Head and shoulders, knees and toes... XD

La Li Ho!

Hiányoztam? Nem?! Na, menj a sarokba! XD
Noszsóvalteháttudniillikugyebárazthogy: UTÁLOM A MATEKOOOOT!
(Megj.: Hooray for Caps XD)
Ezt nem tudom, hogy miért éppen most osztom meg veletek (megint) mert ma nem is volt matekom... holnap lesz... és dogát írok. HELP!

Na persze, jöhetne a gondolat, hogy esetleg tanulni kéne... na még mit nem. Inkább Photoshopozok :P Még nem emgy valami jól, egyenlőre ennyire vagyok képes:














































(Katt a képekre nagyobb méretért)


<--- Ő Nyikita, a gonoszabbik (és szebbik-.-") énem


Ez mondjuk nem EGO (kivételesen) csupán a gépemen csak magamról tartok képeket (már olyat, ami felhasználható ilyesmire).

Bár a szépia-effketes képen Tamika látható, ekit egyébként imádok lefényképezni :) Majd meg is kérem valamikor hogy legyen már a modellem egy sorozatra... Yippi!




Más téma: megint keződik a Vargánya-szerkesztés. Yippi. Szóltam a felelős tanárnak, hogy mi lenne ha még egyet összeraknánk, (mert most buzgóskodhatnékom van) és azt mondta, hogy pörfikt.

Témaváltás.
Van egy ismerősöm, aki egy rajzstúdiónál dolgozik (ergó baromi jól rajzol) és meséltem neki, hogy voltam EÜ-vizsgán (és ezáltal most nektek is elmesélem). Azt is elmondtam, hogy mi volt a tételem, és mit válaszoltam: ".... és akkor ugye átvágom stabil oldalba..." erre ő írta, hogy szinte látja maga előtt, ahogy átvágok valakit stabil oldalba, de csak miután áthajítottam szerencsétlent a vállam felett, mert ez kb. úgy hangzik. És aztán, (mivel megihlettem) le is rajzolta:


















Szeirntem rohadtul jó. :D Egyébként a vizsgáztató csávó kajakra homi volt XD De bírtam, jófej volt. Igaz egyszer a szívrohamot hozta rám, mert azt mondta, kihagytam valamit 8aztán kiderült, hogy nem is-.-") de (és most dobpergés) : ÁTMENTEM! Yippi!

Köszönöm édesanyámnak, a mangáknak, az EÜ-óráknak, a barátaimnak.... Rózsákat az öltözőbe... THX.

Egyébként megkaptam a Papám eddigi rádiós felvételeit CD-n. A "Rock klasszikusai" volt a műsora, minden héten egyszer egy óra. Annyira jó hallgatni. Ahogy hallgatom, ahogy elmondja, hogy melyik együttes mikor alakult, mi a dal címe, kik játszanak a hangszeren, hanyadik volt megjelenésekor a toplistán... Mindig is ilyen kis precíz volt. Bár én is ilyen lennék. Úgy hiányzik. Pont pár hete vettem észre, hogy a mobilom telefonkönyvében még mindig benne van. Nincs szívem kitörölni.
A szobatársnőim is velem hallgatták, és mosolyogva mondták: "Olyan édi nagypapi-hangaj van" reni egyszer majdnem el is aludt papám hangjára. Aztán persze a zenéknél felébredtek, és nagyon örültek. Papám olyan zenéket válogatott össze, amit halványan ugyan, de még mi is ismertünk, és valahonnan nagyon régről emlékeztünk rá. "Rock Around The Clock" és társai. Nagyon jót ugrabugráltunk (inkább, mint tánc... annak nem volt nevezhető XD).

Nem tudom elmondani, mennyire örülök, hogy ez is megmaradt, és bármikor hallhatom a hangját. Igaz, már nem beszélgethetek vele, de hallgathatom, ahogy arról beszél, amit mindig is imádott, és nekem is átadta: a zene.

Ama-chan

Whattya think about that?

La Li Hoooo!

Ismét itt vagyok, csak hogy örüljetek nekem. :D

Óóóó peppeim... Úgy le vagyok dögölve, hogy a lajhár villámsebességgel cikázik hozzám képest. De mitől?! A nap 24 órájában tunyulok. Mondjuk, most ez a Photoshop CS4 végre valami új, valami olyan, amit nem tudok megzabolázni, és még ő irányít engem, és nem fordítva. Ismerjük be, nem vagyok valami jó a fényképek szerkesztésében. De szeretnék jó lenni. Csak ne lenne retekangolul az egész XD Jó-jó, eldumálgatok én angolul, de ezek kicsit-nagyon szakszavak. Egyre biztosabban érzem, hogy kicsi vagyok én még ehez a programhoz. :( Nem értem én ezt... Valaki Help! I need somebody help! Not just anybody, help! You know, I need someone! HEEEELP!

(Ehhehe... bocsi, csak a rohamom ... elgurult a gyógyszer :P)

Egyébként Nyikita (a gyilkos énem) nagy sikert arat mostanság. Egyre többször előbújik (AKA pattanásig felhúzott idegek) és mindig bombabiztos a találata. Asszem skizofrén vagyok. Nem kicsit, nagyon.

Ezennel bejelentem, hogy : ANITA BLAKE ELMEHET A JÓ P*CSÁBA!

Továbbra is imádom a könyvet, de a főszereplőn (Anita) kiakadtam. Lefeküdt Jean-Claude-dal. Aki egy vámpír. Egy járkáló hulla. Oké, elismerem, szexisten hulla, de akkor is egy mozgó holttest! Egy vérszipoly! Egy izééééééé!

Én imádom a vámpírokat.... de tényleg, a mániám... de nem engedném őket az ágyamba. (Jó, itt Anita nyugodtan letorkolhat, hogy akkor ne nyafogjak, mert ők is kádban csinálták... az elejét.)

Na de én a kádamba se engedném! >.<

Egyébként az "Ezüst Liliom" regény-kezdeményem lelkiismeretes rajongóra talált, szobatársnőm, Viki személyében, aki imádja a sztoriban szereplő albínó-fiútestvéreket. Hárman vannak, Caine, Hattyú és Silver. Tényleg jó csávók, de nekem túl bájgúnárok, és túl önteltek. Ha egy csávó azt mondaná, hogy "Tudom, hogy te is akarod.", tuti, hogy pofánvágnám. Ő csak ne tudja, hogy én mit akarok és mit nem!

Erről jut eszembe. Miért akarják a fiúk kinyitni az ajtót, ha mögöttem jönnek? Nem rohad a karom, én is le tudom nyomni a kilincset. Ugyanígy ki tudok szállni egyedül az autóból, és tudom vinni az utazótáskámat is. (Igen, ez Neked is szól, de rajtad már úgysem tudok változtatni, Nyuszi. ^.^)

És gyűlölöm, hogy egy-egy jó lövés után "elismerésként" ezt mondják: "Ahhoz képest, hogy lány vagy, egész jól bánsz az íjjal." Hát nyazsgem. Komolyan elgondolkozom ilyenkor, hogy a következő nyílvesszőt a fenekébe eresszem.

Jah, jöhet a kérdés: ha ez a véleményem, akkor miért írtam a Vargányába, hogy "Mi nők, elvárjuk a férfiaktól, hogy levegyék a kabátunkat, előre engedjenek az ajtónál, kihúzzák nekünk a széket etc." Hát azért, mert az egy beadandó érvelés volt eredetileg. Álm os voltam, és összehordtam valamit a közfelfogásról. De én magam igazából rühellem ezeket. Ahogy azt is, ha felkapnak a kezükbe. Például, ha egy patakon át kéne lépni. Könyörgöm, minden nyáron indián-táborban vagyok két hétig! Az erdő az életem! Át tudok lépni egy patakon, sőt, fel tudok egyedül mászni a fára, és kibírom a gyaloglást, és a hátizsákot is.

Huhhh... de jól esett ezt leírni. Egyébként egyetlen dologgal egyetértek: férfi ne üssön meg nőt. Nem tehetünk ellene, fizikailag gyengébbeknek születtünk. Cserébe többszöri orgazmusunk van. :P

Más téma: GYŰLÖLÖM A MATEKOT!

És biztos vagyok benne, hogy a matek viszontutál engem. Arra születtem, hogy totál hülye legyek a matekhoz. De Istenem (Kuramám!) akkor valami mást adnál helyette... több dologhoz is értek-értegetek, de egyikben sem vagyok iagzán jó... Íjászkodom...de versenyre nem mennék. Rajzolok... de a tudásom az anime karakterekben kimerül. Írok... de nem elég jól. Énekelek... de esélyem sincs túl nagy hangra. SHIT.

De legalább történnek velem új dolgok. Például Urbán Ida. Egy lány a gimiből, aki szintén ír a Vargányába. Mivel diákfőszerk. vagyok, végigolvastam az ő írásait is, ráadásul én illusztráltam. Tanbá mondta is, hogy keressem meg, mert szerinte jól kijönnénk egymással... hát ha ő mondja. Csak az volt a bibi, hogy lövésem nem volt, kit keressek. Botyi-Vivi mutatta meg, hogy kiről is van szó. Megszólítottam, blog-cím csere, kis tanárfikázás, másnap együtt utatunk a buszon, és rájöttem, hogy szimpi. Nagyon bírom a dumáját, és a világszemlélete is bejön. Kicsit szúrós lánynak tűnik, de amikor végre elmosolyodik, akkor nagyon szép. :)

Szeretek szép emberekre nézni. Ne értsetek félre. Nem attól vagy szép, hogy tökéletesre smineked magad. Mindenki máskor szép. Olyankor, mikor nem foglalkozik a gondjaival, csak egy dologra koncentrál, és az ragyogóvá teszi. Ez lehet bármi. Egy beszélgetés, egy könyv olvasása, éneklés, bicaj, bármi, amit szeret, de lehet egy egyszerű mosoly is. Vagy csak egy elkapott pillantás. Egy tétova lépés, egy kedves szó. Akármi. Csak igaz legyen.

Imádlak titeket, ezt nem győzöm mondani. :) Ama-chan

Sleeping..... Beauty? Noooo.... Sleeping Idiot XD

La Li Ho!

Állapotomat lásd a mellékelt ábrán... És mitől vagyok ilyen? Kommenzi....

Minden egy fázós péntek reggelen kezdődött....

Na szóval. Múlt pénteken reggel bementem a suliba, mint a jó kislányok szokták, és kapásból elkéstem az osztályfőnökiről, ahogy a jó kislányoknak nem kéne... Mi több a tanárnő rögtön rájött, hogy a büfében voltam, mivel ott díszelgett a vásárlási hadjárat szerzeménye kecses kis kacsómban. Bukta...

Lement az ünnepség (Éljen a haza... csupa átéléssel -.-") majd kezdődött az egészség-nevelési nap. Első órám: Nemi betegségek és fogamzásgátlás... Építő egy óra volt. Újat nagyon nem mondott (jó, a 72 órás gyógyszert nem ismertem...) viszont kiosztott egy csomó cuccost. Szórólapok, tájékoztatók, toll, könyvjelző. Renivel, mint a vadászó tigrisek egymásra néztünk, és tudtuk mit kell tennünk... ZSÁKMÁNY AKCIÓ INDUL! :D

Aztán átmentem a következő órára: "drogfüggőség" témával. Elvoltam. Itt se mondtak túl sok újat, meg nem tervezem drogok használatát.

Uccsó óra, "Társfüggőség" címmel meghirdetve, de végül mindenről szólt, csak arról nem. Két mondat volt a társfüggőségről, aztán kampec. Viszont dumált a csajszi a drogról,alkoholról, és vagy 30 percet a szexfüggőségről. Pl. Most tudtam meg, hogy a "szadista" kifejezés De Sade márki nevéből jön, aki rendszeresen orgiákat szervezett, és kínozta partnereit, majd elítélték szodómia vétkével. Intézetbe került, ahol írni kezdett, ápolónőjével kapcsolatos fantáziálgatásait vetette papírra. Na, milyen okos lettem. XD Aztán lett volna az internet - és gépfüggőség is, erre a csaj: erről most inkább nem beszélek, haladjunk tovább. Azt hittem, ott helyben lefejelem. Ez érdekelt volna, erre nem dumál róla XD Miután innen is kimenekültem, visszamentem a koliba, összecuccoltam (de büdös volt az a penészes valami a hűtőben XD), és lecc gó tú dö sztéjsön.

A vonatnál Enikő várt, rögtön előkaptuk a letytotyokat és kockultunk. A Photoshop CS4 már majdnem átjött, mikor lemerült az aksija :(

Szerencsére a Totem Tribe játékot még át tudta adni nekem, de ezen örömöm sem tartott sokáig. Hétvégén ugyanis játék közben kiírta, hogy lejárt a játékidőm, vegyem meg a játékot. Fel is hívtam drága Artemiszemet, hogy mi a franc van, mire a válasz: "Öööö...hoppá, akkor a demo-verziót adtam oda" -.-" SHIT. Nem baj, majd most pénteken megkapom, és kockulok. Addig heroes 3-al szórakozok. Épp az élőholtakkal vagyok, és a nekromanta hősöm laza 2000 csontvázzal rohangál, és a három várban is van 200 váranként. :P Jóféle...

Ma meg bementem suliba, első óra alatt olyan hányingerem lett, majd meghaltam. Kértem gyógyszert a sulidokitól, nem hatott semmit. Visszamentem második óra után, kaptam egy Dedalon-t, amitől frankón bealszik az ember. Persze visszaküldtek órára, úgyhogy órán aludtam. Ezzel a gyógyszerrel eddig mindenkit visszaküldtek a koliba (legalábbis a mi osztályunkban) engem persze nem. Úgyhogy megint aludtam minden órán. Nem emlékszem a mai óráimra XD

Aztán kollégium, kockulás, koli-újság szerkesztés, KRESZ-gyakorlás, megint kockulás, most blog, mindjárt lemegyek, fürdés, talán bepakolok, és kockulok. XD

Ennyit mára, Béke Belétek: Ama-chan

UI.: Lehet, hogy megint lesz egy "Little Stupid Cinderella" bejegyzés... már érik a dolog ugyanis -.-"

Helyzetjelentés, mer' mé' ne...

La Li Ho!

Gondoltam, írok már nektek ma is. Sajnos még mindig nem zöldellnek a bigyók.
(Egyszer, mikor még drága Olga-anyám ide járt a Vargába, mentünk a suliba, én meg felordítottam: "Olga, nézd, zöldell a bigyó, zöldell a bigyó!" Mire ő, oly bölcsen mint mindig: "Felénk bokornak hívják...")
Ettől függetlenül, ma reggel verőfényes napsütésre ébredtem. Meleg volt, sunshine, happiness, meg minden, úgyhogy hasajtottam lefelé a tornacipőmben. Élvezet volt újra tornacsukát felvenni, már nagyon untam a téli cipőm. :) A vékonyabb kabátomat kaptam magamra, és uccu. Gondoltam, ennél már csak melegebb lesz. Hát nem....
Egész nap meleg volt, de amint elindultam a Vargából, lehűlt az idő. Na, -gondoltam - hogy az a kínkeserves jóég szakadt volna rám, mikor ilyen vékonyan öltöztem fel...

Egyébként az ilyen meleg, napos délelőttöket vétek a suliban elpazarolni. Egész délelőtt az ablakon bámultam kifelé, annyira szerettem volna sétálni egyet. Ehelyett bent rohadtam, és matekoztam. (Megj.: Tisztelt Casio! Ha van sin, cos és tg gomb, akkor miért nem lehet egy nyomorult ctg gombot is elhelyezni azon a szerencsétlen számológépen?! )

Egyetlen értelmes órám ma az ének volt, jó kis kossuth-dalokat vinnyogtunk. Tetszett. Meg néhány Himnusz-verziót is hallgattunk, amiket anno a pályázatra beküldtek a zeneszerzők. Jóóóóók... Jobbak, mint a mostani. Olyan jó kis magyaros ütemük van. (Megj: szeretem a népzenét, nem fújjogni!)

Nem tudom felfogni, hogy miért kell a nemzet zenéjének depressziósnak lenni?! Szeretem a Himnuszt, mert szeretem, de inkább sírok tőle, mintsem fellelkesülök.

Na, holnap ünepség a suliban. Kíváncsi vagyok milyen lesz. Az ünnepség után a szokásos órák helyett egészség-nevelési nap lesz. Első óra témája, amire bemegyek: "Nemi betegségek és fogamzásgátlás" Pörfikt.... -.-"

Nem baj, túlélem a napot. És aztán.... <3 Jön a Nyuszi... és nem a húsvéti :P

Sajnálattal jelentem: Prinszesszek még mindig vannak. De ebből következő örömtel hír, hogy még mindig fikázom őket! Jeeeee.... :D Néhány szülő kitagadja a gyerekét... én nem tagadhatom ki a Prinszesszeket, mert nem a rokonaim, úgyhogy betagadom őket!

Igen! Figyelem, Prinszesszek, ezennel be vagytok tagadva! Wháháháááá!

Nem vagyok beteg...áááá... :D

A szobatársaim egyébként már nem is úgy szólítanak megm, hogy Vivi, hanem "Hé, Kocka!" XD
Tényleg sokat kockulok mostanság.... de ha egyszer többre értékelem a Heroes III-at, mint a sok seggfejt körülöttem? (riszpekt a kivételnek)

És egyébként is: kockának lenni jó! :D Miért? Mert én azt mondom :P Egy Prinszesszológus megteheti :P

Na, ennyit mára. Béke Belétek: Ama-chan

Nyikita - hangyakillör in eksön

Utálom a hangyákat. Erre ma döbbentem rá, nyelvtan óra előtt.

Viki (ideiglenes padtársnőm - általában Feri ül mellettem, de most beteg) megkocogtatta a vállam, majd a földre mutatott... Pont a lábam mellett, egy zsák zsibongó hangya. Ebben a pillanatban, ahogy konstatáltam, hogy ezek mindjárt rámásznak a lábamra, rá kellett döbbennem: hangyagyilkolásra születtem.

Akár a kitörni kászülő vulkán, felbődültem, és elkezdtem ugrálni a hangyákon... később már figuráztam is, ugrálás közben megfordultam a levegőben, step-táncoltam, orosz táncokat lejtettem, bármit, csak pusztuljanak. Mikor már kimerülve rogytam vissza a székemre, Viki figyelmembe ajánlotta: néhány túlélte.

Szemeim ekkor vörös színbe fordultak, torkomból földöntúli hang szakadt fel, és kegyelmet nem ismerve rájuk öntöttem a kólámat, imígyen kiabálva:

"Rothadjatoooooooook!"

És utána, boldog mosollyal ültem nyelvtan órán, időnként le-le tekintve a kóla-pocsolyákra. :)

UI:

Random Shit...

La Li Ho!

Ejj, de rég adtam már nektek egy olyan jóóóó Vivienes beszámolót. Na hát ha szeretnétek, most adok, de akkor kommenzi... :D


Le van rohadva az agyam. ("My brain hurts! "XD - Youtube - Brain Doctor - érdemes megnézni...) Egész hétvégén KRESZ-órám volt. Délelőtt tanóra, (8-12) délután tesztkitöltés. 75 pontos a vizsga, 65-től átmentél. Egyszer sikerült eddig.... Szóval holnap (mert akkor megyek) meg fogok bukni. Nem kicsit, nagyon.
Mivel ez úgy alapjáraton szétcincálná az agyam, inkább lefoglalom magam. Háttérképeket csinálok, és rajzolok. Íme:

Kattintsatok a képekre, hogyha nagyobb formában szeretnétek látni... De nyugi, nem csak ezzel töltöm az időmet. Motsmár kívülről vizsgálom a "Prinszessz"-eket. A következő Vargányába (suliújság) szerintem leadok róluk egy jegyzetet. Végülis, Prinszesszológus vagyok, vagy mi. Inkább vagymi... XD A barátaim még mindig eszeveszettül hülyék. Gergő épp az imént fejtette ki nekem, hogy hazamegy, és bescanneli a macskáját. Szegény állat... (Nem gergő, a macska XD)

Mostanában néha Tamarával és Vikivel megyek vissza a koliba, ami tök jó, mert nekik van egy saját kis útvonaluk, amin mindig mennek, és nagyon jól esett, mikor elhívtak, mert ők eddig mindig ketten mentek. Persze a különút célja a bagózás, de hát senki sem lehet tökéletes. Íme a "Bagós Gyökerek" című sztárpikcsöröm róluk:

Amúgy szép az élet meg mittomén... Nincs nagyon írnom, mert enm történik semmi. Be van gyulladva a torkom, de nagyon... Holnap vizsga után megyek is haza a mamihoz gyógyulni. :) Nem nagy a gáz, csak nem tudok aludni meg nyelni... ^^" végülis, csak egy Amaru a veszteség, majd lesz másik XD

AnimeCont akaroooooooooooooook XD (Bocs, ez csak úgy kitörik belőlem néha...)

Év végén lehet, hogy nyelvvizsgázom. Angolból. Még nem tudom. A tanáraim csesztetnek vele, meg én is szeretném, de ááááh XD Tanulni nincs kedvem :LOL:

Tök jó az új szobám... még mindig. Egész nap hallgatom a Faun-t (jó zenekar, tessék hallgatni! Középkori-kicsit reneszánsz zene, nagyon cool) és persze kockulok. Nem gyengén. És belrángatom a többieket is. Most épp Vikit tanítom HeroesIII-mal játszani.

Részlet a tanításból:

"Ez itt egy artifact, ami feltroopolja a herodnak a skilljét."

"MIVAN?!"

Szegény Viki XD

Unatkozom Szolnokon. Nagyon. Mindig suli, koli, suli, koli... egyedüli kimozdulásom az ének óra.... szóval egy másik suli XD De olyankor legalább sétálok. Elmegyek a körforgónál... (amit imádok, mert ott van egy gyerekjáték-bolt... asszem Mesevár a neve... nem tom, de olyan jó színes :) ) és végig az úton, be a házak közé, kis utca, és csiribáááá: zenesuli. :)

Szóval ha éppen szar az életetek, ne csüggedjetek, mindig lehet jobb. Most nekem is kaki volt... temetés, rossz szoba, haldokló barátság (azóta sikeresen meg is halt... XD) de ha nem adja fel az ember, úgy tűnik, javulnak a dolgok. Most élvezem a nyugodt perceim, otthon elvagyok, mert muszály, és áldom az eget, hogy még csak gimis vagyok. Szar hely, de van ennél sokkal rosszabb is. :)

Végezetül, ismét kaptok egy falatkát belőlem, bemutatom a koliban számomra legfontosabb dolgot, a falamat. Mindig ez előtt ülök, tanulok, vagy kockulok... inkább a második. Ha lehetne, mindannyiótokat kitennélek ide, de nincs annyi helyem, nincs mindenkiről képem (szégyelljétek is magatokat! :P) meg nem is kell szerintem :P

Béke Belétek: Ama-chan

Erre is katt a nagyobb méretért... :)