Head and shoulders, knees and toes... XD

La Li Ho!

Hiányoztam? Nem?! Na, menj a sarokba! XD
Noszsóvalteháttudniillikugyebárazthogy: UTÁLOM A MATEKOOOOT!
(Megj.: Hooray for Caps XD)
Ezt nem tudom, hogy miért éppen most osztom meg veletek (megint) mert ma nem is volt matekom... holnap lesz... és dogát írok. HELP!

Na persze, jöhetne a gondolat, hogy esetleg tanulni kéne... na még mit nem. Inkább Photoshopozok :P Még nem emgy valami jól, egyenlőre ennyire vagyok képes:














































(Katt a képekre nagyobb méretért)


<--- Ő Nyikita, a gonoszabbik (és szebbik-.-") énem


Ez mondjuk nem EGO (kivételesen) csupán a gépemen csak magamról tartok képeket (már olyat, ami felhasználható ilyesmire).

Bár a szépia-effketes képen Tamika látható, ekit egyébként imádok lefényképezni :) Majd meg is kérem valamikor hogy legyen már a modellem egy sorozatra... Yippi!




Más téma: megint keződik a Vargánya-szerkesztés. Yippi. Szóltam a felelős tanárnak, hogy mi lenne ha még egyet összeraknánk, (mert most buzgóskodhatnékom van) és azt mondta, hogy pörfikt.

Témaváltás.
Van egy ismerősöm, aki egy rajzstúdiónál dolgozik (ergó baromi jól rajzol) és meséltem neki, hogy voltam EÜ-vizsgán (és ezáltal most nektek is elmesélem). Azt is elmondtam, hogy mi volt a tételem, és mit válaszoltam: ".... és akkor ugye átvágom stabil oldalba..." erre ő írta, hogy szinte látja maga előtt, ahogy átvágok valakit stabil oldalba, de csak miután áthajítottam szerencsétlent a vállam felett, mert ez kb. úgy hangzik. És aztán, (mivel megihlettem) le is rajzolta:


















Szeirntem rohadtul jó. :D Egyébként a vizsgáztató csávó kajakra homi volt XD De bírtam, jófej volt. Igaz egyszer a szívrohamot hozta rám, mert azt mondta, kihagytam valamit 8aztán kiderült, hogy nem is-.-") de (és most dobpergés) : ÁTMENTEM! Yippi!

Köszönöm édesanyámnak, a mangáknak, az EÜ-óráknak, a barátaimnak.... Rózsákat az öltözőbe... THX.

Egyébként megkaptam a Papám eddigi rádiós felvételeit CD-n. A "Rock klasszikusai" volt a műsora, minden héten egyszer egy óra. Annyira jó hallgatni. Ahogy hallgatom, ahogy elmondja, hogy melyik együttes mikor alakult, mi a dal címe, kik játszanak a hangszeren, hanyadik volt megjelenésekor a toplistán... Mindig is ilyen kis precíz volt. Bár én is ilyen lennék. Úgy hiányzik. Pont pár hete vettem észre, hogy a mobilom telefonkönyvében még mindig benne van. Nincs szívem kitörölni.
A szobatársnőim is velem hallgatták, és mosolyogva mondták: "Olyan édi nagypapi-hangaj van" reni egyszer majdnem el is aludt papám hangjára. Aztán persze a zenéknél felébredtek, és nagyon örültek. Papám olyan zenéket válogatott össze, amit halványan ugyan, de még mi is ismertünk, és valahonnan nagyon régről emlékeztünk rá. "Rock Around The Clock" és társai. Nagyon jót ugrabugráltunk (inkább, mint tánc... annak nem volt nevezhető XD).

Nem tudom elmondani, mennyire örülök, hogy ez is megmaradt, és bármikor hallhatom a hangját. Igaz, már nem beszélgethetek vele, de hallgathatom, ahogy arról beszél, amit mindig is imádott, és nekem is átadta: a zene.

Ama-chan