én egy apró szösznek látom egy óriási világban. Csapkod, kapaszkodik, próbál jófelé repülni, de túl nagy neki ez az élet. Folyton beleragad a bogáncsokba, nem bír el a nagyobb szöszökkel, és ha nem kap fényt, elveszti szivárványszínét. Most is már csak halvány kékes színei próbálnak életben maradni. Nevetséges látvány. Szánom is egy kicsit. Bizonyára látja ezt a tekintetemen, mert kékes-szürkés színéből vörös fény izzik. Mérges. Én csak ne sajnáljam őt... Pedig annyira szánalmasan néz ki. Takarja arcát, összehúzza magát, csak néha robban ki, és olyankor is csak lángoló tekintetét villogtatja, mint a dühös farkas vicsorát... Nevetek rajta. Sírni kezd. Sajnálni kezdem. Erre megint mérges. Megunom. Otthagyom a tükröt.
2008. október 11., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Ez tetszett!
Mindannyian így vagyunk magunkkal, mármint azokra gondolok akiket érdekel a világ, és annak cseppet sem egyszerű működése. Amit látsz, érzel az természetes dolog, a lényeg, hogy ismerd és elfogadd az "ablakban" látott lányt!
Hát nem voltak neked csoáds mestereid szánrpróbálgatásodkor? ;)
Az írás viszont nagyon tetszik - mindig is tudtam én, hogy tehetséges vagy te. Elnézést, hogy eddig nem nagyon kommenteltem, ezentúl fogok. Mert megérdemled. Ezerszer csókol: pótanyád. :)
Olgaaaaaaaaaaaaaa! De örülök neked:) Nagyon rossz nélkületek a koli! Gyere viiiihhiiissszzaaaa :'(
Örülök, hogy tetszik az írás <3 Pusz: Lyányod
Khmmm...én már nem mondok erre semmit:P.
Jó, tudom, vétettem, egy nálam jobbtól szedtem a végső csattanót, de eskü, nem emlékeztem rá, hogy ez volt a te versed vége is!
A "Nagyon rossz nélkületek a koli!" meg azért va többesszámban, mert rád is vonatkozik. :)
Megjegyzés küldése