RókAmaru

"Sokan nem értékelik a humorom. Ha kevesebb lenne az önbizalmam, azt hinném, nem vagyok vicces."
(Anita Blake)
Ha EMO, Prinszessz, RAJ, vagy csak szimplán bunkó vagy, jobban teszed, ha nem szólsz hozzám...
Nyikita (Amaru gyilkos-énje)

2008. október 20., hétfő

Otakuk... Tényleg olyan borzalmasak?


La Li Ho!

Sokan írnak az anime-rajongókról (otaku-k) eléggé megvetően. Sokakkal közülük mégis jóban vagyok, mert kedvelem őket, jófejek egyébként. Ők is bírnak engem, és mégis; a blogjukon sértegetik a "fajtámat".
Legtöbbször a japán végződésű nicknevekkel kezdenek. Hogy az milyen mű, meg gáz. Én is ilyet használok(Amaru-chan). Mégis sokan mondják rám, hogy egyéniség vagyok. És még soha senki nem mondta, hogy "fúúj, de gáz ez a név!" Sőt, sokan kérdezték, hogy hogyan találtam ki.
A másik kötekedési tárgy, hogy sok otaku japán szavakat fűz a mondanivalójába. Én nem szoktam, de angol szavakat igen. Az nem baj? Vagy legközelebb erről is írnak majd? Akkor mostantól ne merjem kimondani azt, hogy e-mail? Vagy ne szólaljak meg németórán? Mert nem tudok németül, csak tanulom... csak egy-két dolgot tudok. Ugyanúgy, mint azok, akik japán szavakat használnak. Van valami, ami érdekli őket, és foglalkoznak vele. Ha csak egy-két szó a szint, akkor annyi. Ezért nem kellene leszólni őket.
Utána jön a cosplay fikázás... Tény, hogy vannak bénák... De a legtöbben már a jókat is lefikázzák, csak azért, mert belegyepesednek abba, hogy "magyar cosplay, hú de gáz..." .
Tudátok mit, fikázók? Rólatok is lehetne írni bőven! Ha annyira idegesítenek ezek a dolgok, akkor miért tudtok róla ennyit?! Hát mert utána jártatok, mert jó röhögni rajta... gondolom. Oké, nekünk meg jó röhögni azon, hogy ilyeneket csinálunk, hogy félig japánul hadoválunk, hogy cosplayezünk, és hogy japán nicknevet használunk. És a fórumos aláírásokban igenis jól néznek ki a kanjik, és szeretek AMV-t néz ni!

Amaru-chan voltam, mérgesen, és lenézően.

UI: Lehet beszólni, nem hat meg. Akinek nem inge, nem veszi magára a fent írtakat. És ismét ideírom, amivel kezdtem: a legtöbb ilyen fikázóval jóban vagyok. És ők is velem. Pedig elítéljük egymást. Ebből látszik, hogy emberből vagyunk...

2008. október 18., szombat

Levelet kaptam, Life!


La Li Ho!

Volt a koliban pénteken Retro-party.... Szögezzünk le néhány dolgot (kalapács elő, és:) Nem tudok táncolni. Nem is szeretek. Utálom a "party"-kat... Utálom a magukat riszáló picsákat. DE! Imádom a barátnőim... szeretek baromkodni. Mi következik ebből? Hát persze, hogy Amarukácska az Eye of the tiger-re keringőzik.... Meg a Mamma Mia-ra pogózik.... És a vonatosdi elején csápol.... Elsősöket is avattunk. A széchenyis elsősök bemutatkozója ratyi volt.... sokat énekeltek. Szarul. Sokat táncoltak. Szarul. Sokat voltak a színpadon. Szarul. Na de a Vargás a-sok nagyon kemények voltak! Annyit röhögtem rajtuk... fúúú, G. Zsanett rulzzzzzzzzz.... Aztán jött az eskü.... az egész koli előtt megesküdtek, hogy a nagyobbaknak előre köszönnek, előreengednek minket a kajasorban, ha tévét nézünk, nem szólnak be, hanem csöndben odébbállnak, meg hasonló dolgok... Minden talicskába állva.... a színpadon. A talicska az én ötletem volt :D
Na mindegy, vissza a tánci-táncihoz... Sokan meglepődtek.... Még egyszer sem láttak ugyanis a táncparketten. De jó volt, na. :D Néha nem árt kirúgni a hámból.... mondjuk a végére totál leizzadtam, olyan büdös voltam mint hat ló.... A hajam meg....fú, mire azt kifésültem XD Fájt egy picit... De megérte :) Nagyon megérte. És I <3 Franyó. :)

2008. október 12., vasárnap

Új blog!


La Li Ho!

Igen erősen gondolkodtam, hogy hogyan sűrítsem egybe a kósza gondolataim, és az irodalmi gondolataim. Rájöttem, hogy erre egy blog kevés. Így csináltam egy újat, amin az irodalmibb megnyilvánulásaim olvashatóak. Ha érdekel, tessék:
Kellemes Olvasgatást!

2008. október 11., szombat

Ablak magadhoz...


Egy lányt figyelek unalmamban. Hallottam róla dolgokat. Egyesek imádják, mások a szakadékba is belöknék... Van, aki szerint megjátszós, van aki a vezéregyéniség szinonímát használja. Én egy apró szösznek látom egy óriási világban. Csapkod, kapaszkodik, próbál jófelé repülni, de túl nagy neki ez az élet. Folyton beleragad a bogáncsokba, nem bír el a nagyobb szöszökkel, és ha nem kap fényt, elveszti szivárványszínét. Most is már csak halvány kékes színei próbálnak életben maradni. Nevetséges látvány. Szánom is egy kicsit. Bizonyára látja ezt a tekintetemen, mert kékes-szürkés színéből vörös fény izzik. Mérges. Én csak ne sajnáljam őt... Pedig annyira szánalmasan néz ki. Takarja arcát, összehúzza magát, csak néha robban ki, és olyankor is csak lángoló tekintetét villogtatja, mint a dühös farkas vicsorát... Nevetek rajta. Sírni kezd. Sajnálni kezdem. Erre megint mérges. Megunom. Otthagyom a tükröt.

2008. október 7., kedd

Szolfézs, tejalvadós-néni és Csilla....


La Li Ho!

Na, most, így két depis bejegyzés után, örüljetek, visszatért az életkedvem! Ez több dolognak köszönhető. Egyrészt annak a ténynek, hogy Reni jófej, és minden héten másmilyenre festi a körmöm (kalapáccsal XD), másrészt annak, hogy ismét érzem, hogy ember vagyok. Mert tévedek, mérges vagyok, jókedvem van... ÉRZEK. És ez fantasztikus. Kb. két hétig olyan kiégett voltam, mint a lecigizett kabát... De most ismét nevetek, sírok, idegeskedek, örülök. Nem lehet jobban megfogalmazni: érzek.
Aztán rájöttem, hogy minden azóta sokkal jobb, hogy felfogtam, hogy mostmár nem csak úgy énekelek a levegőbe, hanem gyakorlok, és egy hozzá értő nő segít ebben, és mostmár tudom, hogy a tapsban, amit kapok, benne van a munkám. Mert eddig mindig úgy éreztem, hogy nem érdemlem meg az elismerést. Mert igenis kaptam érte... Jutalmakat, dícséreteket, kedves megjegyzéseket, és igazából nem estek jól, mert semmit nem tettem értük. Felmentem a színpadra, és teljesen képzetlenül, mindenféle tudás, vagy tudatosság nélkül előadtam egy másik ember saját maga által írt dalát. Hát... Nem tartom valami nagy dolognak az ilyet. De ettől függetlenül, mindig ezt csinálom. Legalábbis, csináltam. Mostmár, ha nem is túl sok, de azért lesz benne az én lényemből is. Azt hiszem.
Egyébként ma volt az első szolfézsem. Nem értettem egy szót se. Totál sügérnek számítok a csoportban. Rajtam kívül egyetlen lány (Csilla) van, aki ennyire nem ért a hangjegyekhez, egyébként a többiek évek óta zongoráznak, gitároznak, meg ilyenek.... És ez a kezdő csoport... Persze rögtön jól leégtem, mert az abc-s neveket csak felfelé tudtam elsorolni, visszafelé már nem... Na de kérem, úgy sosem kérdezték a suliban XD Na mindegy, azért mentem oda, hogy fejlődjek,nem? Meg fogom tanulni! Érteni fogok zenéül, ha belegebedek is! *GIRLPOWEEEERRRR* :lol:
Csilla egyébként egész órán a combomat fogdosta, már olyan ideges voltam, közöltem vele, hogy lerúgom a veséjét, ha nem hagyja abba.... Nem rémisztettem meg túlságosan, mivel körberöhögött. Aztán persze az óra után a tanárnő elmondta nekem a komplett tinédzserkorát, majd alaposan rácsodálkozott, hogy 92-es vagyok... Egész aranyos nő, csak megalszik a tej a szájában... Biztos szereti a túrógombócot... :D
Nos szóval, ismét a régi vagyok. Azért a kémia négyesem eléggé lehangol, mert ötöst akartam... De nem baj, lesz ez még így se! :D

Béke Beléteeeek! ^.^