RókAmaru

"Sokan nem értékelik a humorom. Ha kevesebb lenne az önbizalmam, azt hinném, nem vagyok vicces."
(Anita Blake)
Ha EMO, Prinszessz, RAJ, vagy csak szimplán bunkó vagy, jobban teszed, ha nem szólsz hozzám...
Nyikita (Amaru gyilkos-énje)

2008. július 21., hétfő

Fuck yeahhhh XD


La Li Ho!
Na, ma reggel mire ébredek?! Apám bámul rám, hogy keljek már föl, mert egyrészt dél van; másrészt agyonvág, ha nem; harmadrészt már órák óta nálunk van a barátnőm. Na, mondom, WTF. Azt se tudtam ki lehet.... Hát a réééégi osztálytársnőm (még első-másodikból), akivel Gyömrőn LB-k voltunk. Na, vele aztán voltak sztorik. :D
Például, mikor együtt jártunk suliba, a mániánk volt, hogy rally-versenyt tartottunk a cangáinkkal a sáros pocsolyában... Persze szép iskolai ruhában.... Odafele is, meg visszafelé is. Aztán mikor édesanyáink kérdezték, hogy mi a jó büdös francot csináltunk, a válasz:
"Mi? Mi semmit sem csináltunk!"
Aztán egyszer kitaláltuk, hogy mi bizony festegetni fogunk, méghozzá barátnőm apukájának ereszcsatorna-festékével. Persze, csakis a legjobb minőségű, legdrágább festéket áldoztuk fel a művészet oltárán! A gond ott kezdődött, amikor már nem csak a falra festettünk, hanem egymásra is... a derékig érő hajamból gomba frizu lett, mivel drága Orsolyám a nyakam magasságában belekente a festéket... Gondolta, mivel barna a hajam, a barna festék nem fog látszani... Szép ábránd volt. :D Na, aztán jött a sikakefe.... Fúúú, de fájt mindenem, mire lekapirgálták a bőrünkről a több réteg festéket.
Sajnos, második év végén én és a családom Farmosra költöztünk... Azért az évzárón még hátrahagytam magam után egy kedves ajándékot. Újdonsült gombasérómmal odaállítottam a Bnőm akkori szerelméhez, és kitálaltam neki, hogy Orsi odavan érte... Végülis, csak jót tettem, mivel addig alig beszélgettek, utána meg barátok lettek. :D Ne tartsatok gonosznak, megérdemelte Orsi! Mindig vett melegszendvicset a büfében, és nem adott belőle!
Azért luwolom :D Most is itt ül... szerintem mindjárt megfojt :LOL:
Csöcsipuszi, drágáim! :)

Bored night... whattaya gonna do?



Pfffffffffff.... Fél négy (persze hajnal) és uncsizom...
A blogot már átformáltam, maileket megnéztem, baromkodtam eleget a neten.

Ja, a párom meg alukál, mert holnap bicikli-túrára megy. Így is miattam marad fent eddig. :P
Egyébként rohadtul fáj a vállam, de nem nagyon törődöm vele. Beszéltem ma Leilával meg Franyóval... Tök jó volt. Franyó már kezd rohadtul hiányozni. Sajna vele együt suli is van, mivel osztálytársak vagyunk. Nem baj, azért I <3>
Nagyon szépen rajzol, (főképp másolni tud jól) és elmebeteg szinten kidolgozza az utolsó csipkemintát is... Ezért felnézek rá, mert én hiába magamtól rajzolok, a részletekre lusta vagyok!
Egyébként nagyon szép, élénk színeket használ! Ja, és nagyon szép haja van.... az elmebeteg állatja levágatta, de még így is jó :)

Ja, hogy honnan ismerem? Hát a koliból... Kollégista vagyok Szolnokon, és ő is, és egy szobában lakunk... A szobánk egyébként egy átjáróházzal egyenlő. Hol Olga, hol Szabó Enikő, hol Betti, Ropy, Dia, Ledó, Plesó, Botyó, Mikei Maki, Melinda..... fú meg még sokan, szóval mindig beállít valaki, és előadja az éppen aktuális kis eszmefuttatását. Mi meg bólogatunk, aztán válaszolunk... általában olyan röhögőgörcs lesz belőle, hogy netovább.... Dehát ezért kolis élet a kolis élet...
Nincsak, már nem is unatkozom! :D


2008. július 20., vasárnap

Mercike...megint XD

La Li Ho!

A húgom sokat néz TV-t... De mindent... főzőműsort, mesét, Animal Planetet, Híradót, orvosi adást, MINDENT. Ez egyrészt jó, mert tényleg sok mindenről tud, néha én tanulok tőle, de azért vannak érdekes dolgok is... A múltkor megint az orvosi részlegre kapcsolt...

Anyukám békésen olvasgatott a szobában, amikor a húgom berobbant az ajtón, kezében a játék-orvosi táskájával, nyakában sztetoszkóppal. A párbeszéd a következő volt:
Anya: Na, doktor Mercike, megvizsgál?
Merci: Igen! Áááá!
Anya: Áááá.
-----Merci vizsgál, majd:-----
Merci: Megvan a betegség asszonyom! És most kikezeljük a hüvelygombáját!
Anya: Ezt meg honnan szedted?!
Merci: Jajj, anya, ez egy női betegség! Hát ezt sem tudod?!

Azt hiszem, a húgomból orvos lesz... Legalábbis, a készség megvan rá... :D

Gyermekkor Reloaded...

La Li Ho!

Nemrég az egyik húgom, Mercike (5 éves)kapott egy Disney-Belle babát... Mint tudjuk, ő a Szépség és a Szörnyeteg szereplője... Ennek ellenére a húgom mindenáron Cinderella-babának hívja, aki ugye Hamupipőke. Ez még nem is gond, de aznap, amikor megkapta, csak én voltam vele otthon, ő pedig játszani akart...
Szenvedésem azzal kezdődött, hogy a húgom szempillarebegtetve megkért:
"Játszunk anyukásat!"
Persze az anya-jelölt én voltam... de mivel a húgom felvette a hercegnő-ruháját, a barátnője (a baba) pedig szintén báli-ruhában volt, a húgom rámparancsolt(!) hogy azonnal öltözzek át az ezüst-színű estélyimbe... Megjegyzem, ez ellenem gyilkossági-kísérlettel ér fel, mivel rendszerint egy farmerban, bőpólóban és tornacipőben rohangálok... De ezzel még nincs vége! El kellett vinnem a húgomat a "bálba" ami persze az én szobámban volt... Mercike módszeresen magára aggatta az összes ékszeremet, anya sálait, és egy magassarkúját (a sarkát majdnem ki is törte...) és kisminkeltette magát. Mikor ebből elegem lett, és visszaöltöztem, közölte, hogy akkor legyek a szobalánya. Na, gondoltam, ez is jobb a királynői-puccnál. Hát nem... A húgom közölte, hogy töltsem meg a teáscsészéit vízzel, és mikor én közöltem vele, hogy a szobámban nem fog vizezni, ez volt a válasz:
"Ne feleselj alja nép!"
Hát csak lestem... Kérdeztem is tőle, hogy ezt meg hol hallotta. Erre ő vigyorogva közölte, hogy egy középkori témájú sorozatban látta.

Ennyit a TV-nevelő hatásáról... Ez a kis játék a húgommal teljesen összezúzta az egómat... Egész délután egy csipketerítővel a fejemen hordtam neki a vizet a csészékbe...

No comment XD

Zsiráf, kék, SAJT!


La Li Hoooo!


Eddig folyton csak olvasgattam a blogokat, nézegettem, emésztgettem az ott olvasottakat. Be kell valljam, véleményem szerint némelyik akkora hülyeségekről szól, hogy már az a jó. Gondoltam, ha ők írnak, akkor én miért ne? Végülis, elég sok minden történik velem... Otakuként, hat gyerek nővéreként, állandó kirándulóként és mellesleg világkatasztrófaként az ember azért megél egy-két dolgot...

És persze, itt a nyár, pörögnek az emberek, épphogy nem változnak körhintává! Én is nagykanállal falom az élvezeteket, például azt a két pizzát, ami most érkezett meg... Bár lehet, hogy ahhoz nem kanál kéne... Részletkérdés. :D


Nos, ha ettem, jön a folytatás!


Bon Appetit!