La Li Ho!Naaaaa? Hiányoztam? :D Elnézést attól a néhány szerencsétlentől, aki esetleg feltévedt errefelé új post reményében, kicsit hanyagoltam a dolgot, gondoltam az ünnepek alatt nem illő lerohasztani az emberek agyát. (Vagy agyhelyét...ki-ki döntse el melyik verzió tetszik neki:P)
Nos, peppeim, most egy fantasztikus utazásról fogok nektek regélni, s bizony már az elején leszögezem: Nálam nagyon LÚZER a világon nincsen... XD
Az egész szünet előtti hétvégén kezdődött... Apám (!!!!) megengedte, hogy már 25.-én lelépjek otthonról, méghozzá szívem jobb felső csücskéhez, A Reakcióképes Erdei Hosszúfülűhöz. Anyunak is szóltam,. azt mondta, oké. Ez már mondjuk gyanús volt... Lehúztam ugye még egy hetet a suliban (Inkább nem kommentálom az akkori idegállapotomat.) , majd hazamentem "karácsonyozni". Ez állt takarításból meg veszekedésből. Anyám ugyanis belekötött, hogy hogy képzelem én, hogy 25-én elmegyek, mert felborítom a család rendjét. "Hö?" -gondoltam " Nekünk olyan van? Azt hittem mi vagyunk maga a Káosz..." Ez egyébként így is van... Na mindegy. Kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) sz@r élmények után karácsony este jól bekajáltam. Még a sütiből sem tudtam enni a végére. Ez nagy szó. Ja, és apum főzött! (Nagyon jól főz, már ezért érdemes jóban lenni vele... meg mert ő dönti el egyenlőre, hogy mit tehetek meg XD) No, lényegtelen. Becsomagoltam, lefeküdtem aludni. Másnap reggel indulás. Oké... ruci, haj, kaja, kávé, nyugtató(Kurama-képek nézegetése), táska fel, gyerünk a buszhoz! Hoppá, nincs busz. Oké... Apum elindulás előtt 10 perccel még filozofálgatott, hogy megéri-e egyáltalán neki az, hogy kigyalogol velem a vasútállomásra és hozza a dög nehéz táskám. Végül meggyőztem, hogy megéri... Oké, vonatra fel, irány a keleti. Jött a kallernő. Mondom neki, szépen, tagoltan: Farmostól Pesten keresztül Szedresre egy diákjegy. Mint akinek a Windows-át letámadta 83 millió trójai, a nő fejére kiült a FATAL ERROR felirat, két perc múlva visszakérdez: Hova? Mondom neki, Szedres...mint a málnás, csak ez szedres. Ja, igen, tudja, ott Pécs mellett, az jó hosszú út lesz... Na, ne mondja... 2 év alatt rájöttem. Mindegy, kifizettem (bár kicsit drágábbnak tűnt, mint általában) és utaztam tovább.
Keletiben leszálltam, irány a metró. Vettem két jegyet, de amikor szét akartam őket szedni, az egyik keresztülszakadt. Ha ez nem lenne elég, a pénztárosnő kirikácsolt a mikrofonon, h "Na, akkor ez most kinek a hibája?!" Hát majdnem mondtam, h 'anyádé, baszki!' De gondoltam most inkább aranyos pici Amaru leszek, úgyhogy vettem egy nagy levegőt, és kértem egy másik jegyet... (+270 Ft)
Átmentem a Délibe. Két év alatt egy dolgot tanultam meg a leutazásommal kapcsolatban, hogy a déliben a "SárbogárdvesszőBaja" vonatra kell felszállni. A probléma az volt, hogy ilyet nem írtak ki. Oké, irány az információ. Ki volt írva rá, hogy "Mindjárt jövök, addig érdeklődjön az információnál. "
Hö, bakter, nem ott vagyok? Mindegy. Egy ablakkal odébb, már úgy volt kiírva, hogy érdeklődjek a pénztáruknál. Oké. 1-es pénztár: zárva. 2-es: szintén. 3-as: na haggyámá, persze, hogy ez is. 4-es Na hogy képzeled?! És így tovább. Végül a 9-es nyitva volt, de információt nem adtak, csak jegyet. Király. Na, szerencsére a leguccsó 19-es pénztár nyitva, kis "i" táblával. Mondtam a nőnek, h " Jó napot, Szedresbe szeretnék lejutni, gondolom a Pustaszabolcs-Duna (mittoménmárnememlékszem) vonattal kell, de nem tudom, van-e átszállás. Hogyan jutok le oda?" Válasz: "Ekkor és ekkor érsz Szedresbe." Lestem rendese... Mondtam, h oké, de én azt kérdezem, h hogyan? Ja, érti, x-edik megálló. Megkérdeztem harmadjára is, végre kinyögte, hogy szálljak le Pusztaszabolcson, majd Sárbogárdon.
Na végre... Gondoltam én, de még hátra volt a java. Kimentem megint az érkező-induló vonatok táblához. Ahogy ott ácsorogtam, megjelent egy nénike, rahedli cuccal. Ő is csak leste a táblát. Na, jött a visítás, hogy ő hogy jut le Dombóvárra, meg mittudomén, és az ő idejében bezzeg. (ahogy elnéztem az ő idejében még nem is volt vasút...) Mivel nagyon irritált, inkább elmentem a büféhez, és vettem kávét (cappuchino igazából, de innentől kávé, mert az rövidebb) mikor megfordultam, ott állt, és megkért, h vigyázzak a cuccaira, megkérdi, amit tudni akar az információnál. Mondtam, hogy a 19-es pénztárhoz menjen, a többi reménytelen. Visszajött. Fellélegeztem. Nem kellett volna... Közölte, hogy már a vonatot tudja, csak azt nem, hol kell átszállnia, kérdezzem már meg. Na jó, illedelmesek vagyunk az idősekkel, megkérdeztem neki. Nagy örömömre, kiderült , hogy egy vonattal megyünk, és ő tovább utazik, mint én. Tehát két és fél óra tömény L'amour a nénivel. Hmmm... Fincsi. Mondtam, hogy én most már megyek a vonatra. Ő is. De nehezek a táskái. (az enyémek is azok voltak! ) Na jó, adjon ide egyet. Vittem a táskát a vállamon, kezemben a kávé, hátizsák, és utazótáska a másik vállamon. Egyszerre a táskája pántja lecsúszott, a kávém meg kiömlött... a táskájára. Ő feljajdult, hogy " A táskám!" én meg: " A kávém!" aztán persze bocsánatot kértem, mondta, hogy nem baj. Felültünk, (mellém ült) Szemben a csávó kb. a tüdőmet is látta, úgy bámult mellkas tájékon. Integettem neki egyet, erre elfordult... 1 idegesítő tényező kilőve. Na de a néni.... egész úton dumált. Hogy ő "szalonkát" visz a lányának, meg hogy alig fértek be a bugyijai a táskába. Nagyon érdekelt, de tényleg... Aztán jött a skinhead kalauz. Nagy lazán odaadom a jegyet, ránéz, és megkérdezi: Te hová mész? Hát mondtam, hogy Szedresbe. Válasz: "Az jó, de ez a jegy egy teljesen más útvonalon Szentesre szól." Azt hittem lefejelem a nénit mérgemben... Szerencsére jófej manusz volt, megnézte a km-ert, és a szentes még több is volt (ezért volt drágább a jegy, rohadt élet!) , úgyhogy továbbengedett. Pusztaszabolcson leszálltunk, majd 20 percet vártunk a hidegben, mert késett a vonatunk. A kallernak persze mennie kellett tovább, úgyhogy odakiáltott, h "majd oldd meg valahogy!" Köszönjük, Séf bácsi, ez sokat segített...
Megjött a vonat. Felszálltunk, majd bejött a vagonba a kalauznő. Persze mindenki rögtön felé fordult, hisz teljes volt a káosz, de mielőtt bárki megszólalt volna, ő széttárta karjait, és közölte: "Nyugalom! Karácsony van!" XD
Ő is megnézte a km-ert, továbbengedett, és közölte, hogy ha a következő kaller nem enged tovább, mondjam meg neki, hogy keresse Kertinét, majd ő megmondja neki a magáét. Néztem rá, mint borjú az új kapura. "Tudod, mint a kertitörpe, csak én nem vagyok törpe" A mellkasomig ért... -.-" Kb. 3 megállóra voltunk Sárbogárdtól, mikor már ELVILEG el kellett volna onnan indulnunk a csatlakozással. Szerencsére Kertiné felhívta őket, így Rétszilason leállították a csatlakozásunkat, és ott felszállhattunk rá.
Persze a vonat ajtaja nem akart kinyílni. Odalépett egy muki, fogta és berúgta. Mondtam is neki: Régóta utazik erre ugye? Na, tippeljetek: Igen. XD Na, Halleliuah, vééégre, a fantasztikus nevű állomások (Cece, Vajta, és a kedvencem: Kölesd- Alsótengelic :LOL:) után Szedres következett. Na mármost Szedres az olyan, hogy van Szedres, és van az állomás. De egymást kanyarban nem érintik. Oda-vissza van egyetlen egy sín, meg egy valami, ami arra lenne hivatott, hogy az eső elől beállhass alá. Én nem mernék, mert tuti beomlik. Főképp, ha én állok alá. (Loser-effect.)
Na már most, mikor itt leszállok, Szívem Csücsökje, és a kedvenc második-családom (inkább másfeledik.) egy kényelmes kis kocsiban várnak engem, hogy "haza" vigyenek. na most nem voltak ott. A vonatról egyedül én szálltam le, a megálló totál kihalt, még a cowboy filmes kis ördögszekér nevezetű bokrot is láttam lelki szemeimmel tovasuhanni a képben. Két perc múlva megjelent egy fekete Merci, na mondom, végem... elvisznek, megerőszakolnak, és kilenc hónap múlva szülök Atomnyulnak egy néger gyereket... De nem, szerencsére a párom vigyorgott rám a kocsiból. És innentől máris jobb volt a kedvem. :)
Szóval így jutottam le, és így jöttem rá, hogy lúzer vagyok. Azóta ezt a sejtésemet többen megerősítették, heveny röhögő görcsök közepette. ( Amit persze a történet meghallgatása váltott ki.)
További szép napot, ha este olvassátok, akkor Dreamingoljatok húdebeautifulosat! :D
Béke Belétek: Ama-chan
