Isteneeeeeeeeeeeeem! O________o

Isteneeeeeeeeeeem, Kuramáááááááááááááááám! Szent rókaszőr! Hát besza-behu-bekaki!

Miért? MIÉRT?!
Annyi szép lány van, de tényleg, nem hiszem el, hogy egy se hajlandó a fentebbi emós gyökerekkel összejönni. Jó, én bottal se bökdösném meg őket, de biztos vannak nálam idiótább lányok, akik még akár szeretni is tudnák ezeket a.... valamiket.

MIÉRT?!

Csak ezt tudom ordibálni.... Én nem akartam ezt látni, de tényleg... de Sjonna senkit sem kímél... Most olvastam a postját, EZZEL a videóval.

Nem tudom elhinni, hogy ekkora gyökerek vannak a világon! És az igazán kiborító az, hogy rengeteg van belőlük... És rengetegen nézik meg őket. Komolyan mondom, sugárban hányok tőlük. Talán az igaz rájuk, amit ma Renivel beszélgettünk délután...

Ő döglött az én ágyamon, én meg kockultam a laptop előtt, és full ideg voltam egy GYP játék miatt, mert szívtam valami maggal. Kérdezte Reni, hogy mit örül már magának annyira az a mag. Én azt feleltem: "Annak örül, hogy magból van, azt mégsem a seggedben csírázik."
Erre Reni kifejtette, hogy ha az ember segge csírázni kezdene, és kinőne belőle egy fa, az egy állandósult análnak minősülne, ami eléggé... kellemetlen. Nem akarom megtapasztalni, annyi szent. ztán én megjegyeztem, hogy mellékesen bélcsatornái ürítése sem sikerülhetne az egyénnek...

Na visszatérve, én ajánlom ezeknek a szerencsétlen képződményeknek (ld. kép+videó) hogy csíráztassanak egy magot a valagukba, és inkább annak nevelgetésével tölsék az idejüket. Ja, és ha ennyire vágynak már egy csókra, akkor csináljanak maguknak normális hajat, szedjék le a körömlakkot meg a sminket, és biztos szóba áll majd velük néhány lány... Még ha nem is épp egy Kate Moss...

Ama-chan

UI.: Kezdenek felérni a -fujjdegyűlölöm- mérőmön a Prinszesszekhez....

Lőjetek leeeeeee....!

La Li Ho! (ez a Kon-dög még mindig zseniális XD)

Ma nagyon GYP napom volt. Bementem nyelvtanra, aludni... XD

A suli persze a hátam közepére se kéne, de mostmár túl sokan hiányoznának. (Lilith, Szikra, Bence és Ida. Velük máshol nem találkozom.)

Kémia órán sarlatánkodtunk! Nagyon beteg volt, mivel Tamarával, az őrült kémikussal, és Csillával (a full idiótával) voltam egy csoportban. Ja, igen, mert ha eddig nem esett volna le: diák-kísérletezeés volt.

Megkaptuk a cuccokat, gyújtsuk meg az égőt... Hát, az első nem működött. A másodiknál Csilla elhajította az égő gyufát, "mert meleg". XD Később, a gáz robbanás szerűen tört fel, akkor meg megvolt a gyufa, csak majdnem TÉNYLEG tűz-vörös lett a hajam... meg a szemöldököm.
Végül csak legyűrtük ezt a problémát. Összeöntöttük a két trutyit, elkezdtük melegíteni, egyszercsak elkezd az egész bugyborékolni, meg kifelé lődözni. Gyanús, hogy a többieknek ilyet nem csinál. Finoman jeleztem, hogy "Lányok, nem kéne azt a harmadik lötyit is hozzá dzsuválni?" Mire Csilla: "Nem mondasz hülyeséget..." Beletettük, és láss csodát: a szmlötyi rögtön lenyugodott. Szóval életmentő vagyok. *SuperWOmen Amaru kívül hordott tangában-mód ON*

Aztán matek óra.... Ismét segghülye voltam.
Tanárnő: Itt milyen szögek vannak?
Osztály: Hegyes szögek.
Tanárnő: És itt?
Osztály: Tompaszögek.
Tanárnő: És itt?
Osztály: Homorú szögek.
Tanárnő: Na és itt?
Amaru: Domború szögek!

Katasztrofálisan nagy marha vagyok. XD

Majd ezután, összeakadtam Szikrával és Bencével, és annyira jól szórakoztunk a bsuzon (Dam Da Di Dudi, Pindúr Pandúrok, Tecső és társai) hogy úgy döntöttünk, nem megyünk még haza. Mivel négyre kell beérnem a koliba, volt még időm, így kimentünk a játszótérre. Na, leültünk egy padra, és megváltottuk a világot. Elmeséltem nekik, hogy skizofrén vagyok. Már nem is tudom hány énem van... (Amaru, Nyikita, SuperWOmen, English-self, Prinszesszológus Dr. Amaru....)
Szikra közölte, hogy ő Nyikitát nem szereti, neki Amaru a kedvence. Mire én meg közöltem, hogy lehet, de Nyikita legalább szép-Amaru. Erre Bence azt mondta, mindegyik Amaru szép. Erre én elájultam. :D (Elvi-síkon.)

Később szóba jött a YouTube, ami rengeteg kellemes röhögő-görcsöt okozott már nekem, és bence is nagy rajongója. Én rögtön fennakadtam az első apróságon: hogy lehet egy videómegosztó neve TeCső ? Belépsz az oldalra, és rögtön lecsöveznek, bele a pofádba... hát anyjukat. O______o

Aztán átéltem a hírhedt Lottós-reklámot...
Amaru: Hat tesóm van.
Bence: Mennyi?!

Odavág. XD

És fél év kergetőzés után vééégre visszakaptam az iskola pszichomókus nénijétől a kis alkotásomat. Volt egy pályázat, a tinédzser kor félelmeivel kapcsolatban, és persze képregényeket vártak. Én is küldtem be:(Katt a képekre nagyobb méretért.)






































































És még egy rajz, jelenlegi maximum rajztudásom gyümölcse. A karakter Atomnyul-é (ő alkotta meg egy regényben) a tűz-ötlet pedig Fekete Hercegnőé. Ez van, nem vagyok valami egyedi. Mellesleg, mint kiderült, a képregény (fentebb) csattanója sem egyedi ötletem, Fekete Hercegnő finoman közölte velem, hogy így van vége az egyik versének. Rohadt élet, rohadt jó-memória. XD






(Katt a képre nagyobb méretért.)

















Na ennyit mára belőlem, Béke Belétek:

Ama-chan

Ehm.. Hey, Ama, you're acting...weird...

La Li Ho!

Azt hiszem, kissé bekattantam...

No, it's just some kind of being cool.

Úgy érzem, egy angol valaki rohangál a fejemben.

False again. Retard. -.-

Ugyanis valamiért egész nap angolul akarok beszélni. Nem mintha ez annyira hűdeüberkirályállat lenne, csak valahogy ez van... Lehet, hogy a zsiráfok borítottak ki ennyire, mert azóta van ez így. Vagy az angolul olvasott mangák miatt. Nem tudom.

Yeah... The mangas... you pervert bad girl, you read ecchi! I know, that you didn't know, that they are ecchis, but... You know, if you download a manga, "sailor moon" it's often ecchi or hentai, 'cause the world is full with pervert hentai retards. Shit. >.<

Én tényleg nem akartam elolvasni XD Két oldal után sikítva töröltem az egészet. Na nem azért, mert ecchi volt, mert az még nem is zavarna... De rém rondán volt megrajzolva!!!O.o

Being maximalist isn't your true type...

Normális vagyok... a hangok is ezt mondják. ^^"

Yeah, you're totally normal... You're anime and manga fan, you like watching TV in upside down-pose, and then laughing on that all day, you're pervert, lazy and have very crazy humor. But that's the real normal being. Oh, and what's more, you love Thomas and his friends, and Dora, the explorer. (If you don't know these cartoons, THAT is the normal.... They are for 1-5 years old children. -.-")

Na jó, azt hiszem, nem írok tovább, mert az újabb énem totál leéget... Béke Belétek.

Make love, not war! XD

Amaru-chan (and her english-self)

Ribizli potyog az éhhhééégbőőőhőőől!

Hogy miért ribizli, azt nem tudom....

Amúgy hello. XD Ma egész nap ez a mondat kavirnyál a fejemben, teljesen mintha GYP lennék... Jó, az vagyok, tudom. -.-"

Éjjel azt álmodtam, hogy egy kastélyban lakok, zsiráfokkal. OMG! O_____________o
Gondoltam, ezt megosztom veletek. XD

Egyébként Gyömrőn vagyok perpill, voltam már Dédimnél látogatóban, meg most nagybátyámnál vagyok. Komolyan gondolkodtam rajta, hogy Papát is meg kéne látogatni, de nem bírtam rávenni magam. Nem akarom azt a sárgás földkupacot látni, a Papám nevével. Még mindig emlékszem a lezúduló föld hangjára, ahogy a koporsó fedelén dübörög. Borzalmas hang. Ha már hallottátok, akkor tudjátok, ha nem, akkor ne is akarjátok. Álmamimban még mindig kísért, folyton felébredek rá. Emlékszem, mikor végeztek, a sírásók meghajoltak papám sírja előtt. Ilyen nem nagyon szokott előfordulni. Frankón felsorakoztak mind a négyen, és meghajoltak.
A koszorúk még mindig ott sorvadoznak. A virágok már elszáradtak, de a szalagok még mindig ott lengedeznek a szélben. "Barátaid a C vágányból..." "A Victors együttes rajongói köre" stb.
Most itt ülök a házában, és körülöttem a rengeteg emlék. Nagybátyám ugyan gőzerővel dobozol, hogy ne emlékeztesse semmi, de a házat, az életünket nem dobozolhatja be...

Még fél óra, és indulok vissza a koliba. Fura... Nem akarok visszamenni a szabályok közé. Zoliéknál olyan szabad minden. Nem figyelik folyamatosan, hogy mit csinálok... Koliban tanulni kell, otthon.... áh, hagyjuk. Nem is vagyok mostanában otthon. Nincs is már otthonom. Lehet otthonnak nevezni egy olyan helyet, ahol alig vagy pár hetet egész évben, és nem érzel honvágyat? Hihetetlen... Mikor veszítettem el az otthonom? Még másodikban, mikor elköltöztem papámtól? Vagy gimi elején, mikor kollégista lettem? Vagy nekem soha nem is volt ilyenem? Egy földönfutó lennék? De akkor meg minek vagyok? Most tanulok, aztán majd beállok a jómunkás emberek közé, robotolok éveken át a semmiért, aztán meghalok, és azzal is csak fájdalmat okozok. Nem jó ez így. Miért tud az ember sírni, bánatot, fájdalmat érezni? Én nem akarom ezt... Én csak élni szeretnék... úgy igazán... nyugodtan, boldogan. Úgy, hogy ne legyen furcsa, ha olyan jó kedvem van, hogy azt éneklem ugrálva: "Ribizli potyog az égből!"

Amaru-chan

Shit... I'm here again...

La Li Ho!

Megyek Dójcslandba. Egy hétre. Ez még önmagában nem is olyan borzalmas (pedig mindennap egy német nyelviskolában fogok rohadni, német kiadású SJonnákkal...félek...) de ráadásul Bettivel leszek egyberakva, aki szent hivatásának tekinti, hogy engem leitasson. Na már most ezzel van egy olyan probléma, hogy én még soha nem rúgtam be, mert nem akarok, meg nem merek. Meg fogok őrülni. Közöltem Bettivel, hogy tanuljon meg németül mire kimegyünk, mert én nem fogok. Egyébként május 23.-án megyünk, három nappal a szülinapom után. (Magasságos Kurama, mondd mit tettem ellened? Hát ezt érdemlem én ennyi év hűséges rajongás után? EZT? EZT BAMMEG?!) Na nem baj, majd túlélem valahogy. Azt mindenesetre megtanulom németül, hogy "Ő volt, nem én!". :D

Persze Prinszessz is jön ... Mert hát miért is ne... XD Örülnék, ha véletlenül elhagynánk küldföldön... Vagy ha jönne egy lókupec és megvenné szekértisztító kismunkásnak... És egy euróért odaadom! Sőt! Én adok egy eurót, csak vigyék XD

Egyébként besza-behu az a csaj... Mostanság azzal töltöm az időmet, hogy a mindennapi megmozdulásait figyelem. Hát, nem valami változatos: nyafi-kajcsi-segcsirázcsi;nyafi-kajcsi-segcsirázcsi; ééééés így tovább. Dögunalom. Ráadásul idegesítő ÉS röhejes.

Képes egész nap szoprán hangmagasságban vinnyogni, és ilyenkor még nyugodtan beszél! Gondoljatok bele, mit élek én át, ha kiakad valamin! Jesszusom, hát az borzalmas. Egy denevér hozzáképest kutyaf*sza. Mondjuk, ahhoz képest, hogy mennyire idegesítően hülye, és még szánalom is, egész jól eléldegél. Gratulálok neki.

(For the picture, thanks for SJ.)
Egyébként ismét megtettem azt az ezer mérföldes utat... Ugyebár, mint azt olvashattátok is, eléggé kalandos volt... most is. XD Felszálltam a vonatra, és fogalmam nem volt, hogy beérek-e Pestre, vagy leállítják a vonatot, mert előtte megmondták, hogy baleset volt a vonalon... Míg felértünk (mert végül csak feltuszkolódtunk) kb. nyolcszáz szívinfarktusom volt, mert a vonat csinált ilyeneket, hogy a semmi közepén megálltunk turista-bambulósat játszani. Már ott tartottam hogy felrobbantok mindenkit a francba, de ekkor mindig elindultunk. Azért ők is tudják, hogy Nyikitával nem szabad cécózni... :D

Egyébként kikönyörögtem magamnak egy szaktanári dícséretet a Vargányáért... Diákfőszerk. vagyok, három cikkem, egy versem, illusztrációk, és a fedőlap volt az én munkám az előző számban, és nemhogy egy ötöst sem kaptam érte, még meg is kellett vennem magamnak! Aztán most csak megkaptam ami kell, bár nem akartam kérni, de most muszály volt, mert pályázni szándékszom a párizsi útra, amit a koliban hirdettek. És persze az ilyesmik eléggé beleszámítanak az elbírálásba. Eddig egyébként egy útra sem pályáztam, de Párizs azért érdekel... Mielőtt megszólalnátok, nem, a németországos cucc nem pályázat volt, azt egyszerűen megkaptuk. Mostantól ugyanis minden 11. évfolyam kimegy egy hétre. Ennek fejében viszont kötelezővé akarják tenni a programban, hogy az ide járó diákok az öt év alatt letegyenek legalább egy középfokú nyelvvizsgát. (Ugyanis most még nem kötelező.)

Ja, és felhívott az oktatóm... igaz a KRESZ-t még le se tettem, de ő már vezetni akar velem. Hát jó. megbocsájtom. XD

Na, ennyit mára belőlem, béke belétek:

Ama-chan

UI.: Bloglistámon új blog. Nem mintha most kezdtem volna olvasni őtet, csak én agyf*sz eddig elfelejtettem linkelni. Tehát ha szerettek filózni, meg ilyen gondolatokról olvasni, akkor uccu neki: Terika blogja

PS.

La Li Ho!

Na, ez csak egy rövid üzenet, hogy tudjátok: kész az új fejléc! :)

Nem fikázni, sokat nyűglődtem vele! Ha nem vagy rajta, az szívás, küldj egy képet, majd legközelebb talán felkerülsz :P


Ama-chan