RókAmaru

"Sokan nem értékelik a humorom. Ha kevesebb lenne az önbizalmam, azt hinném, nem vagyok vicces."
(Anita Blake)
Ha EMO, Prinszessz, RAJ, vagy csak szimplán bunkó vagy, jobban teszed, ha nem szólsz hozzám...
Nyikita (Amaru gyilkos-énje)

2008. december 8., hétfő

If you need someone to love you, here I am...

La Li Ho!

Ismét közelít a karácsony. Én már jó ideje lerendeztem az ajándék-vásárlósdit, mert ilyenkor már csak a giccsek, szőrös, csillogó, esetleg világító dolgok maradnak. Persze, nem mindenhol. Egy pici boltot találtam, elsőre olyan, mintha kacattal lenne tele, de nekem a tökély volt. Annyi különc embert ismerek, akiket könnyen boldoggá tehetek, de csak a nekik megfelelő ajándékkal. Legalábbis kiegészítésként. Természetesen kézzel készített apróságot is kapnak, mindenkinek szeretnék rajzolni. Sajnos a kézügyességem nem a legjobb. Rajzolni...hm...nem tudok, de úgy csinálok, mintha tudnék, és egész jó dolgok sülnek ki belőle.

Szeretek ajándékozni. Igaz, az előtte lévő agybajt, hogy "fú, ennek még nincs, neki is kéne, és jajj, neki vajon mit" nagyon utálom, de amikor már minden passzol, kész vagyok, este a puha takarón ücsörögve, a plüssnyulam társaságában becsomagolom őket, akkor nagyon jól érzem magam. Már látom magam előtt az arcukat. Semmit nem mondanak, csak rámmosolygnak. És ez az, ami bármiféle köszönömnél többet ér. Szeretem ha boldogok a körülöttem lévő emberek. Nem vagyok Teréz anya, de sokan neveztek el Kicsi Amaru-nak. És nem csak a magasságom miatt. Ha valaki sokszor ilyeneket mondd, hogy "Szeretném, hogy mosolyogj." meg "Tényleg jól érzed magad velem? De jó!" vagy hasonló, nem számításból, hanem belsőből eredő kedves dolgokat, és ráadásul még alacsony leányzó is, akkor valamiért, hajlamosak "pici, picur, hugi, cukor, kicsi, pindur" jelzőt tenni a neve elé, és csak mosolyogni rajta. Nem vesznek komolyan. Pedig én komolyan veszem őket. Időt szentelek arra, hogy csak egy pillanatra is, őszinte mosolyt lássak az arcukon. Ilyenkor úgy érzem, varázsoltam. Nem tudom magamat tündérként, vagy angyalként elképzelni (mert én ilyen formában tudom elképzelni a boldogságot adó teremtményeket) , de a varázslónő még egész jó. Szeretnék köpenyben odalépni minden ház el, és örök boldogságot teremtő varázsigét szórni a bent lakókra. Ez nem feltétlenül pénz, vagy karrier. Csak egy reggeli ölelés, mielőtt elindulnak, ki-ki a saját helyére, és boldog "szia" hazaérkezéskor, egy közös esti tévézés, egy tini, aki mer beszélgetni az apjával, egy doromboló kiscica, vagy egy tiszta tekintet.

Mikor ajándékozok, ez jár a fejemben. Mikor átadom az ajándékot, csak ennek töredékét érhetem el, de már azért a töredékért is megéri a munka. Megéri, mert ajándékozni annak szokás, aki fontos számunkra, és mi mást kívánhatnék leginkább, mint olyan embereket, akiknek az öröme, erőt és kitartás ad nekem, hogy legyűrjem a saját problémáim, amit lehet, hogy pont ők fognak elhessegetni, egy ajándékkal, egy köszönéssel, egy mosollyal, vagy az emlékükkel...

Kicsi Amaru

Végül, a dal, ami ezt a bejegyzést ihlette:

Leona Lewis: Here I am

This is a crazy world,
These can be lonely days,
It's hard to know who's on your side,
Most of the time,

Who can you really trust,
Who do you really know,
Is there anybody out there,
Who can make you feel less unknown,
Sometimes you just can't make it on your own,

If you need a place where you can run,
if you need a shoulder to cry on,
I'll always be your friend,
when you need some shelter from the rain,
when you need a healer for your pain,

I will be there time and time again;
When you need someone to love you,
Here I am....

If you have broken dreams,
Just lay them all on me,
I'll be the one who understands,
So take my hand,
If there is emptyness,
You know I'll do my best,
To fill you with up with all the love,
That I can show someone,
I promise you you'll never walk alone,

If you need a place where you can run,
If you need a shoulder to cry on,
Well I'll always be your friend,
When you need a shelter from the rain,
When you need a healer from the pain,

I will be there time and time again,
When you need someone to love you,
Here I am....

Everybody needs somebody who,
They can put there heart and soul into,

If you need a place where you can run,
If you need a shoulder to cry on,
Well I'll always be your friend,
When you need a shelter from the rain,
When you need a healer from the pain,

I will be there time and time again;
When you need someone to love you,
Here I am....

2008. december 1., hétfő

KATAlizátor :3


La Li Ho!

Kati-hét... sokan azt sem tudják mi ez... Pedig ez AZ. A Kati-hét.... a mindenek mindene...überkirályf*szaállatmarhaság. A Vargában. A varga katalin - ti. - a gimi, ahol tanulok...khmm...tanítanak...inkábbb. Na, nálunk a gólya-hét, az kati-hét. Ilyenkor hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön a négy kilencedikes osztály -mind egy-egy nap- kampányolhat. Ez a kampány plakátokból, ötletekből (karaoke-tól kezdve, divatbemutatón át, a masszírozásig és a táskacipelésig bármi, amivel lefizethetnek minket, nagyokat) és a legfontosabb: kajáltatásból áll.
Persze a kilencedikesek nem a máltai szeretetszolgálat tagjai... azt akarják elérni, hogy a következő hétfőn rájuk szavazzunk. Na, idén aztán rendesen csökkent a színvonal... emlékszem, amikor hajdan *ohhhh* piciny elsősként, még éjfélkor sailor moon-os plakátot festegettem.... (Felirat: Szavazz a 9.A.-ra, különben a hold nevében megbüntetünk XD) és hasonlók.... tavaly egy trójás plakát volt átvariálva "This is Varga" felirattal. De volt még egy, amit nagyon szerettem: "Superman Chuck Norrisos pizsamában alszik, Chuck Norris pedig 9.d-sben. Szavazz a 9.d-re!" Persze ezek mind tavaly, vagy tavaly előtt voltak. Idén...pffff.... Minden tele volt újságokból kivágott képekkel, amit hanyagul rápacsáztak egy kartonlappal, és csúnya írásssal, alkoholos filccel ráfirkantották, hogy "szavazz xy-ra." Hát kösz... Esetleg szivecskés volt. Mondjuk, azért kivételek most is voltak. Az egyik osztály fellógatott egy tükörrel szemben egy kartonlapot, amit fej és kéz magasságban kivágtak, és ha az illető beillesztette az odavalót, akkor a feje felett korona, kezében országalma volt. "A 9. *nememlékszemmelyikosztály*-lyal te is király lehetsz!" Ez aranyos volt:) Meg persze Szikra-chanom Izékéje. Izéke egy összevarrot gombszemű babzsák figura. És nagyon édi. És persze fent volt a tanárin díszelgő plakáton.
Még az is dob a Kati-héten, hgy az osztályok minden nap másnak öltöznek be. Most a négy kategória: ufó, mesehős, fiú-lánynak;lány-fiúnak és a hippi volt. Nagyon jó volt, mikor hétfő reggel holt kómásan beszédelegtem a "Magaskilincses" Varga-ajtón és egy UFO nézett az arcomba, majd közölte: Szavazz a 9.A-ra.... Hát anyád XD Kora reggel ne zaklass Amarut, ha jót akarsz! na, amikor előkerültek a kajáltatás sütijei, akkor egészen kengesztelődtem... :P Kedden a D-sek kartondobozba bújt SpongyaBob fgurája köszöntött ugyanígy. Egész nap éreztem a vágyat: "Hadd rúgjam le a lépcsőn...csak egy kicsiiiiiiiit..." Szerdán aztán a C-sek bemondták a rádióba, hogy aki megtalálja a tesi terem mellett elrejtett három csoki egyikét, annak egész nap cipelik a táskáját. Tibi azt hazudta, hogy megtalálta, és tényleg vitték a táskáját XD És csütörtökön drága Szikra-chanom kampányolt az osztályával :) Karaoke-t rendeztek, és az igazgatóra mutogatva énekelték a Csókkirályt, amjd megénekeltették magát a "hedmáászter"-t is... :) Oszt. főnökük, Hegedűs Ibolya tantó néni egész nap "szavazz a b.-re" pólóban rohangált, és óra végén így engedett el minket: "Házit tudjátok, szavazzatok a c-re, mehettek." XD

Aztán ma, Hétfőn, megvolt a Kati-nap. Ilyenkor felköszöntik az iskolában tanuló Katalinokat, Katákat, és Katinkákat. (A vivieneket miért nem?! K*csögök.... >.< ) Aztán a kilencedikes osztályok előadnak- egy-egy műsort. Általában marha humoros (próbál lenni), tökéletesen tudják (elb*szni) a szöveget, és (húeztderohadtulunommár) MINDIG táncolnak. Hip-hopot. Ami jó lenne, csak már unalmas. De például a ómeó és Júlia humoros átköltése nagyon tetszett! :) Szóval vannak azért jó dolgok itten :) Aztán elbúcsúztak a végzősöktől egy képvetítéssel és videófelvételekkel. Egyik videó: Riporter: Miért szeretsz vargás lenni? Végzős csaj: Mert sok a lépcső, és minden emeleten van WC. Konkrét, nem? Ezek egyébként fontos tényezők. Nincs is suli rahedli lépcső nélkül. Már az általános iskolám is emletes volt, de most, ez a három emelet...nyammmmm...egyszerűen isteni...főképp, hogy az osztálytermem a tetőtérben van...fincsiiiii. Jah, és.... Az egész műsor után, drága-imádott-tisztelt-hőn_visszavárt (ó, hogy a nyű állna belé, mikor ilyeneket talál ki, mint ez volt...) Black Princess-ünk megkért minket, hogy segítsnk neki átvinni a műv.házból a Vargába a tablójukat.... ami üveg...és az egyik üveglap már el volt törve....Mondjuk úgy, hogy khmmmmm "extrém" látványt nyújtottunk. Ízelítő a cipelés alatti hanganyagból:
  • Lerohad a karom!
  • Black, csezdmeg, hogy jutott ez eszedbe?
  • Vigyázz baszki, dől ez a xar!
  • Csókolom, néni, ne bambuljon!
  • Nem érzem az ujjaim.
  • Messze még a varga?
  • Hú,bakter, még be kéne menni az ajtón!
  • Vigyázz, faág!
  • Upsz, nem én voltam....
És végül:

  • Na végre, basszuskulcs! XD
Egyébként itt volt Olin-anyum is :3 És tényleg jól áll neki, hogy szoknyát hordd. Bár azon kiakadtam, hogy mindenkit meg aakrt puszilgatni, "jajj de kis édes" felordítással... PedoBear kicsit beüt nála XD És vigyázzatok, mert én az ő nevelése vagyok.... whehehee...

Ja, és Black Princess! Nem műxi,ka Sailor Moon-os óra! (még mielőtt ezt mondanád: tettem bee elemet XD) én már akarom, hogy ordítozzon reggel! Gaby gyűlölni fogja, és én kínozni akarom! Naaaaaaa.....

Ennyi mára, Ama-chan voltam, Béke Belétek! ^^

2008. november 30., vasárnap

Ez egy jó hely! (Road)


La Li Ho!
Szögezzük le előre: UTÁLOM A SÖRT! *huhh, ezt jól esett leírni XD*
Khm...na szóval... Az egész teljesen normális szombatnak indult... Hamupipi (Amarukácska) szokás szerint takarított. Apuci meg figyelte a fotelból. Már épp elfogadtam, hogy ez a hétvége is jó szar lesz, amikor megcsörrent a telefonom. A volt osztálytársnőm, (és mellékesen egyik legjobb barátnőm a mai napig) Anett hívott. Azt kérdezte, jó-e nekem a ma este. Megérdeklődtem jóapámtól, hogy ráérek-e... válasz: "mit érdekel az engem...." oké, menetm anyuhoz. Persze anya elengedett. Na de hova? Ezt én sem tudtam, hogy kérdőre vontam drága barátném... Hát persze, hogy egy rock-koncert :D
Az együttes asszem Trash Inside volt... Nem értettem rendesen, mikor mondták, hogy kik ők. Jó számaik voltak, bár a szövegből mindig kb,. annyit értettem, hogy "hrrrmooobruááááhhjjeaahhhh kriskhhh#˙˘~$đ÷ !+%?#" És hasonló szépek... Pedig valamiről nagyon hadováltak angolul, csak én nem erőltettem meg magam túlságosan. Egyébként is majd kiszakadt a dobhártyám. Csodálom, hogy az ablakok bírták, mert ahogy a falnak támaszkodtam, éreztem., hogy a fal remeg, mint állat.
Fél kilencre érkeztünk meg, a zenekar még állítgatta a hangszereket, de A. már félrészeg volt XD Megkaptuk a kezünkre a jelet, hogy kifizettük a beugrót, és rögtön kerestem HorrorNikit, hogy merre van. Hát a drágám ott csücsült az asztalon. Odamentünk hozzá, szia,mizu stb. Aztán bementünk. Az együttes nem húzta sokáig az időt, elkezdték tépni a gitárokat, a dob kapott rendesen, az énekes meg szerintem ma délig nem tudott megszólalni. A. már az első számnál rázta a fejét, mint egy emberállat, aztán feérúgta a békésen álldogáló barátait, akik persze viszonozták eme kedves gesztust... Akkora pogó lett, mint nyolc másik. Persze HorrorNiki rögtön ment :P Mi Anettal letelepedtünk a földre, nekidőltünk a radiátornak, és néztük őket. Anett itta a sört, én meg csak röhögtem... Ez a pogó komolyan mulatságos dolog. Mondjuk, azért normálisan csinálták. Ha valaki földre került, ketten azonnal felhúzták, így egyetlen sérülés sem lett. A bagázs felét ismertem. K.-val régen jóban is voltam, aztán hirtelen nem szóltunk egymáshoz. P., a volt osztálytársam hulla részegen tántorgott egy Pepsi-s üveggel, ami folyamatosan újratöltődött, de nem kólával... Ahogy ott ücsörögtem, a radiátornak döntött háttal és fejjel, kezeim az enyhén felhúzott térdemen, előttem egy rakás marha, és üvölt a rock, úgy éreztem, most jó lenne elszívni egy cigit. Nem a nikotin miatt, hanem a mozdulat miatt. Nyáron kipróbáltam a vízipipát, és tényleg nyugtató az a mozdulat, ahogy az ember kifújja a füstöt, és azt nézi, ahogy szétoszlik. Ha betöltöm a 18-at, veszek egy vízipipát. Már pont eszembe jutott egy tök jó novella, amikor Anett kitalálta, hoz még egy sört. (Az előzőből egy negyed pohárnyit megitatott velem is... Rém rossz volt, de azért megittam.) Megegyeztünk, hogy inkább átugrunk a pizzériába, valami nekem való piáért. A Bacardi Brezer mellett döntöttünk. (5% -os alkoholtartalommal, inkább üdítő, mintsem alkohol...) Felbontattuk, és elindultunk vissza. Nekem egy fekete, Penge-szerű kabátom van, aminek a zsebe ki van szakadva, szal az egész kabátot tele tudom pakolni. Anett szólt, h tegyem már el a Bacardit, mert lehet, hogy rossz szemmel néznek ránk, ha kintről hozunk be piát. Beraktam a zsebembe, erre Anett: "De ugye fogod?" Hát majd bepisiltem a röhögéstől. Nem bazdmeg, elengedtem, hadd ömöljön a kabátomba.... Anett is rájött már a tekintetemből is, hogy marhaságot kérdezett, és szintén sikító röhögésben tört ki. Visszamentünk, és letelepedtünk a helyünkre. Anett kétpercenként hívott el WC-re... Ugye, aki sört iszik, többet pisil, mint egy kóborkutya :P Aztán egyszercsak, K., akiről azt hittem, már utál, odajött hozzánk, és behúzott minket "táncolni". Kör alakba álltunk, és egymás vállába karolva mentünk körbe-körbe. Időnként lefejeltük egymást, vagy a lábamat taposták szét (én egy gyomorba könyökléssel jutalmaztam a dolgot) de jó volt :) Aztán Anettal éreztük a pogó-vágyat.. Na de mi aztán olyan törpék vagyunk, két perc alatt felrúgtak volna minket, így inkább felkaptam Anettot a hátamra, és így nyomultunk. Ő lökött, én rúgtam :D Aztán HorrorNikivel őrjöngtünk egyet a nagy kedvencre (Road-Nem kell más). Így sem volt hangom (enyhe torokgyuszkó) na de most aztán! Utána keringőztünk egyet... Kárpátiára XD Egy srác odament a haverunkhoz, és megjegyezte: "Jók a csajok..." Biztos a felsőnkre gondolt, csak nem merte elkérni :LOL: Utána kimentem a friss levegőre, és felhívtam szívem csücsökjét. Megbeszéltem vele, hogy mennyire nagy marhák vannak a Földön, de aztán inkább visszamentem, mert egy kissé fura alak jött ki mellém. XD Odabent ekkor (éjfél magassága) már rendesen letompultak az emberek... Hajnali egy körül már félálomban ücsörögtem. Azt álmodtam, hogy otthon vagyok a nappalinkban, a kályha mellett, és anya áll előttem, és dumál hozzám. Aztán lassan elkedztem felébredni. Még mindig a nappalinkat láttam, de A. pogózott benne... Gondoltam is: "Mi a picsa?! A. a nappalinkban pogózik ott, ahol előtte Anya állt, és Anett hangján dumál hozzám. Aztán lassan eltűnt a nappali, és rájöttem, hogy a műv. házban vok, és nem a kályha, hanem a radiátor melegített. Hú bakter -gondoltam- nem kéne szunyálni XD Kimentünk wc-re... (megint) Anett elfoglalta a nőit, a férfit meg egy másik csaj. Ekkor berobbant a fiú-wc-s barátnője, kinyitotta az ajtót, ahol barátnője trónolt, és ráüvöltött (félig beborulva), hogy "Itt a sütiiiiiiiiiiii!" Kimenekültünk. XD Később ismét elmentünk az illemhelyre. Bekopogtam a lány-részbe, semmi válasz. Az ajtó is résnyire nyitva volt, gondoltam nincs bent senki. Hát jól benéztem. Egy csávó épp könnyített az agyvizén XD Úgy kirohantam, mint akinek rakétát dugtak a fenekébe. Lassan aztán két óra lett, a villanyokat felkapcsolták, mi pedig hazajöttünk. Beosontam a házba, átöltöztem pizsibe, és beájultam az ágyba. Fél 11-ig szunyáltam. XD És ahogy a Road is üvöltötte a hangfalból: "Ez egy jó hely, én mondtam, s máris jobban pezseg a vérem, szomjam kell, hogy oltsam, önts, ha nem is kérem!"
Ama-chan voltam, Béke Belétek!

2008. november 26., szerda

Floorball, let's kick some ass!


La Li Ho!

Ma dupla tesim volt.... Először egy szadista tanárnő (Csábi-bébi) bemelegített minket. Na neeeem... inkább megkínzott. Nem tudom, volt-e már olyan érzésetek, hogy a vádlitok kb. felugrott a fületekbe, mert ott talán kevesebbet kell mozognia.... Nekem most volt. Annyira fájt mindenem, hogy szívesebben maradtam volna a matekomon (!) mint hogy bemenjek erre a retek órára....

Először is, szétszórtan helyezkedjünk el... Halkan megjegyezném, hogy egy osztályteremnyi torna termünk van, mi 25-en vagyunk, és még hozzánk adták a 9.C lányait, akik szintén kb. ennyien vannak. Maradjunk annyiban, hogy extrém helyzet állt elő. Vagy az orromba nyúltak fel könyékig, vagy a vesémbe térdeltek, d egy biztos: ember épen ott nem maradt. Mikor az egyik csontlábú fitness-lady már nyolcvanhatodjára próbálta egy laza köröm-csapással levágni a nyakam, elhatároztam, hogy ezért a tanárnő még bűnhődni fog. Na de nem akárhogy!
  1. Bekapcsolok egy Tokio Hotel számot (na erre fitnesseljé, he! XD)
  2. Bevezetek a terembe 400 lajhárt
  3. Hozzájuk csapok 80 dagadt Britney Spears-t (persze hajvágót mellékelek...)
  4. Megkavarom az egészet némi gerinc sérvvel
  5. És végül izzadtan, büdösen tálalom a kedves tanári karnak. :)
Miután bemelegítettünk, jött a futás...körbe-körbe. Megjegyzenm, hogy a terem közepén, keresztbe ki van feszítve egy háló a röplabdához. Na az alatt ugye át kell bújni. Tanárnő meg kitalálta, hogy sípszóra forduljunk meg, és az ellenkező irányba fussunk. Persze, mindez akkor ötlött áldott fejbe, mikor a hálónál votam, úgyhogy kb. 30-szor hajolgattam amiatt a retek háló miatt. DE! Ez is véget ért... Kimentünk szenvedni a kondiba. Erősítettünk hasra, hátra, lábra, fenékre. Gondolkodtam rajta, hogy felajánlom tanárnőnek, hogy egy ötösért én hónaljra is erősítek, ha kell. Rossz kedve volt. Inkább nem próbálkoztam XD
Aztán jött az egész tesi-óra megkoronázása, a Floorbal. Olyan mint a hoki, csak még nagyobb marhaság. Kapsz egy ütőt, és rohangálsz egy teniszlabda méretű fehér, lyukacsos, girnyó gömb után... No, de sebaj, Amarukácska lőtt két gólt, vagy mi a francot. Inkább mi a francot.... Szétverték a lábam... nem mintha labdának nézne ki a lábam (annyira azért nincsenek rossz virgácsaim..XD) , szimpla tahóságból. A kaput még véletlenül sem közelítettük meg, mindenki olyan mérges volt arra a szerencsétlen ablakra, hogy csak úgy csattogott. Nekem párszor az ütő is eltűnt a kezemből.... az osztálytársnőm hátában landolt.... XD De nem gond, felszedtem! Aztán megint elvesztetem XD Átrepült a termen... jóvanna, kicsit energikusan ütöttem a labdába XD

Persze ennek az egésznek haszna is volt.... Nem, nem az, hogy jól nézünk ki... azért csodára még a Varga Gimi tanárai se képesek. Viszont! Olllllyan rettentően büdösek voltunk, hogy a 24-es buszon rögtön volt helyünk, mert mindenki eltűnt mellőlünk egy olyan 3 m-es körzetben :D

Na, ennyit mára.
Ama-chan voltam, béke belétek! :)

2008. november 24., hétfő

Csokival és barátokkal szép az élet :)


La Li Ho!

Magam sem tudom, hogy csináltam, de jó a hangulatom. Gondoltam, írok már egy optimista bejegyzést is. Egyrészt azért, mert visszaolvasva a blogomat, rájöttem, hogy milyen szánalmasan sajnáltattam önmagam, másrészt meg, mert: *dobpergés, feszült csend, ééééés:* ÖTÖS LETT A MATEK TZ-M!!!!!! Öhöhöhöööötööhööösss!!! Nekem! Matekból! Oh, my fuckin' God! (Megj.: God=Kurama...) Ráadásul a "szinusz-koszinusz-tangens-kotangens-anyádens-megcseszens"-ből..... Ez csoda.
A barátnőm egyébként csinált rólam egy tök király képet.

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.
Katt rá, ha érdekel.

Szerintem HorrorNiki (aki készítette) naaaaaaagyon ügyes. Legalábbis hozzám képest. Úgyhogy, ha meglesz a letytotyom (nagybátyámtól kapom, imádom is eléggé :D) akkor feltesz rá nekem azt a "húdenagyonkirályésbonyolult" programot, amivel ő varázsol, és megtanít használni.
Jah, és ma degeszre ettem magam... mivel elkezdődött a Kati-hét... az elsős osztályok próbálnak minket lesütizni, hogy rájuk szavazzunk. Persze én nem állok ellen, hősies küzdelemmel ugyan, de feláldozom magam a jóért, és elpusztítom a kókuszgolyónak álcázott kalóriabombákat., amik szerencsétlen Műpicsa osztálytársnőimet kívánják megtámadni! :D

  • Egyébként, szeretném megemlíteni, hogy jelenleg érzelmi roncs lennék, ha nem lennének olyan emberek körülöttem, mint Black Princess, aki elnevezett Musunak, mert kicsi vagyok, vörös, hülye és állítólag jó a dumám és akivel annyira jó Suligála fellépésünk volt. itt szeretném üzenni, hogy még mindig tudom a koreográfiát! :) ....
  • Olin, aki lányának fogadott, és két év kőkemény kiképzéssel elérte, hogy nélküle is úgy-ahogy boldoguljak a koliban és a gimiben, és elsírta magát mikor búcsúztatóként kornyikáltam neki, és megtanított oldalra fordított fejre szép szemet rajzolni...
  • Zéta, aki annyira felnőtt, hogy mindig összekaparom magam, ha meglátom hogy ír...
  • Bütyök, akinek mindig Hugi vagyok, akármilyen marhaságokat hordok össze...
Atomnyul... Szikra...HorrorNiki...Gorgar... Egy leányzó, aki olvas is, és msn-en is lelkisegély-szolgálatot nyújt, és persze a párja... egy kezdő hippi és haladó hableány...és még nagyon sokan, akik megérdemelnék, hogy leírjam őket, de tulajdonképpen, így is tudják, hogy fontosak.
És ha belegondolok, nem is volt érdemes annyit hisztiznem, mert azt hiszem, csak akkor kéne kétségbeesnem, ha velük elrontanék valamit... De amíg ezt leaglább nem rontom el, addig azt hiszem, nyugodtan mehetek több kört a 24-es busszal, és nyugodtan bambulhatom a veszekedő embereket, bekapcsolhatom a mp4-emen Leona Lewis-t, és mosolyoghatok egy jót ezen a zsák zsibongó hangyán, akik úgy marják egymást, mintha nem jutna mindnek elegendő morzsa.

És a legviccesebb, hogy néha úgy elhagyom magam, hogy én is belekezdek ebbe az értelmetlen veszekedésbe.

De ma nem! Mert ma ÖTÖST kaptam matekbóóóóóóól! *yeahhhhh*

Ama-chan voltam, Béke Belétek!

UI.: A fehér csokis Sport szelet XXL iszonyú finom.... (L)

2008. november 21., péntek

Vigyázat! Bunkó vagyok!


La Li Ho!

Először is tisztázzuk: nagyon fel vagyok pörögve...de nem jókedvemben.
Hirtelen kedvem támadt mindenkit elküldeni a búsba... Akit meg nem, annak elemzni, hogy a többit hogyan és miért.

Néha magam is meglepődök, hogy mekkora gyökereket ismerek. És még meglepőbb, hogy nem tudom róluk, hogy azok! Áttaposnak rajad? Mit számít! Megbántottak? Oszt'? Sírtál miattuk? Egyéni szoc.probléma! Esetleg megmondod nekik, hogy hülyék? Hát mit képzelsz te magadról?!

Na, ennyiben tudnám röviden megfogalmazni a hangulatom. Jöjjön bővebben:

Na ugye vannak a férgek.... Ők azok, akik fikáznak valamit, aztán ők ugyanazt megcsinálják...de addigra persze az már tök jó dolog lesz hirtelen! Rejtélyes, nem? Hogy változnak az emberek egy este alatt! Nem tetszik? Hát mert bekövesedett őstulok vagy! (Én is...)

Vannak a rohadékok... Ők addig játszadoznak az emberekkel, meg a barátságokkal, amíg megszerzik, aki neki kell, aztán azt is megszívatja. Ja, hogy a te barátodat szedte el? Hát, szívás...

Vannak a ribancok... nekik sose jó, amilyen Te vagy. Ha mégis veszel valami márkásat, akkor rávágják, hogy hát, tegnap óta a másik márka a menő. Ha egyéniség vagy, akkor meg aztán menekülj! Kirázza őket a hideg még a lehetőségtől is, hogy valakinek saját gondolatai legyenek! Hogy képzeled, hogy gondolkodsz?! Csináltass mű "cickót", és takaroggyá miniszoknyát venni! És mindig úgy köszönj el, hogy "Puszi,szeri, láw!" Ja, és a három puszi is szériatartozék....

Jöhetnek a pózerek... Fúúú, ez egy ritka undorító népség! Vannak a ribancok, akik az összes képen kitolják a feneküket, vagy a leszállópályát mutogatják mellkastájékon, és persze a kedvenceim, a világfájdalom-pózerek... Mert ők szegénykék, annyira rosszul élnek a koponyás-kockás Mayo Chix felsőjükben, és a fekete Converse-dorkóban! Brühühü.... Anyuci nem 5000-et adott egy napra hanem 4-et? Váhh, ez borzalom, hát ezért eret kell vágni! Mert ők ugye úúúgy megmutatják a világnak a szájpiercinggel meg a webcammal.... Na haggyukmá...
A kedvencem, amikor a pózer egyben féreg is, kiírja, hogy gyűlöli a pózereket, a képtárban meg ott vannak a tükörben-fényképezem-magam, a -felülről-fényképezem-magam-és-nagyon-szomorúan-nézek-a-kamerába képek, meg a -jujj-de-cukee-hogy-szívecskét-mutatok-a-kezemmel képek.

És a legrosszabb, hogy ha te nem ilyen vagy, és sikerül további "nemilyeneket" találni, akkor sem nyugodhatsz meg. Mivel mindegyik típusban ott van a "rohadék" alfaj, és bármikor behülyítheti bármelyik barátnődet. Szóval, ha azt akarod, hogy nyugtod legyen, akkor legyél süket és vak, és sose mozdulj ki otthonról, mert ezek mindenhol ott vannak, és tönkreteszik a legjobb napokat is!

Nem tetszik a véleményem? Így jártál...Nem érdekel, mert én meg paraszt vagyok. :D

Ama-chan ^^

2008. november 19., szerda

Prog. hétvége :3



La Li Ho!

Noshátugyebártudniilikazthogyhát.... (ez vicces... XD)
Prog. hétvégém volt. Ez csupán annyit jelent, hogy nem jöhetek haza hétvégére a koliból, mert kirándulni megyünk az osztállyal. Egy évben kilenc ilyen hétvége van, és az egészért kanyit se kell fizetnem. Királyság. :D

Mint minden esetben, most is elfelejtettem előző este összepakolni a cuccaim. A busz 3-kor indult a koli elől, mi meg fél 3 után estünk be, és ugye én mint a mérgezett mókus rohangáltam fel alá, hol samponnal, hol ruhával, hol fésűvel a kezemben, gondolkodva (és szitkozódva, mikor felborultam valamiben), hogy mit is hagyok ott Szolnokon, ami tutira kéne. Hát, első körben összepakoltam minden fontosat, mire Franyó megjelent, hogy ezt-meg-ezt is tegyem már be... Jó, cipzár ki, berak, cipzár vissza. Mehetünk...mehetnénk. De megjelenik Dia, hogy tegyem már be a Loveless dvd-t, mert hátha tudjuk nézni. Oké, cipzár ki, yaoi-anime be, cipzár vissza. Mehetünk. Mehetnénk. De Ama-chan elfelejtette betenni a papucsát. Oké, cipzár ki, papucs be, cipzár vissza. Ismét elindulunk, már az ajtót zárjuk,mikor rájövök, hogy bent maradt a kispárnám (Húgomtól kaptam karácsonyra, Garfieldos,mert Garfield-fan vagyok. Hasonló nézeteim vannak a Hétfőről, mint neki...), és a plüss-nyuszim. Oké, szobatársnőim már karóba akarnak húzni, de nem baj, én bátor vagyok, és visszamegyek értük. Jó, végre lejutunk a buszra. Helyem is van, nem elöl, nem hátul, középen, ahogy szeretem. (Elöl a tanárok miatt nem jó, hátul meg a műpicsák visítoznak egész úton.) Persze, fent maradt a chips... Az kéne a többieknek is, úgyhogy Franyó azt füllenti, hogy fentmaradt a diákja, és felrohan érte. Mire visszajön, Betti rádöbben, hogy ő viszont tényleg a személyijét hagyta fenn. Felmegy, mi meg elindulunk XD Úgy futott utánunk :LOL: Eléggé vicces volt. Na, mindegy, végre elindulunk. *Igen, itt lehet tapsolni.*

Útközben kialakul egy háború, ugyanis a hátsó banda olvasni akar, és követeli a lámpát, az értelmesebbje (pl. én.. /EGOOOOOOO/) meg aludni, és a hátunk közepére nem kell a fényáradat! Mikor elkezdtek vinnyogni, én egyetlen velős mondattal ismertettem az álláspontom: "Megmondanátok, hogy mi a francért csináltok úgy, mintha tudnátok olvasni?!" Az osztály kb. három falun keresztül veszekedett, majd megállapodtunk, hogy egy órára felkapcsolják, aztán lekapcsolják Debrecenig. Kínomban én is inkább elkezdtem olvasni. Jó kis könyv volt. (Böszörményi Gyula: 9...8...7...) Egy kitalált világban kezdődik, de úgy van beállítva, mintha ez lenne a valóság, aztán két fejezettel a könyv vége előtt, kiderül, hogy a főszereplőnő igazából őrült, és ezt a világot ő csak képzelte. Hát, itt kb. lefejeltem az előttem lévő ülést, mert teljesen bevettem már, hogy az a világ a valóság. Jól pofára ejtettek, és ha ez nem lenne elég, mire elfogadjuk, hogy hülyére vettek, az utolsó oldalon megjelenik az állítólag "agyturkász" Salamon doki, (aki a képzelt világban tanár) és közli, hogy reméli, hogy a hősnő, emlékszik az eddigi világra, mert az volt a valóság, csak mindenkinek törölték az elméjéből, de néhány "látó" emberre, a gruftikra, mint Salamon meg a főhősnő, Lilith, ez nem hat. Hát mondom, kész XD És itt van vége, hogy a főhősnő ismét látja a démonokat. Szal majd lesz folytatás. Az elején tök uncsinak tartottam, de megérte elolvasni. Öt perc alatt ennyiszer még sosem vágták át a fejem. x.x

Na, megáll a busz, leszállás! Irány a debreceni egyetem könyvtára. Imádom a könyvtárakat. Főképp, ha régi könyvek is vannak, és itt aztán volt bőven. Aztán találtam három japán történelmi könyvet, és benne voltak a kabuki-színházak is! :) Nagyon élveztem. :)
Ezután elmentünk a szállásra. Diával letámadtuk a nénit, aki fogadott minket, hogy lehet-e valahol DVD-t nézni. Lehetett. :D Na, akkor támadás: átkötögettük a dvd-t (mert az egyik nem volt jó), és betettük a Loveless-t.... Na mármost, egy rövid leírás: A loveless egy yaoi anime, azaz fiúk szerelméről szól... magyarul: buzik. Na. Ez nem is lenne gond, mert szerencsére ebben az animében semmi csúnyát nem mutatnak, a történet meg aranyos, szóval jó volt, igaz a csók-jeleneteknél hétrét görnyedtünk a hányástól. XD De persze a férfi tanár, aki velünk jött (egy nagyon kedves idős bácsi) unatkozott, és nézni akarta velünk.... Na, gondoltuk is Diával, hogy most aztán "szarban a haza"! Mire burkoltan rávettük, hogy ne akarja már nézni XD Szép meló volt. Megjegyzem, egy református kolléigumban voltunk... Néztem is a házirendet, délután "szellemi foglalkozások,imaterem" este, lefekvés előtt "esti rádiós áhitat" minden szobában volt egy kereszt a falon, és mindenhol szentek képei lógtak. Fojtogatva éreztem magam XD

Másnap állatkertbe mentünk, pingvineket, fehér tigrist, zsiráfot néztünk. A fókashow volt a legjobb, halálra nevettem magam. Volt egy majom, Tódornak hívták. Felkapszkodott a kerítésre, és köszönésképpen a lábunk elé pisilt.... -.-" És fogtam kígyót a kezemben! Jujj, de fura volt XD Az egész teste megfeszül, amint megmozdul. Az az izé egy izomkupac. És nagyon fura a "bőre".
Még ezen a napon ellátogattunk a máriapócsi görög-katolikus templomba, ahol kétszer is "csoda" történt. Egy Mária-ikon könnyezett. Ott volt a kép, meséltek róla mindenféle csodát, de bevallom őszintén, én nem hittem el egy szót sem belőle. De legalább voltam egy kriptában. Még élve. XD Egyébként szerintem undorító,amikor egy kiránduló osztály becsődül egy templomba. Az nem turisztikai látvány... Hanem egyesek szent helye. Jó,nekem nem, de azért nem szívesen megyek be úgy, hogy tudom, hogy engem ez nem érdekel.
Meglátogattunk egy múzeumot is. Általában szeretem őket, de ez ritka rossz volt. Nem is írok róla.

Éééés, vasárnap, végre elmentünk lovagolni! Naaaagyon jó volt. Szépek voltak a lovak, rendes volt a csajszi, aki tanított, tök jól elbeszélgettünk, és megtanultam ügetni. Aztán ettünk egy remek kenyérlángost, és visszavettük az irányt Szolnokra. Sajnos hazafelé hőemelkedésem lett, és már nagyon fájt a torkom, de azért ez a hétvégét még nem tudta elrontani. Az már inkább, hogy a Diával való animézésen kívül végig egyedül kullogtam mindenhová. (Az előző bejegyzésben említette okok miatt, plussz úgy tűnik, a barátnőmnek már nem vagyok eléggé "érdekes". :S) Olykor beszélgettem Fecóval, ez igaz, de azért legtöbbször csak olvstam, vagy bambultam ki a fejemből. De ez mindig így van. A prog. hétvégék folyton felérnek egy brazil szappanoperával. Néhányan összejönnek, a legtöbben megcsalják a párjukat, barátságok alakulnak ki, vagy mennek tönkre, Balázs összehányja magát és mindig kiosztanak pár csoportvezetői figyelmeztetést. XD

Ennyit mára, béke belétek!

Amaru-chan ^^

2008. november 11., kedd

Stréber vagyok?!


La Li Ho!

Mostanság egyre többen megvádolnak, hogy kockafej lettem. És miért?! Mert tanultam a matekdogára. Jó, tényleg kezdd futni a szekér. D miért fáj a "barátnőimnek" az, hogy ötösöket kapok? Miért jó nekik az, hogy ha nem tanulok, és rossz jegyeket szerzek? Ennyire kell valaki, aki mindig alattuk lehet tudásban? És miért én legyek az? Nem akarok többé azon röhögni velük, hogy melyikünknek lett nagyobb egyes a dogája! Ötösöket akarok! És meg is szerztem őket... Földrajzból, matekból é biológiából is... és nagyon jól esik tudni, hogy én készültem. De az nagyon rossz, amikor a fejemhez vágják, hogy stréber. Múltkor nem tudtam énekelni a különórámon. Ezt tudják. Azóta folyton azt elemzik, hogy őket mennyire megdícsérte a tanár. Már néha sírhatnékom van tőlük. És még megkérdezik, hogy "miért nem szólalsz meg? mondj valamit!" Hát köszi...
Múlt héten a matek tz előtt volt egy lyukas órám... Ferivel a táblánál gyakoroltunk, hogy biztos mindent tudok-e. Erre az egyik állítólagos barátnőm megjegyezte: "jajjmá, mit játszod magad azért, mert kaptál múltkor egy ötöst?" Megjegyzem, a matek nem az erősségem. Nagyon sokat tanultam azért a kis doga ötösért.
Nem értem miért ilyenek, ha egyszer a barátjuk vagyok. Nem értem, miért jó az, hogy beszólnak. Miért jó elrontani a napom?!

Tényleg kezdem megutálni őket...

2008. november 7., péntek

Négy szemmel szebb az élet......???

La Li Ho!

Szemüveges lettem. Már hetedik óta húzom-halasztom a dolgot, de mostmár muszály, mert fényérzékeny vagyok. Igazából nem zavarna, ha nem lenne ennyi gondom vele. Reggel sosem tudom, hol van... Mikor iszom a meleg kakaót, bepárásodik, ráadásul ma mikor elköszöntem a barátnőimtől a koliban, mindenki belefejelte a képembe a keretemet. XD Tanulság: puszizkodáshoz vedd le a szemüveged!

Tibi, az osztálytársam, közölte velem, hogy ha beszélgetni akarok vele, akkor vegyem le a kukkert, mert úgy nézek, ki, mintha okos lennék, ő meg okosokkal nem beszél. XD Ráadásul pont most kaptam matek ötöst, és kivételesen elkezdtem tanulni. Csilla rögtön megállapította, hogy stréber lettem... kötelességből, mert szerinte aki szemüveges, az stréber. XD

Egyébként vannak nagy előnyei is a szemüvegnek! Eltakarja a karikákat a szem alatt, és rengeteg menő mozdulat társul hozzá! Például lenézően kinézni mögűle, vagy full-intellugensen feljebb tolni az orron, vagy elgondolkodva igazgatni.... Frankón mondom, leköt egy egész délutánra XD

Ja, és az enyém nagyít mindent.... annyit tudok azon nevetni, amikor valaki túl közel áll hozzám, és a feje kilóg a lencsém hatóköréből, ennek köszönhetően a feje teteje normál méretű, de az állát már nagyítja a lencse... Ritka vicces!

Na, csak ennyit mára... Álmos vagyok, és Nyusziznom kell msn-en :) Béke Belétek!

2008. november 4., kedd

Kudarcok napja...


La Li Ho!


Az élet az egy naaaaaaaaagy SHIT. Ma ez a véleményem. Reggel elkéstem fizika óráról.... megjegyzem, ma volt nyílt nap, szal nem csak az osztály előtt égtem le, hanem a leendő elsősök előtt is. Aztán rajz órán, a tanárnő (aki 100, hogy utál engem) látványosan nem szólított fel, ha jelentkeztem, mikor jelentkeztem félbeszakított, pedig jót mondtam, és ráadásul rámszólt, hogy tegyem már majd ki a rágóm, holott sosem rágózok!

Aztán elmentem a zenesuliba... Ének óra:
Nem tudtam énekelni. Nem vettem jól a levegőt, hamis volt a hangom, vagy ki sem jött hang a torkomon. Borzalmasan teljesítettem. Szánalmasnak éreztem magam, és láttam, ahogy a tanárnő türelme is egyre fogy. Ráadásul csalódott bennem, mert a többieknek mindig dícsér, most meg mondta Csillának, hogy valami nagyon nem stimmelt velem.
Szolfézs óra: Nem értettem egy szót se. Ilyen persze van, de azért másodjára-harmadjára már megértem a dolgokat. De most hiába mondta el a tanárnő sokadjára ugyanazt, csak nekem, mert látta, h nem vágom, nem ment. Iszonyú mérges voltam magamra, és ezen a napon immár harmadjára sírhatnékom lett.

Egy szívemnek fontos személy meg elkezdett idegesíteni. És nem értem miért. Hiszen eddig kedveltem, és ő nem változott! Ugyanazt csinálja, de most valamiért zavar.

Szégyellem magam. És utálom is.

Ennyit akartam ma írni. *meghajol, taps*

2008. november 3., hétfő

Life of little stupid Cinderella...


Egyszer volt, azóta is van egy kicsi antiszoc. szerencsétlen marha, Hamupipi... Takarítgatott, énekelgetett, etette az állatokat, és a én verziómban azért káromkodott is rendesen. Már nagyon unta magát, és azon filózott naphosszat (két mosogatás között) hogy merre kódorog már a hercege. Mert hogy már ideje lenne lelépni a szülői -börtön- házból. Na, végre megjött a herceg, Pipi meg rájött, hogy ez jobb, mint amit várt. A srác tényleg rendes, tényleg okos, még jól is néz ki! Na, itt már bűzlik valami, és nem Pipi, mert fürödni azért szokott. De tényleg. Na, ugye most jönne a készülődjünk a bálba cucc. Hát a bál fedőneve most legyen Téli szünet. Pipi már tervezgeti hogy megy majd a párjához, mikoris megjelenik a gonosz mostoha, aki most legyen apuci, ne anyuci. Nem engedi el Pipit a téli szünetre, Pipi persze bőg mint állat, majd beleőrül, de nincs mit tenni. *hatásszünet* Na, tudjátok mi jön most? Vagyinkább ki? Hát persze, a Jótündér! Aki elvileg tündérkeresztanya de most legyen Pipi anyukája. Ő persze segít, nyugtatgatja Pipit, hogy elmehet, és ne sírjon. De elkésett. Pipi az eddigi évek alatt olyan idegbeteg lett, hogy ha egy kicsit is elkezd félni valamitől, hányingere lesz, remeg a keze, nem tud este aludni, kész pszicho....

Sajnos a mese itt kettészakad. Pályázatot írok ki! Szerinted mi lesz a mese vége? Pipi elmegy, és jó lesz minden, vagy otthon marad antiszoc. takarítőnő marad nyolcáltalánossal, esetleg találkozik Télapóval és beáll rénszarvasnak?

Én arra tippelek, hogy elmegy Amerikába, és Go-Go táncosnő lesz... Majd.

2008. október 20., hétfő

Otakuk... Tényleg olyan borzalmasak?


La Li Ho!

Sokan írnak az anime-rajongókról (otaku-k) eléggé megvetően. Sokakkal közülük mégis jóban vagyok, mert kedvelem őket, jófejek egyébként. Ők is bírnak engem, és mégis; a blogjukon sértegetik a "fajtámat".
Legtöbbször a japán végződésű nicknevekkel kezdenek. Hogy az milyen mű, meg gáz. Én is ilyet használok(Amaru-chan). Mégis sokan mondják rám, hogy egyéniség vagyok. És még soha senki nem mondta, hogy "fúúj, de gáz ez a név!" Sőt, sokan kérdezték, hogy hogyan találtam ki.
A másik kötekedési tárgy, hogy sok otaku japán szavakat fűz a mondanivalójába. Én nem szoktam, de angol szavakat igen. Az nem baj? Vagy legközelebb erről is írnak majd? Akkor mostantól ne merjem kimondani azt, hogy e-mail? Vagy ne szólaljak meg németórán? Mert nem tudok németül, csak tanulom... csak egy-két dolgot tudok. Ugyanúgy, mint azok, akik japán szavakat használnak. Van valami, ami érdekli őket, és foglalkoznak vele. Ha csak egy-két szó a szint, akkor annyi. Ezért nem kellene leszólni őket.
Utána jön a cosplay fikázás... Tény, hogy vannak bénák... De a legtöbben már a jókat is lefikázzák, csak azért, mert belegyepesednek abba, hogy "magyar cosplay, hú de gáz..." .
Tudátok mit, fikázók? Rólatok is lehetne írni bőven! Ha annyira idegesítenek ezek a dolgok, akkor miért tudtok róla ennyit?! Hát mert utána jártatok, mert jó röhögni rajta... gondolom. Oké, nekünk meg jó röhögni azon, hogy ilyeneket csinálunk, hogy félig japánul hadoválunk, hogy cosplayezünk, és hogy japán nicknevet használunk. És a fórumos aláírásokban igenis jól néznek ki a kanjik, és szeretek AMV-t néz ni!

Amaru-chan voltam, mérgesen, és lenézően.

UI: Lehet beszólni, nem hat meg. Akinek nem inge, nem veszi magára a fent írtakat. És ismét ideírom, amivel kezdtem: a legtöbb ilyen fikázóval jóban vagyok. És ők is velem. Pedig elítéljük egymást. Ebből látszik, hogy emberből vagyunk...

2008. október 18., szombat

Levelet kaptam, Life!


La Li Ho!

Volt a koliban pénteken Retro-party.... Szögezzünk le néhány dolgot (kalapács elő, és:) Nem tudok táncolni. Nem is szeretek. Utálom a "party"-kat... Utálom a magukat riszáló picsákat. DE! Imádom a barátnőim... szeretek baromkodni. Mi következik ebből? Hát persze, hogy Amarukácska az Eye of the tiger-re keringőzik.... Meg a Mamma Mia-ra pogózik.... És a vonatosdi elején csápol.... Elsősöket is avattunk. A széchenyis elsősök bemutatkozója ratyi volt.... sokat énekeltek. Szarul. Sokat táncoltak. Szarul. Sokat voltak a színpadon. Szarul. Na de a Vargás a-sok nagyon kemények voltak! Annyit röhögtem rajtuk... fúúú, G. Zsanett rulzzzzzzzzz.... Aztán jött az eskü.... az egész koli előtt megesküdtek, hogy a nagyobbaknak előre köszönnek, előreengednek minket a kajasorban, ha tévét nézünk, nem szólnak be, hanem csöndben odébbállnak, meg hasonló dolgok... Minden talicskába állva.... a színpadon. A talicska az én ötletem volt :D
Na mindegy, vissza a tánci-táncihoz... Sokan meglepődtek.... Még egyszer sem láttak ugyanis a táncparketten. De jó volt, na. :D Néha nem árt kirúgni a hámból.... mondjuk a végére totál leizzadtam, olyan büdös voltam mint hat ló.... A hajam meg....fú, mire azt kifésültem XD Fájt egy picit... De megérte :) Nagyon megérte. És I <3 Franyó. :)

2008. október 12., vasárnap

Új blog!


La Li Ho!

Igen erősen gondolkodtam, hogy hogyan sűrítsem egybe a kósza gondolataim, és az irodalmi gondolataim. Rájöttem, hogy erre egy blog kevés. Így csináltam egy újat, amin az irodalmibb megnyilvánulásaim olvashatóak. Ha érdekel, tessék:
Kellemes Olvasgatást!

2008. október 11., szombat

Ablak magadhoz...


Egy lányt figyelek unalmamban. Hallottam róla dolgokat. Egyesek imádják, mások a szakadékba is belöknék... Van, aki szerint megjátszós, van aki a vezéregyéniség szinonímát használja. Én egy apró szösznek látom egy óriási világban. Csapkod, kapaszkodik, próbál jófelé repülni, de túl nagy neki ez az élet. Folyton beleragad a bogáncsokba, nem bír el a nagyobb szöszökkel, és ha nem kap fényt, elveszti szivárványszínét. Most is már csak halvány kékes színei próbálnak életben maradni. Nevetséges látvány. Szánom is egy kicsit. Bizonyára látja ezt a tekintetemen, mert kékes-szürkés színéből vörös fény izzik. Mérges. Én csak ne sajnáljam őt... Pedig annyira szánalmasan néz ki. Takarja arcát, összehúzza magát, csak néha robban ki, és olyankor is csak lángoló tekintetét villogtatja, mint a dühös farkas vicsorát... Nevetek rajta. Sírni kezd. Sajnálni kezdem. Erre megint mérges. Megunom. Otthagyom a tükröt.

2008. október 7., kedd

Szolfézs, tejalvadós-néni és Csilla....


La Li Ho!

Na, most, így két depis bejegyzés után, örüljetek, visszatért az életkedvem! Ez több dolognak köszönhető. Egyrészt annak a ténynek, hogy Reni jófej, és minden héten másmilyenre festi a körmöm (kalapáccsal XD), másrészt annak, hogy ismét érzem, hogy ember vagyok. Mert tévedek, mérges vagyok, jókedvem van... ÉRZEK. És ez fantasztikus. Kb. két hétig olyan kiégett voltam, mint a lecigizett kabát... De most ismét nevetek, sírok, idegeskedek, örülök. Nem lehet jobban megfogalmazni: érzek.
Aztán rájöttem, hogy minden azóta sokkal jobb, hogy felfogtam, hogy mostmár nem csak úgy énekelek a levegőbe, hanem gyakorlok, és egy hozzá értő nő segít ebben, és mostmár tudom, hogy a tapsban, amit kapok, benne van a munkám. Mert eddig mindig úgy éreztem, hogy nem érdemlem meg az elismerést. Mert igenis kaptam érte... Jutalmakat, dícséreteket, kedves megjegyzéseket, és igazából nem estek jól, mert semmit nem tettem értük. Felmentem a színpadra, és teljesen képzetlenül, mindenféle tudás, vagy tudatosság nélkül előadtam egy másik ember saját maga által írt dalát. Hát... Nem tartom valami nagy dolognak az ilyet. De ettől függetlenül, mindig ezt csinálom. Legalábbis, csináltam. Mostmár, ha nem is túl sok, de azért lesz benne az én lényemből is. Azt hiszem.
Egyébként ma volt az első szolfézsem. Nem értettem egy szót se. Totál sügérnek számítok a csoportban. Rajtam kívül egyetlen lány (Csilla) van, aki ennyire nem ért a hangjegyekhez, egyébként a többiek évek óta zongoráznak, gitároznak, meg ilyenek.... És ez a kezdő csoport... Persze rögtön jól leégtem, mert az abc-s neveket csak felfelé tudtam elsorolni, visszafelé már nem... Na de kérem, úgy sosem kérdezték a suliban XD Na mindegy, azért mentem oda, hogy fejlődjek,nem? Meg fogom tanulni! Érteni fogok zenéül, ha belegebedek is! *GIRLPOWEEEERRRR* :lol:
Csilla egyébként egész órán a combomat fogdosta, már olyan ideges voltam, közöltem vele, hogy lerúgom a veséjét, ha nem hagyja abba.... Nem rémisztettem meg túlságosan, mivel körberöhögött. Aztán persze az óra után a tanárnő elmondta nekem a komplett tinédzserkorát, majd alaposan rácsodálkozott, hogy 92-es vagyok... Egész aranyos nő, csak megalszik a tej a szájában... Biztos szereti a túrógombócot... :D
Nos szóval, ismét a régi vagyok. Azért a kémia négyesem eléggé lehangol, mert ötöst akartam... De nem baj, lesz ez még így se! :D

Béke Beléteeeek! ^.^

2008. szeptember 29., hétfő

Élet-jelenetek...

Az emeleten vagyok. Körben zenetermek, innen furulya, onnét gitár, máshonnan zongora hangja szűrődik ki. Unatkozom. Még 20 perc, mire elkezdődik az órám. Körülnézek. Az egész épület olyan természetes. Szinte minden fából van, a fal borítása, a székek, a díszlet, minden... Olyan, mintha az egész lélegezne.
Az emelet felül csupán egy körfolyosó, és tantermek, melyek innen nyílnak. Középen viszont le lehet látni a földszinten lévő előadó-színpadra. Én is itt fogok vizsgázni év végén...
Odalenn emberek ülnek a színpaddal szemben felsorakoztatott székeken. Sokan mosolyogva beszélgetnek, egyesek az órájukat nézik idegesen. Rögtön látni rajtuk, hogy ki hozza ide a gyermekét szeretetből, és ki az, aki csak azért, mert ez a "Bartók zenesuli"... Végülis, a kicsinek meg kell felelnie a családi követelményeknek...
Nyílik az ajtó a folyosó túlsó végén. Egy kislány jön ki, boldogan, táskáját még rángatja a vállára. Tanárnője integet neki. "Ügyes voltál, siess haza!" - mondja. Ám amint a kislány elrobog mellettem, és leugrabugrál a lépcsőn, a tanárnő arcáról eltűnik a mosoly, sóhajt egyet, és azt mondja magának: "Na végre elment..." Megvetően nézek rá, nem értem, miért tanár az ilyen. Pillantásom láttán lehajtja fejét, visszamegy a terembe, felkapja táskáját, és elviharzik mellettem.
Ekkor a mögöttem lévő ajtó nyílik ki. Egy lány jön ki, velem egy idős lehet, és az én tanáromhoz jár ő is... A portára igyekszik, kottát másoltatni. Mikor visszajön, szuszog. Sietett vissza, szeret énekelni. Odabentről a hangját, a skálázást és nevetést hallok. A tanárnő nagyon kedves. Velem is mindig az. Csak az nyugtalanít, amit az előbb láttam. Az a másik nő...
Ismét elönt a méreg, nyugtatásképp megint a lentieket bámulom. Egy nagymamát épp most ölel át az unokája. A kis dialógusuk még most is itt cseng a flemben.
"Képzeld,azt mondta a tanárnő, hogy ha így folytatom, akkor mindenki irigyelni fogja az állásomat felnőttként."
"Mert mi leszel?"
"Nem tudom, ami összejön. De amit leglehetségesebbnek látok, az az, hogy zenész leszek. Vagy kommentátor a Forma-1-en. És akkor mindig bekapcsolod a TV-t, hogy meghallgasd, ahogy beszél az unokád, jó, nagyi?"
"Persze."
A nagymama megsimogatta a pici fiú fejét, mire annak lecsúszott a szemüvege. Ügyetlenül kapott utána, minden mozdulata olyan gyenge volt. Elgondolkodtam, hogy vajon hogyan végzi majd ez a fiú. Lehet, hogy tényleg zenész lesz. De milyen zenész? Sikeres, vagy nem? Ha sikeres lesz, tud vele bánni, vagy lezüllik? Esetleg megutálja a hangszerét? Vagy a nagymamája, akihez szemlátomást nagyon kötődik, vajon megéri-e mindezt? És a kisfiú vajon elég erős-e ezekhez a nagy célokhoz? Rengeteg dolog vár erre a picike fiúra, aki még semmit nem tud az életről... Mégis már most azon gondolkodik, hogy "mi lesz, ha nagy lesz". Ez számomra rémisztő.
Magamat láttam benne. A másodikos kis Amarut, aki copfosan ugrabugrált haza a járda szegélyén, és kitalálta, hogy ügyvéd lesz, és mindenkit megvéd a gonoszoktól, és aki ártatlan, azt megmenti. Azóta persze megkaptam a kellő információkat, hogy ez valójában hogy működik. És mily meglepő, már nem akarok ügyvéd lenni. Nem tudom, hogy mi leszek... Újságíró... most ez a legvalószínűbb. És ha mázlim van, azt írhatom, amit szeretnék. Ha meg nem, akkor idióta tinilányok menstruációs vagy maszturbálási problémáira fogok válaszolni. Ilyen az élet. Hiába csinálod azt, amit szeretnél, azt is tönkre tudják vágni....

UI: Az élet szép! De tényleg!

2008. szeptember 20., szombat

WTF... -.-"

Na? Mi van? Semmi... az nem van, hanem nincs. De ez lopott duma... L'art pour L'artos... Lényegtelen.

Unatkozom. Depis vagyok. Hisztis. Undok. Fáradt. Kiégett. Egocentrikus. Bunkó.

Olvastam most egy blogot.... Érdekes volt, tetszett is, de rohadtul levitte a kedvem. Mondjuk, az enyémet nem nehéz. Pár perce mondtam egy ismerősömnek, hogy nem szeretek neten panaszkodni, mert szerintem nincs értelme. És most mégis ezt teszem. Hihetetlen milyen gerinctelen tud lenni az ember. Sosem gondoltam volna ezt magamról, de bebizonyosodott, hogy én is ilyen vagyok. Semmiben sem különbözöm a többiektől. Ó,igen, persze, én is hitegetem magam, hogy én neeeeem, meg én más vagyok, de ez hülyeség. Na meg persze, hogy milyen fantasztikus jövőm lesz. Rengetegen csak betervezzük az életünket, hogy ide megyek tanulni, ez lesz a munkám, így fogok élni, ilyen pasim lesz, meg két lány gyermekem... aztán ha egy apró részlet csúszik, akkor borul az egész kártyavár, és olyan sebzettek leszünk, mint a kerítésünk sarkához lapult kóborkutya, akit persze egyesek jól megrugdosnak. És egymással is ezt tesszük! És most, hogy belegondolok, nincs is jogom ilyesmiről írni, mert én is ezt teszem! Nem bírom a plázalányokat. Kigáncsolom őket! Pedig nem ártott nekem,sőt, lehet, hogy ő is utál, de mégsem tett ilyet. Én megtettem, és jól esett. "Jó poén volt." Mondhatnám így is... És persze, ha egy olyan emberrel beszélgetek,,aki fontos számomra, akkor ezt nem mesélem el... Mert szégyellem. Jöhet a kérdés: akkor miért csináltam? Nem tudom. Pedig akkor biztos tudtam. Mert elvileg az ember tudatos lény. Akarattal cselekszik. Vagy ez sem igaz? Csak azt hisszük, hogy ez így van? Egyáltalán mi az, ami "van"?

Hát ez röhejes. Itt gépelek, mint egy bazári majom, próbálok nagy lenni a tök üres mondataimmal, és nem is értem már, hogy miről írok, mert csak úgy jön. Pedig, ha nem lenne ilyen szinten sz*r a kedvem, biztos nem írnék ilyeneket.

Egyébként utálom az ilyesféle írásokat. Ha más blogján ilyesmit találok, kiröhögöm. Most épp magamon is röhögök. Szánalmas az egész. Olyan vagyok, mint egy rossz EmO. Lassan kiírhatnám a blogra, hogy "I hAtE mY lIfE" Mert ugye a divatolók ilyen menőn írnak... esetleg azokkal a hülye msn-es betűkkel... Ja, és holnap veszek egy Gilette-pengét, lefestem rózsaszínre, és egy fekete szalaggal a nyakmab kötöm...Na neeeeeeeeee... Ez már annyira szar, hoyg az a jó...
Az agyamra mennek az emósok. Nem utálom őket, mert ahhoz nincs jogom, mivel nem ismerem őket, de idegesítenek.

Na, fura hogy ilyen stílusban írok, mi? Eddig cuki voltam, meg "vickes" De esetleg ha valaki kiszippantott agyú törzskönyvezett műszöke playboy-landből, akkor ő majd azt írja kommentnek, hogy "jujj, de komcsi vagycsi! Ne félj, én szerizlek!" Csak az a baj, hogy le fogom hányni... De kigáncsolni nem fogom, arról már leszoktam! Ha lehánytam, majd erről is leszokok, mert mindenre akkor jövök rá, ha már megtettem. Mindig akkor tölti be az agyam helyét a tudat, hogy mekkora barom vagyok, amikor már mindent elcsesztem. Ez annyiszor, de annyiszor megtörtént már. Suliban, barátokkal, elenséggel, családdal, szerelemmel....

Szerelem... na az milyen szemét dolog tud lenni. Most épp mondjuk nincs miért panaszkodnom... Talán épp ezért panaszkodok.... Nem értem magamat.... De azért lehetnek döccenők mindig. Nem szeretni akit kéne, szeretni akit nem kéne, vagy szeretni mind a kettőt... eléggé lehangoló dolgok...

És most jut eszembe, hogy utálom a MyVIP-et... A sok hülye komment, hogy "szhépp vagyhol babáhhmm<3" meg ilyenek.... blöööeehhhhh.... Lehet, hogy törlöm is magam a rendszerükből...

Mennyi hülyeséget összehordtam! Ez vicces... Na, kérem, így kell tucat-bejegyzést írni! Kösz, hogy elolvastad, remélem, nem bőgsz, nem is röhögsz. Ha igen, akkor meg egészségedre.

Amaru voltam, unatkozva, fáradtan, hisztisen és depressziósan. "Puszi..." :S

2008. szeptember 13., szombat

L'art pour L'art, Bartók-suli, Miyavi.... avagy, megy az élet



La Li Ho!

Huhh, jó ideje nem írtam, bocsi (annak a két-három nagyon unatkozó embernek, aki az én blogomra felnéz...XD). Nem azért nem írtam, mert lusta voltam, hanem mert nem tudtam a felhasználónevem XD Ezt mondjuk nem kéne így a világ elé tárni, mivel már alapból égő, nem ha még itt dicsekszem is vele, hogy sügér vagyok.... :LOL: Na de nem baj, milyen ember az, aki nem tud nevetni saját magán? :)

Nos... húúú, mennyi minden történt! Na, akkor szedjük pontokba...



  1. Voltam a páromnál három hetet. És jól bírtuk! Három teljes hétig, folyamatosan együtt, és nem voltam házisárkány! Asszem legalábbis... Tesóimmal két perc után üvöltök... Nagyon jó volt, mert jó a légkör, kedves a család, szép a dunántúl, no meg a párom sem egy rossz fogás :P:P:P Az egyetlen, ami zavart, az a takarítás hiánya volt. Itthon eléggé sokat takarítok, náluk pedig nem kellett. Egy hét után, már depressziós voltam. Teljesen ingyenélőnek éreztem magam (ez mondjuk így is volt... XD) , úgyhogy, amint a barátom kitette a lábát a házból, letámadtam az anyukáját, hogy porszívózni akarok. XD Mire hazaért, úgy-ahogy rendbe vágtam a szobáját. Ennek következménye persze az volt, hogy nem találta meg a hajgumikat, mert egybe pakoltam őket. :lol: A legpozitívabb élményem, amikor náluk vagyok, az egy szöszke leányzó, aki egyébként elég csendes, de én mégis jókat beszélgetek vele. Mindketten szeretjük a cicákat, a HSM-dalokat, és jókat nevetünk a barátom látszólagos macska-utálatán. :) Húú, jól elkanyarodtam! Igazság szerint csak annyit akartam írni, hogy nagyon jó volt, és hogy gyorsan eltelt...és hogy kiettem a családot a sajtkészletükből XD

  2. Ismét suli... A töritanárnőnket elvették, helyette kaptunk egy házimanót... Fantasztikus, taccs a töri érettségimnek... az előzö tanáromtól féltem, úgyhogy tanultam... de így...pfff.... el fogok lustulni. Öööö...nem, ez így nem igaz. Már el vagyok lustulva. A kémia tanárnőnk (ő is új jövevény) a régi töritanárnőm robbantgatós kiadása... ugyanolyan szigorú, de sajnos kémiát tanít, ergó---> meg fogok bukni XD Ja, a biológia-tanárnő meg tündéri. Nagyon kedves nő, és nagyon jól tanít! Ez egy remek kombináció! Már-már gyanúsan jó...

  3. Barátnők... Új szobatársnőim vannak. A LB-m persze maradt, csak a két másik leányzó lett "lecserélve" az új társak: Csilla és Gabi. Gabi egy rózsaszín-csaj. Furcsa, hogy pont az én szobatársam... sokan el se hitték az első napokban... A másik, Csilla. Na ő aztán,....ritka hülye. Annyit barmulunk együtt, hoyg az már bűn. Kedvence az emeleti-ablakból való wc-papír eregetés. De ott van Icu is, aki Varga-gimis pólóban megy plakátot lopni... Szal megvan a szint... Idén is. És persze Amarukácska kitalálta, hogy ő fellép a Koligálán a barátnőivel, méghozzá egy L'art pour L'art feldolgozással. Eléggé vicces lesz, de csak mert nagyon jó az alapanyag. Tulajdonképpen lekoppintjuk őket. Nem azért, mert nincsenek saját ötleteim, csak szeretném, ha a kollégium többi lakója is megismerné ezt a remek humorista-gárdát. :)

  4. Bartók Béle zeneiskola! Rettegj! Megyek énekelni! Igggggen.... 9.én volt a felvételim (énekeltem egy népdalt) és bekerültem. Heti egy órám lesz Erdélyi Erzsébet tanárnővel, akinek atomkirálymenő hangja van... Két barátnőmet is felvették, Csillát és Franyókámat. Csilla népdalénekes szeretne lenni, Franyó meg velem szeretne egyszer közösen fellépni. (ja, igen, megjegyzés: sokszor éneklek kollégiumi rendezvényeken. Eredmény: 300 halláskárosult, 4 halott, 1 sokkos állapot...)A párom mondta egyszer, hogy én vagyok a pacsirtája... erre én rögtön rávágtam, hogy akkor nem orrból, hanem csőrből éneklek... egyik jobb, mint a másik.

  5. Franyókám mutatott nekem egy Miyavi nevezetű énekest, aki félig japán, félig koreai. Félelemetesen gitározik a csávó! Tényleg nagyon brutál! És tök jó, rekedtes hangja van! Ha valakit érdekel, ajánlom a Selfish Love című számát, abban eléggé nagyot alakít egyszem gitróval meg egy lábra csatolt csörgővel... :) Jobb oldalt, a videósávban a legfelső videó. Tényleg érdemes rákukkantani.

  6. Ez lesz a mostani bejegyzés uccsó témája. Fáj a jobb szemem, jobb oldalt a fejem és a fülem is néha. Nem tom mér. Majd holnap kérek a házidokitól beutalót, aztán irány a szemészet. Mivel rángatózik is a szemem. Egyébként pénteken rosszul lettem a suliban, és hazaküldtek. Hányingerem volt, szédültem, és foltokban nem láttam. Ja, és még nincs jegyem az AnimeConra! Ajvé, szép az élet!
Így belegondolva, azt hiszem, az Ördög-lord kinézett magának. Üzenem neki:

"Én elhiszem, hogy unatkozol, édesem, de ne velem szórakozz!"

Köszönöm, hogy ma is engem választottak, a viszontlátásra... ;)

2008. augusztus 4., hétfő

Shuuu-kun! <3


La Li Ho!

Most kielemzem, hogy melyiket szeretem NAGYON az animék közül. A Yuu Yuu Hakusho - A Szellemfiú címűt. Na, most nem lettetek okosabbak, ugye? Oké, kezdjük a szereplőkkel. A fentebbi képen középen srága pólóban és kék naciban áll egy csávó, aki valamiért ujjal mutogat... Hát ő Yuusuke Urameshi. Egy srác a Sarayashiki iskolából, aki az anime első részében meghal, mert megment egy kisfiút a száguldó autótól. Nos, amint szellemként lebegve figyeli, hogy mi történik vele, egy leányzó jelenik meg mellette, Botan. (Lent)


Nos, Botan a Szellemvilág révésze, aki átvisz a Sztix folyón. Yusukének pedig felajánlja, hogy visszatérhet az élők közé, és a Szellemvilág emberi világba kihelyezett detektíve lehet. Yusuke elvállalja, és kezdődnek a küldetések.(Azért is mutogat ujjal, mert az a fegyvere, a Rei Gun. Az ujjába összpontosítja a szellemi erejét, majd kilövi.) Időközben Kuwabaráról(fent, Botan mellett), aki a sorozat bohóca, és Yusuke riválisa, majd legjobb barátja, kiderül, hogy neki is van szellemi ereje. Az egyik küldetés során három démon ellopja a Sötétség Kincseit. Közülük csak kettő számít, Hiei és Kurama.


Hiei a legfelső képen a kék pólós fekete nadrágos emberke. Hiei apja egy tűzdémon, anyja egy hótündér. Mivel a hótündérek nem hálhatnak férfival, és szeplőtelenül csak lányt szülnek, ezért Hiei "imiko" azaz kitaszított lett. Anyja barátnője dobta le a hótündérek Fennsíkjáról. Egy rablóbanda talált rá, és ők nevelték, de később már ők is féltek tőle, ekkor magányos farkasként indult útnak, és élvezetből harcolt, gyilkolt. A magassága nem a legnagyobb erőssége, inkább a Jagan, a homlokán található nagy démoni erejű harmadik szem teszi erőssé, és a Pokoli Sárkány, ami egy fekete energiahullámból kirajzolódó sárkány, akit a karján tetkó formájában egy kötés alatt cipel. A legfelső képen éppen azt a kötést szedi le. Ez a mozdulat általában nem jelent sok jót...Mindenesetre, ő később jófiú lesz, és Yusukéékhez szegődik barátként...


A másik, Kurama, a vörös hajú FIÚ. Igen, fiú... Csak hosszú a haja. Nos, Kurama csak azért segít Hiei-éknek a rablásban, mert az egyik kincs, egy varázs erejű tükör, megmentheti az anyja életét, ha maga Kurama meghal... Szerencsére Yusuke megmenti. (ezúton is puszilom érte...) Kurama egyébiránt eredetileg a Youko Kurama névre hallgat, és egy démonróka, aki a tolvajlás specialistája. Egyik ilyen rablása során egy kitartó üldöző súlyosan megsebesítette, így lélek formájában átvonszolta magát az emberi világba, ahol egy terhes nő (Shiori Minamino) gyermekeként Shuuichi Minamino néven született újjá. Ám időközben kicsit elemberesedett... Megszerette az "anyját", és mostmár minden áron megvédi. Képessége, hogy minden növényt képes irányítani. Az ő kezében még az élettelen gazból is éles kés lesz. Legismertebb fegyvere a rózsaostor. A rózsát, amiből készíti, nagyon menő mozdulattal a hajából szokta előhúzni. A legfelső képen is ez az említett növény van a kezében. Youko Kuramaként persze máshogy nézett ki 210cm magas, fehér ruhás, ezüst hajú, ezüst farkú rókuci-démon volt (legfelső kép, jobb szél...). Egyébként nekem Shuuichi a kedvencem... Imádommmmm. Shuuichi ga daisuki da yo! <3


És a történet további részében ők négyen (a fiúk) viadalokon, világmegmentő kalandokon és rengeteg poénon mennek keresztül.


További (fontos)szereplők:
Koenma: a szellemvilág uralkodójának fia (legfelső kép, bal szél) Igazából nagyon kicsi, de fel tudja venni egy felnőtt férfi alakját is.
Keiko: Yusuke szerelme. Persze a sorozat végére összejönnek...
Yukina: Hiei húga... vele is lesznek dolgok XD
Serijou:Kuwabara nővére
Atsuko: Yusuke anyukája
Genkai: egy öreg néni, óriási szellemi erővel; együtt harcol a fiúkkal, s később erejét Yusukének adja át

Nos, ez az én kedvenc animém, és Kurama a kedvenc szereplőm... Immárlassan három éve. :)

2008. augusztus 3., vasárnap

Zorallina voltam...



Kicsit késve ugyan, de leírom, mert nagyon szép délután volt!
Az általános iskolai egyik naggggyon jófej barátnőm, neveztesen Anett, megkérdezte, hogy elmennék-e vele Jászberénybe (szomszéd hely...) egy Zorall koncertre. Mondtam, hogy persze, csak egy pici gond van: még az életben nem hallgattam Zorall számot...

Persze, Anett azonnal intézkedett, MSN-en jöttek a számok, én pedig hallgattam őket, és jók voltak! Nem egy világzene, de nem is annak szánták...arra viszon tökéletes, hogy az embernek akarva-akaratlanul is kicsússzon a száján: "Rock-yeaaaah!"

Nos, a koncert szabadtéri volt, az utat Anett mutatta, mivel berényben tanul... A lány, aki a karszalagokat tette ránk, egyúttal le is gyantázott minket, mivel a karszalag ragasztója kitépte a piheszőrt a kezemről.... Sajna a jegyen nem volt rajta, hogy Zorall... pedig az tök menő lett volna. Lényegtelen, nem ezért jöttünk ugyebár... Leültünk egy padhoz, ami felett a szokásos Coca-Colás napernyő volt. Összecsukva. Az eső persze elkezdett esni. Mindenkinek kinyitották az ernyőt, nekünk nem... mikor ezt észrevették, és odajöttek, kiderült, hogy az ernyő valahogy összegabalyodott. Legalább 10 percig szórakoztak vele, plusz embereket hívtak, de hiába. Mire kinyitották, már mindegy volt, hogy a fejünk fölött van-e...

Aztán feljött a zenekar... megpendült a húr, csak úgy dübörgött a zene, és egyre jobb volt a hangulat. A táncoslányok nekem valahogy nem tűntek nagy cuccnak, de mind az öltözékük, mind a táncuk, inkább a férfi szemeket kényeztette. Na persze, nem ültük végig, az uccsó két számot már végigugráltuk, de előtte is folyamatosan közelítettünk a színpadhoz.

Ami a legjobb volt, az a tagok közvetlensége. Amint lejöttek a színpadról, rögtön autogrammokat osztogattak, fényképekhez pózoltak. Nagyon rendesek voltak, a számok között jó poénokat vágtak be, és tényleg látszott rajtuk, hogy élvezik az egészet.

Én ugyan nem ismertem őket, de itt, egy délután alatt rajongó lettem. :)

Iszonyú jó koncert volt, köszi, Anett!

UI: Barbieeeeee.... :P

2008. augusztus 2., szombat

Csókoltatom...


Ma voltam szórólapot hordani... Hát ugye, fel a cangára, csomagtartóba a papírokat, és támadás a postaládák ellen... már ahol volt... Meg ahogy volt... Íme a felsorolás, hogy kit csókoltatok...
Csókoltatom a Jókai utca egyik családját, akik szétbarmolták a járdát maguk előtt (tulajdonképpen molekulákra bontották) nagyon jó volt menni rajta!
Csókoltatom azokat, akik a kapu aljához szerelik a postaládát, hogy mikor dugom be azt a nyavalyás fecnit, és azt hallom, hogy "VÁÁÁÚÚÚ!" tuti, hogy egy mérges németjuhász bámuljon a képembe!
Csókoltatom azokat, akik az idegebeteg kutyájukat nem kötik ki, ráadásul a postaládájuk a kerítés belsején van!
Csókoltatom a postaláda nélkülieket! Ajánlom, vegyenek egyet, nagyon hasznos! De tényleg!
Csókoltatom a postaláda és kerítés nélkülieket! Hova tegyem azt a fecnit?!Se kerítés, se semmi?
És a legjobb verzió: a postaláda és kerítés nélküli, vad-kutya tulajdonosok! Akiknek az elvetemült házörzői tutira két utcán át kergetnek! Köszönöm szépen, de eleget sportolok, nem kell fakultatív segítség!
Csókoltatom továbbá azokat, akik a henger alalkú postaládát a kerítés belsejére és középtájra teszik, hogy tuti ne érjek be odáig...Ja, de ha már ott van... Legalább lenne szellős a kerítés, de nem! Tuti, hogy szorosan be van deszkázva, hogy biztos ne legyen funkciója annak a műanyag izének!
Azokat is üdvözlöm, akik nem képesek kitenni a kutya-jelző táblácskát... Nem, nyugi, nem haragszom rátok... ugyan... nyolc szívinfarktus egy este alatt... mi az nekem...
Csókoltatom azt a kedves egyént is, aki álrést tett a postaládájára, hogy tutira ott gyömöszöljem be a papírt egy óráig!
Ja, és az egyik üzletlánc kihordóit is, akik úgy televágták az összes postaládát, hogy nekem az a két oldalas kis papírkám tuti nem fért be sehová! Köszi, köszi, tényleg imádlak titeket...
Na, ilyen egy nyugodt részidős-postás....

2008. július 21., hétfő

Fuck yeahhhh XD


La Li Ho!
Na, ma reggel mire ébredek?! Apám bámul rám, hogy keljek már föl, mert egyrészt dél van; másrészt agyonvág, ha nem; harmadrészt már órák óta nálunk van a barátnőm. Na, mondom, WTF. Azt se tudtam ki lehet.... Hát a réééégi osztálytársnőm (még első-másodikból), akivel Gyömrőn LB-k voltunk. Na, vele aztán voltak sztorik. :D
Például, mikor együtt jártunk suliba, a mániánk volt, hogy rally-versenyt tartottunk a cangáinkkal a sáros pocsolyában... Persze szép iskolai ruhában.... Odafele is, meg visszafelé is. Aztán mikor édesanyáink kérdezték, hogy mi a jó büdös francot csináltunk, a válasz:
"Mi? Mi semmit sem csináltunk!"
Aztán egyszer kitaláltuk, hogy mi bizony festegetni fogunk, méghozzá barátnőm apukájának ereszcsatorna-festékével. Persze, csakis a legjobb minőségű, legdrágább festéket áldoztuk fel a művészet oltárán! A gond ott kezdődött, amikor már nem csak a falra festettünk, hanem egymásra is... a derékig érő hajamból gomba frizu lett, mivel drága Orsolyám a nyakam magasságában belekente a festéket... Gondolta, mivel barna a hajam, a barna festék nem fog látszani... Szép ábránd volt. :D Na, aztán jött a sikakefe.... Fúúú, de fájt mindenem, mire lekapirgálták a bőrünkről a több réteg festéket.
Sajnos, második év végén én és a családom Farmosra költöztünk... Azért az évzárón még hátrahagytam magam után egy kedves ajándékot. Újdonsült gombasérómmal odaállítottam a Bnőm akkori szerelméhez, és kitálaltam neki, hogy Orsi odavan érte... Végülis, csak jót tettem, mivel addig alig beszélgettek, utána meg barátok lettek. :D Ne tartsatok gonosznak, megérdemelte Orsi! Mindig vett melegszendvicset a büfében, és nem adott belőle!
Azért luwolom :D Most is itt ül... szerintem mindjárt megfojt :LOL:
Csöcsipuszi, drágáim! :)

Bored night... whattaya gonna do?



Pfffffffffff.... Fél négy (persze hajnal) és uncsizom...
A blogot már átformáltam, maileket megnéztem, baromkodtam eleget a neten.

Ja, a párom meg alukál, mert holnap bicikli-túrára megy. Így is miattam marad fent eddig. :P
Egyébként rohadtul fáj a vállam, de nem nagyon törődöm vele. Beszéltem ma Leilával meg Franyóval... Tök jó volt. Franyó már kezd rohadtul hiányozni. Sajna vele együt suli is van, mivel osztálytársak vagyunk. Nem baj, azért I <3>
Nagyon szépen rajzol, (főképp másolni tud jól) és elmebeteg szinten kidolgozza az utolsó csipkemintát is... Ezért felnézek rá, mert én hiába magamtól rajzolok, a részletekre lusta vagyok!
Egyébként nagyon szép, élénk színeket használ! Ja, és nagyon szép haja van.... az elmebeteg állatja levágatta, de még így is jó :)

Ja, hogy honnan ismerem? Hát a koliból... Kollégista vagyok Szolnokon, és ő is, és egy szobában lakunk... A szobánk egyébként egy átjáróházzal egyenlő. Hol Olga, hol Szabó Enikő, hol Betti, Ropy, Dia, Ledó, Plesó, Botyó, Mikei Maki, Melinda..... fú meg még sokan, szóval mindig beállít valaki, és előadja az éppen aktuális kis eszmefuttatását. Mi meg bólogatunk, aztán válaszolunk... általában olyan röhögőgörcs lesz belőle, hogy netovább.... Dehát ezért kolis élet a kolis élet...
Nincsak, már nem is unatkozom! :D


2008. július 20., vasárnap

Mercike...megint XD

La Li Ho!

A húgom sokat néz TV-t... De mindent... főzőműsort, mesét, Animal Planetet, Híradót, orvosi adást, MINDENT. Ez egyrészt jó, mert tényleg sok mindenről tud, néha én tanulok tőle, de azért vannak érdekes dolgok is... A múltkor megint az orvosi részlegre kapcsolt...

Anyukám békésen olvasgatott a szobában, amikor a húgom berobbant az ajtón, kezében a játék-orvosi táskájával, nyakában sztetoszkóppal. A párbeszéd a következő volt:
Anya: Na, doktor Mercike, megvizsgál?
Merci: Igen! Áááá!
Anya: Áááá.
-----Merci vizsgál, majd:-----
Merci: Megvan a betegség asszonyom! És most kikezeljük a hüvelygombáját!
Anya: Ezt meg honnan szedted?!
Merci: Jajj, anya, ez egy női betegség! Hát ezt sem tudod?!

Azt hiszem, a húgomból orvos lesz... Legalábbis, a készség megvan rá... :D

Gyermekkor Reloaded...

La Li Ho!

Nemrég az egyik húgom, Mercike (5 éves)kapott egy Disney-Belle babát... Mint tudjuk, ő a Szépség és a Szörnyeteg szereplője... Ennek ellenére a húgom mindenáron Cinderella-babának hívja, aki ugye Hamupipőke. Ez még nem is gond, de aznap, amikor megkapta, csak én voltam vele otthon, ő pedig játszani akart...
Szenvedésem azzal kezdődött, hogy a húgom szempillarebegtetve megkért:
"Játszunk anyukásat!"
Persze az anya-jelölt én voltam... de mivel a húgom felvette a hercegnő-ruháját, a barátnője (a baba) pedig szintén báli-ruhában volt, a húgom rámparancsolt(!) hogy azonnal öltözzek át az ezüst-színű estélyimbe... Megjegyzem, ez ellenem gyilkossági-kísérlettel ér fel, mivel rendszerint egy farmerban, bőpólóban és tornacipőben rohangálok... De ezzel még nincs vége! El kellett vinnem a húgomat a "bálba" ami persze az én szobámban volt... Mercike módszeresen magára aggatta az összes ékszeremet, anya sálait, és egy magassarkúját (a sarkát majdnem ki is törte...) és kisminkeltette magát. Mikor ebből elegem lett, és visszaöltöztem, közölte, hogy akkor legyek a szobalánya. Na, gondoltam, ez is jobb a királynői-puccnál. Hát nem... A húgom közölte, hogy töltsem meg a teáscsészéit vízzel, és mikor én közöltem vele, hogy a szobámban nem fog vizezni, ez volt a válasz:
"Ne feleselj alja nép!"
Hát csak lestem... Kérdeztem is tőle, hogy ezt meg hol hallotta. Erre ő vigyorogva közölte, hogy egy középkori témájú sorozatban látta.

Ennyit a TV-nevelő hatásáról... Ez a kis játék a húgommal teljesen összezúzta az egómat... Egész délután egy csipketerítővel a fejemen hordtam neki a vizet a csészékbe...

No comment XD

Zsiráf, kék, SAJT!


La Li Hoooo!


Eddig folyton csak olvasgattam a blogokat, nézegettem, emésztgettem az ott olvasottakat. Be kell valljam, véleményem szerint némelyik akkora hülyeségekről szól, hogy már az a jó. Gondoltam, ha ők írnak, akkor én miért ne? Végülis, elég sok minden történik velem... Otakuként, hat gyerek nővéreként, állandó kirándulóként és mellesleg világkatasztrófaként az ember azért megél egy-két dolgot...

És persze, itt a nyár, pörögnek az emberek, épphogy nem változnak körhintává! Én is nagykanállal falom az élvezeteket, például azt a két pizzát, ami most érkezett meg... Bár lehet, hogy ahhoz nem kanál kéne... Részletkérdés. :D


Nos, ha ettem, jön a folytatás!


Bon Appetit!