RókAmaru

"Sokan nem értékelik a humorom. Ha kevesebb lenne az önbizalmam, azt hinném, nem vagyok vicces."
(Anita Blake)
Ha EMO, Prinszessz, RAJ, vagy csak szimplán bunkó vagy, jobban teszed, ha nem szólsz hozzám...
Nyikita (Amaru gyilkos-énje)

2008. november 19., szerda

Prog. hétvége :3



La Li Ho!

Noshátugyebártudniilikazthogyhát.... (ez vicces... XD)
Prog. hétvégém volt. Ez csupán annyit jelent, hogy nem jöhetek haza hétvégére a koliból, mert kirándulni megyünk az osztállyal. Egy évben kilenc ilyen hétvége van, és az egészért kanyit se kell fizetnem. Királyság. :D

Mint minden esetben, most is elfelejtettem előző este összepakolni a cuccaim. A busz 3-kor indult a koli elől, mi meg fél 3 után estünk be, és ugye én mint a mérgezett mókus rohangáltam fel alá, hol samponnal, hol ruhával, hol fésűvel a kezemben, gondolkodva (és szitkozódva, mikor felborultam valamiben), hogy mit is hagyok ott Szolnokon, ami tutira kéne. Hát, első körben összepakoltam minden fontosat, mire Franyó megjelent, hogy ezt-meg-ezt is tegyem már be... Jó, cipzár ki, berak, cipzár vissza. Mehetünk...mehetnénk. De megjelenik Dia, hogy tegyem már be a Loveless dvd-t, mert hátha tudjuk nézni. Oké, cipzár ki, yaoi-anime be, cipzár vissza. Mehetünk. Mehetnénk. De Ama-chan elfelejtette betenni a papucsát. Oké, cipzár ki, papucs be, cipzár vissza. Ismét elindulunk, már az ajtót zárjuk,mikor rájövök, hogy bent maradt a kispárnám (Húgomtól kaptam karácsonyra, Garfieldos,mert Garfield-fan vagyok. Hasonló nézeteim vannak a Hétfőről, mint neki...), és a plüss-nyuszim. Oké, szobatársnőim már karóba akarnak húzni, de nem baj, én bátor vagyok, és visszamegyek értük. Jó, végre lejutunk a buszra. Helyem is van, nem elöl, nem hátul, középen, ahogy szeretem. (Elöl a tanárok miatt nem jó, hátul meg a műpicsák visítoznak egész úton.) Persze, fent maradt a chips... Az kéne a többieknek is, úgyhogy Franyó azt füllenti, hogy fentmaradt a diákja, és felrohan érte. Mire visszajön, Betti rádöbben, hogy ő viszont tényleg a személyijét hagyta fenn. Felmegy, mi meg elindulunk XD Úgy futott utánunk :LOL: Eléggé vicces volt. Na, mindegy, végre elindulunk. *Igen, itt lehet tapsolni.*

Útközben kialakul egy háború, ugyanis a hátsó banda olvasni akar, és követeli a lámpát, az értelmesebbje (pl. én.. /EGOOOOOOO/) meg aludni, és a hátunk közepére nem kell a fényáradat! Mikor elkezdtek vinnyogni, én egyetlen velős mondattal ismertettem az álláspontom: "Megmondanátok, hogy mi a francért csináltok úgy, mintha tudnátok olvasni?!" Az osztály kb. három falun keresztül veszekedett, majd megállapodtunk, hogy egy órára felkapcsolják, aztán lekapcsolják Debrecenig. Kínomban én is inkább elkezdtem olvasni. Jó kis könyv volt. (Böszörményi Gyula: 9...8...7...) Egy kitalált világban kezdődik, de úgy van beállítva, mintha ez lenne a valóság, aztán két fejezettel a könyv vége előtt, kiderül, hogy a főszereplőnő igazából őrült, és ezt a világot ő csak képzelte. Hát, itt kb. lefejeltem az előttem lévő ülést, mert teljesen bevettem már, hogy az a világ a valóság. Jól pofára ejtettek, és ha ez nem lenne elég, mire elfogadjuk, hogy hülyére vettek, az utolsó oldalon megjelenik az állítólag "agyturkász" Salamon doki, (aki a képzelt világban tanár) és közli, hogy reméli, hogy a hősnő, emlékszik az eddigi világra, mert az volt a valóság, csak mindenkinek törölték az elméjéből, de néhány "látó" emberre, a gruftikra, mint Salamon meg a főhősnő, Lilith, ez nem hat. Hát mondom, kész XD És itt van vége, hogy a főhősnő ismét látja a démonokat. Szal majd lesz folytatás. Az elején tök uncsinak tartottam, de megérte elolvasni. Öt perc alatt ennyiszer még sosem vágták át a fejem. x.x

Na, megáll a busz, leszállás! Irány a debreceni egyetem könyvtára. Imádom a könyvtárakat. Főképp, ha régi könyvek is vannak, és itt aztán volt bőven. Aztán találtam három japán történelmi könyvet, és benne voltak a kabuki-színházak is! :) Nagyon élveztem. :)
Ezután elmentünk a szállásra. Diával letámadtuk a nénit, aki fogadott minket, hogy lehet-e valahol DVD-t nézni. Lehetett. :D Na, akkor támadás: átkötögettük a dvd-t (mert az egyik nem volt jó), és betettük a Loveless-t.... Na mármost, egy rövid leírás: A loveless egy yaoi anime, azaz fiúk szerelméről szól... magyarul: buzik. Na. Ez nem is lenne gond, mert szerencsére ebben az animében semmi csúnyát nem mutatnak, a történet meg aranyos, szóval jó volt, igaz a csók-jeleneteknél hétrét görnyedtünk a hányástól. XD De persze a férfi tanár, aki velünk jött (egy nagyon kedves idős bácsi) unatkozott, és nézni akarta velünk.... Na, gondoltuk is Diával, hogy most aztán "szarban a haza"! Mire burkoltan rávettük, hogy ne akarja már nézni XD Szép meló volt. Megjegyzem, egy református kolléigumban voltunk... Néztem is a házirendet, délután "szellemi foglalkozások,imaterem" este, lefekvés előtt "esti rádiós áhitat" minden szobában volt egy kereszt a falon, és mindenhol szentek képei lógtak. Fojtogatva éreztem magam XD

Másnap állatkertbe mentünk, pingvineket, fehér tigrist, zsiráfot néztünk. A fókashow volt a legjobb, halálra nevettem magam. Volt egy majom, Tódornak hívták. Felkapszkodott a kerítésre, és köszönésképpen a lábunk elé pisilt.... -.-" És fogtam kígyót a kezemben! Jujj, de fura volt XD Az egész teste megfeszül, amint megmozdul. Az az izé egy izomkupac. És nagyon fura a "bőre".
Még ezen a napon ellátogattunk a máriapócsi görög-katolikus templomba, ahol kétszer is "csoda" történt. Egy Mária-ikon könnyezett. Ott volt a kép, meséltek róla mindenféle csodát, de bevallom őszintén, én nem hittem el egy szót sem belőle. De legalább voltam egy kriptában. Még élve. XD Egyébként szerintem undorító,amikor egy kiránduló osztály becsődül egy templomba. Az nem turisztikai látvány... Hanem egyesek szent helye. Jó,nekem nem, de azért nem szívesen megyek be úgy, hogy tudom, hogy engem ez nem érdekel.
Meglátogattunk egy múzeumot is. Általában szeretem őket, de ez ritka rossz volt. Nem is írok róla.

Éééés, vasárnap, végre elmentünk lovagolni! Naaaagyon jó volt. Szépek voltak a lovak, rendes volt a csajszi, aki tanított, tök jól elbeszélgettünk, és megtanultam ügetni. Aztán ettünk egy remek kenyérlángost, és visszavettük az irányt Szolnokra. Sajnos hazafelé hőemelkedésem lett, és már nagyon fájt a torkom, de azért ez a hétvégét még nem tudta elrontani. Az már inkább, hogy a Diával való animézésen kívül végig egyedül kullogtam mindenhová. (Az előző bejegyzésben említette okok miatt, plussz úgy tűnik, a barátnőmnek már nem vagyok eléggé "érdekes". :S) Olykor beszélgettem Fecóval, ez igaz, de azért legtöbbször csak olvstam, vagy bambultam ki a fejemből. De ez mindig így van. A prog. hétvégék folyton felérnek egy brazil szappanoperával. Néhányan összejönnek, a legtöbben megcsalják a párjukat, barátságok alakulnak ki, vagy mennek tönkre, Balázs összehányja magát és mindig kiosztanak pár csoportvezetői figyelmeztetést. XD

Ennyit mára, béke belétek!

Amaru-chan ^^

7 megjegyzés:

Fekete Hercegnő írta...

Jók azért a proghétvégék, valljuk be őszintén. Az egyedüllét is lehet pozitívum, elég néha a saját életed élni, máséba bepillantani egyes hülyegyerekek esetén nemcsak teher, de életveszély is.
Gyógyulgass, Róka koma! :P

Amaru-chan írta...

Igenis! :D

Névtelen írta...

Hjajjj ez de jó volt :D Visszasírom a régi időket.
Gyógyulgassál, és tessék kierőszakolni, hogy egyszer a közeljövőben felgyertek Pestre (valami kiállításra vagy mittomén :D) mert rátok leszek tapadva. Meg meg is mutogathatok dolgokat, ha érdekli az osztályt. :DDDD

Amaru-chan írta...

Igenis! :D (pont ti vagytok az a két ember, akinek akkor is ezt válaszolom, ha nem tudom mire válaszolok XD)

Atomnyul írta...

Nédmá! Van, aki előtt fejet hajt. *.*

Amaru-chan írta...

:D

Névtelen írta...

Gyula bátyó tényleg jól megkavarta a dolgokat a 9... 8... 7...-ben :) Látom, a Loveless örök, megunhatatlan, és iszonyatosan tud fájni XDXD Majd ha belenéztek a Junjouba is... XDXD