Öhm...Gábor, félnek tőled a gyerekek....

La Li Ho!

Rég nem írtam, ugye? Há' me' otthon voltam betegeskedni. Ja, és megint született egy tesóm. Yippi. Amúgy fiú. Így vele, és anyu-apuval együtt 10-en vagyunk. BAZDMEG. O___________o

Most gondolok bele igazán... Ha kétfelé válunk, a család tud otthon röplabdázni, avagy kézizni... ezdedurvabakter o.O

Most meg nagybátyámnál vagyok éppen, itt töltöttem a hétvégét. Voltunk tegnap Ópusztaszeren, hát Gáborral halálra röhögtem magam. Igazából nem tudom hogy csinálja, de bármit mondd, az vicces, mert viccesen mondja. Jó, az arcmimikája is ott van eléggé, de ha nem is nézek rá, akkor is röhögök. Pl. nagybátyám kérdezte tőle: "Hívtad már a Bélát?" válasz: "Számtalanszor." Ez így nem valami vicces, de ahogy ő mondja... hát kész.

Egyébként egy ősmagyarozós-találkozón voltunk. Mindenki ilyen hűdeősmagyar-ruhában volt, én meg ott rohangásztam egy hosszú, kék-zöld színátmenetes, jóóóó bő, alul tüllel díszített szoknyában meg tornacipőben. XD Vicces volt. Jó, később meg Gábort nézték hülyének, mikor bejött az említett kinézettel a Tescoba... Egy kislány aggódva rángatta az anyja kezét "Anya, nézd a bácsit!" nyüszítésekkel.
Mondtam is Gábornak, hogy félnek tőle a gyerekek, mire ő:
"Te ezen csodálkozol? Én már megszoktam."

Másik sztori. Dóri éppen citrompótlót tett a teába, Gábor odamegy, és mondja:
"Van citrom."
Dóri: "És az baj?"
Gábor: "Nem mert akkor így mondtam volna: VAN CITROM! >.<"

Még egy.
Koncert, megy a zúzos zene, részeg csöves elkezd táncolni Gábor mellett, majd felordít a zenekarnak: "Jáccatok má valami lassabat, olyan félfantasztikusat!"

Bazze. XD

Még egy.
Tegnap Ópusztaszeren ugye a csapatok a találkozón pár percben bemutatkoztak. Nagybátyám a Szent László Haditorna Egyesület tagja, meg Gábor is, a vezető meg Béla bá (Hóki mester). Szóltak, hogy tőlünk is mutatkozzon be valaki.
Gábor: Béla menjél.
Béla bá: "Hát de mit mondjak?"
Gábor: "Bakfitty."
Béla bá: "De miért én?"
Gábor: "Mert te vagy a kabalaállat."
Béla bá:"De szemetek vagytok."
Nagybátyám: "Ez egy szemét banda..."

LOL.

Este házibuliba mentünk Gegéhez. Mindenki ott volt, csak ő nem. XD Időnként aztán feltűnt persze. Ma reggel mondja Gyula: "Egyébként valaki tudja, hogy miről szónokolt tegnap este Gege?"
Kriszti: "Nem szoktunk figyelni."
Én: "Miért, volt ilyen egyáltalán?"
Gábor: "Asszem nincs több kérdésem..."

Persze az este felmerültek a régi sztorik, tőlem kérdezték, hogy milyen volt nagybátyámmal élni. (Anyum öccse, másodikos koromig együtt éltünk.) Hááát....
Először is, mindig azt mondta nekem, hogy engem a kukoricaföldön találtak, és csak azért hoztak haza, mert hasonlítottam egy pulikutyára... mikor én erre felvisítottam, hogy "Megmondalak az Anyunak!" akkor meg mindig megfenyegetett, hogy bead egy svájci internátusba, aztán összebunyóztunk, amiért meg papám jól leszidott, merthogy összegyűrtük a takarót, pedig az előbb igazította meg.

Hát remek volt. :D Viszont mellette kaptam a kultúrát rendesen. Háromévesen Alvin és a Mókusok dalszöveget ordibáltam a játszótéren hintázás közben. Yippi.

Egyébként valahol sajnálom, hogy fiú lett a tesóm... ugye a tesóim vezetékneve Tilly. Na én meg rávettem anyát, hogy ha lány lesz, legyen a neve Lili. Anya Lottit akart, kitalááltam, legyen az a második neve, tehát: Tilly Lili Lotti. Na ezt most mondjátok ki gyorsan: "tililililotti" XD Mekkora szívatás. :D

Egyébként cukee kiskölök lett, alszik, eszik, kakál, alszik,eszik, kakál.... Míg anya a kórházban volt, drága apámmal voltunk otthon... fergeteges volt, megérne külön egy Cinderella-bejegyzést... na majd, ha már megemésztem...

Ennyit mára belőlem, Béke Belétek:
Ama-chan