Fatal Error Reloaded...

La Li Ho!

Ismét beütött nálam a totális agypusztulás... Az egész a Conon kezdődött, de úgy látom, mostanra tetőzött be igazán... Na csapjunk a lecsóba.
Az idei SakuraConon - mint mindig - rengeteg elmebeteg volt. Többek között én is, de én még egészen kezdőnek számítok a sok nemnormális között. Ezen nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek...
Na már most... a conon volt egy leányzó, aki édi-bédi-fodros kislányruhát, és fölé egy véres kötényt vett fel. Kezében műanyag avagy papírmasé balta, nem tudtam eldönteni, mert el voltam foglalva a meneküléssel. Igen, menekültem. Igen, a kiscsaj elől. Megijesztett, na! Ráadásul tényleg végig mögöttem jött, már elkezdtem futni, és magamban mondogattam "Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni!" aztán egyszercsak oldalranézett és: "Aya-chan, hát itt vagy!"
Igen... a barátnőjét kereste. Ebben az az igazán meglepő (amellett, hogy életben maradtam), hogy ilyen kinézettel van neki egyáltalán. Na mindegy.
Következő eset a láb-fétis esete.Na hát ez meredek egy sztori. Szintén Conon, drága Midori húgom bemutatott nekem egy emberképződményt, aki költő, író, meg minden más. (Többek között lábtaperoló. -.-") Ültünk a fűben (legalábbis én azt hittem), és dumáltunk. A srác keze végig a lábam mellett volt - gondoltam én naív- . Aztán mikor elmentek, feltűnt, hogy már nem piszkálja a lábamat a fű. Főképp, mert a lábam pont egy beton-részen volt. Igen, a srác simogatta a lábfejem.
Rögtön átváltottam gyúrós-pocokba (thx Black :P), és utánuk eredtem, de nem találtam őket kerek e világon. Szívás.
Később beszéltem Midorival, és kiderült, hogy ő meg a párja végig azt nézték, hogy az a csávó engem moleszkálolgat, de úgy voltak vele, nem szólnak bele. Szívás+kxsin1/2 (k eleme Z-nek.)
Ezután megkaptam a srác msn-címét, megkérdeztem tőle: "Ennyire tetszett a cipőm, lábmániákus vagy, vagy csak szimplán taperoltál?" Azt mondta, sok lány ismerőse szereti, ha ezt csinálja nekik. Hát én nem vagyok a sok lány ismerőse. Szívás a köbön, de most neki.
Ezek ellenére végig rendes voltam vele, sőt nagyjából kibékültünk, bár közöltem vele, hogy még egy darabig duzzogni fogok, szóval teperjen. De nem küldtem el a búsba! Megérdemlek egy piros pontot, nem? De. :D
Ja, és ma matek meg ének (!!! ) tz-t írtunk. Ének TZ! OMFGWTF! O_________o
De túléltem. A matek lehet meglesz hármas, és akkor év végén hármas leszek. De a holnapi kémia TZ...pfff... még semmit sem tanultam. Basszus. Szar nekem. Nem kicsit, nagyon.

Na, szóval ez vezetett a Fatal Error-feelinghez. De akkor is minden very kibaszottul beautiful, mert tegnap voltam 17 éves, és mostmár rögtön illatosabbat szellentek. Yipee.

Blog 'n' Roll, és Béke Belétek:
Ama-chan