La Li Ho!
Na, most, így két depis bejegyzés után, örüljetek, visszatért az életkedvem! Ez több dolognak köszönhető. Egyrészt annak a ténynek, hogy Reni jófej, és minden héten másmilyenre festi a körmöm (kalapáccsal XD), másrészt annak, hogy ismét érzem, hogy ember vagyok. Mert tévedek, mérges vagyok, jókedvem van... ÉRZEK. És ez fantasztikus. Kb. két hétig olyan kiégett voltam, mint a lecigizett kabát... De most ismét nevetek, sírok, idegeskedek, örülök. Nem lehet jobban megfogalmazni: érzek.
Aztán rájöttem, hogy minden azóta sokkal jobb, hogy felfogtam, hogy mostmár nem csak úgy énekelek a levegőbe, hanem gyakorlok, és egy hozzá értő nő segít ebben, és mostmár tudom, hogy a tapsban, amit kapok, benne van a munkám. Mert eddig mindig úgy éreztem, hogy nem érdemlem meg az elismerést. Mert igenis kaptam érte... Jutalmakat, dícséreteket, kedves megjegyzéseket, és igazából nem estek jól, mert semmit nem tettem értük. Felmentem a színpadra, és teljesen képzetlenül, mindenféle tudás, vagy tudatosság nélkül előadtam egy másik ember saját maga által írt dalát. Hát... Nem tartom valami nagy dolognak az ilyet. De ettől függetlenül, mindig ezt csinálom. Legalábbis, csináltam. Mostmár, ha nem is túl sok, de azért lesz benne az én lényemből is. Azt hiszem.
Egyébként ma volt az első szolfézsem. Nem értettem egy szót se. Totál sügérnek számítok a csoportban. Rajtam kívül egyetlen lány (Csilla) van, aki ennyire nem ért a hangjegyekhez, egyébként a többiek évek óta zongoráznak, gitároznak, meg ilyenek.... És ez a kezdő csoport... Persze rögtön jól leégtem, mert az abc-s neveket csak felfelé tudtam elsorolni, visszafelé már nem... Na de kérem, úgy sosem kérdezték a suliban XD Na mindegy, azért mentem oda, hogy fejlődjek,nem? Meg fogom tanulni! Érteni fogok zenéül, ha belegebedek is! *GIRLPOWEEEERRRR* :lol:
Csilla egyébként egész órán a combomat fogdosta, már olyan ideges voltam, közöltem vele, hogy lerúgom a veséjét, ha nem hagyja abba.... Nem rémisztettem meg túlságosan, mivel körberöhögött. Aztán persze az óra után a tanárnő elmondta nekem a komplett tinédzserkorát, majd alaposan rácsodálkozott, hogy 92-es vagyok... Egész aranyos nő, csak megalszik a tej a szájában... Biztos szereti a túrógombócot... :D
Nos szóval, ismét a régi vagyok. Azért a kémia négyesem eléggé lehangol, mert ötöst akartam... De nem baj, lesz ez még így se! :D
Béke Beléteeeek! ^.^
1 megjegyzés:
Öröm látni, hogy megtaláltad az életerőd. :-)
(Csak egy megjegyzés: A húgom rendkívüli módon örül a kémia négyeseinek, és én is. :D)
Megjegyzés küldése